A-La-Carte

A sajtbányában (2016/1)

Ausztria első barlangi sajtja nem ismeri a kékpenészt. Ismeri viszont a kvarcitot, a földpátot, a zöldpalát és egy csipet ezüstöt. Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Ingo Pertramer Barlang és sajt, ez általában jó kombináció. Tudják ezt Roquefort-sur-Soulzonban a Languedoc régióban már sok száz éve; vagy Asztúriában, ahol a Picos mészkövébe vájtak…


Ausztria első barlangi sajtja nem ismeri a kékpenészt. Ismeri viszont a kvarcitot, a földpátot, a zöldpalát és egy csipet ezüstöt.

Szöveg: Florian Holzer · Fotók: Ingo Pertramer
Barlang és sajt, ez általában jó kombináció. Tudják ezt Roquefort-sur-Soulzonban a Languedoc régióban már sok száz éve; vagy Asztúriában, ahol a Picos mészkövébe barlangokat ástak, amelyekben a Cabrales érlelődik; vagy Lombardiában, ahol sok gorgonzola élvezi a barlangi klímát; vagy Luzernben, ahol a svájci piacvezető Emmi a 90-es évek óta érlel csúcsminőségű Emmentalereket és Gruyère-eket – éppen most bővítették a föld alatti létesítményeket 10 000 négyzetméterre.

Ausztriában a barlangi sajtnak nincs hagyománya. Egyrészt azért, mert Ausztriában a sajthagyományok egyébként sem állnak olyan jól, másrészt azért, mert ha sajtról van szó, az emberek szeretik a lehető legkiszámíthatóbb és legellenőrizhetőbb módon kezelni a dolgokat, a „barlang” szó pedig kicsit az anarchiára emlékeztet, harmadrészt pedig azért, mert valószínűleg még senkinek sem jutott eszébe.

Franz Möstlnek jutott eszébe. Ez 2007-ben volt, amikor a sikeres „Almo” alpesi marha projekt melléktermékét – a kiváló minőségű alpesi tejet – kellett valahogy értelmesen felhasználni. Möstl főállásban üzemépítő, aki gyümölcslégyártásra, sörfőzdékre, tejüzemekre és tejfeldolgozásra szakosodott, cége a festői Arzberg bányásztelepülés közelében található, ahol a középkortól 1927-ig ólómércét, galenitet és cinkblendét bányásztak ezüst, ólom és cink kinyerésére, 1995 óta a régi bányát látványbányaként használják – olyan feltételek, amelyeket csak jól kellett kombinálni.

Möstl olyan klímaadatokra támaszkodhatott, amelyeket néhány évvel korábban gyűjtöttek össze, amikor felmerült az ötlet, hogy a régi bányából gyógybarlangot alakítsanak ki. És sikerült lelkesítenie az ötletéért Univ.-Prof. Dr. Leopold Webert, a geológust, földtudóst és a látványbánya kezdeményezőjét, hogy sajtot érleljenek egy bányaalagútban. Az első kísérleteihez szükséges sajtot, amelyeket a látványbánya egyik kis mellékalagútjában végzett, a knittelfeldi Obersteirische Molkerei tejüzemtől vásárolta, néhány száz hétkilós keménysajtot, amelyeknek másfél-két évig kellett a barlangban érlelődniük.

Möstl 40 000 eurót fektetett be a projektbe a kezdeti időszakban, anélkül, hogy tudta volna, működni fog-e az egész. Mára ebből néhány millió eurós beruházási volumen lett (a pontos számokat a cég nem hozza nyilvánosságra), a 2007-es kis kísérleti alagútból pedig egy saját, új sajtérlelő bánya lett, az úgynevezett „Franz-Leopold-Stollen” (Franz Franz Möstl, Leopold pedig Prof. Leopold Weber után), és a sajtok az elmúlt három évben aranyérmeket szereztek rangos versenyeken Londonban, Birminghamben és Wisconsinban. „2012 óta mondhatjuk, hogy ez már nem a véletlen műve” – mondja Alexander Luttenberger sajt- és alagútmester.

Ez itt valóban nem a véletlen művének tűnik, éppen ellenkezőleg. Sokkal inkább úgy néz ki, mintha Dr. No úgy döntött volna, hogy sajt segítségével akarja átvenni a világuralmat, annyira emlékeztet az összesen 280 folyóméter hosszú alagút – egy főjárat és hat mellékalagút, amelyeket 2009-ben hajtottak a kőzetbe – egy James Bond-díszletre: rozsdamentes acél, számítógépes vezérlés, acélajtók és egy évmilliók óta létező zöldpala, kvarcit és földpát kőzetkeverék elegye, amely látványos hullámokban és lépcsőzetes struktúrákban húzódik végig a hegytömbön.

Ha az ember egyszer megszokja a filmszerű környezetet, természetesen felmerül a kérdés: miért ez a nagy erőfeszítés? Miért az alagútban? Egyrészt a kb. 11°C-os, abszolút egyenletes hőmérséklet miatt, magyarázza Luttenberger, de mindenekelőtt a 96-97 százalékos páratartalom miatt, „ez a különleges benne”.

Ez a páratartalom és a kőzet porózus felszíne olyan klímát teremt, amelyet a sajt szeret, és amelyben olyan flóra alakulhat ki, amely a jó sajtot első osztályú sajttá érleli. „Mesterségesen ezt nem lehetne előállítani” – magyarázza a sajtmester. Az ezüsttartalmat természetesen szintén meg kell említeni, amely nyomokban biztosan jelen van, és antibakteriális hatásúnak minősíthető, „az Anyatermészet mindenképpen ad nekünk valamit, amivel dolgozhatunk”.

Egy klíma, amely rendkívüli sajátossága miatt Alexander Lutterbergert és két kollégáját arra kötelezi, hogy minden sajtot naponta ellenőrizzenek, és mérlegeljék, melyik sajt hova kerüljön. A sajtbánya nemesacél aljzatát ugyan mélytisztítják és nagyrészt sterilebben tartják, mégis egy alagút egészen más, mint egy csempézett sajtüzem, amelyet szükség esetén gőzsugárral lehet tisztítani. „Itt egyszerűen nem történhet semmi baj” – mondja Luttenberger –, „egy alagutat sterilizálni lehetetlen vállalkozás.” Amit egyébként itt nemcsak az élelmiszerbiztonsági hatóság ellenőriz, hanem a bányászati hatóság is – ez a kombináció valószínűleg egyedülálló Ausztriában.

33-34 tonna sajt érlelődik jelenleg az arzbergi Franz-Leopold-alagútban, kilogrammonkénti 23-31 eurós áron, ami jelentős lekötött tőkét jelent. Az itt érlelődő nyers sajtok mintegy háromnegyede az Almenland Stollenkäse-vel társult tulwitzi Leitner tejüzemből származik, amely szintén csak néhány perces autóútra van Arzbergtől, és 2009-ben épült a Möstl cég legmodernebb feldolgozási technológiájával. A többi továbbra is Knittelfeldből származik, a kecskesajtok a jenbachi Szövetségi Alpesi Tejgazdasági Intézettől (Bundesanstalt für Alpenländische Milchwirtschaft Rotholz), amely az egyik vezető hazai vállalkozás a kecsketej-feldolgozás terén. Június óta a vörös-kultúrás technológiával készült Emmentaler sajtok is az alagútban érlelődnek a vadonatúj, szintén Möstl-technikával felszerelt SalzburgMilch Lamprechtshausen nagyüzemből, hogy megnézzék, milyen hatással van a nedves barlangi klíma erre a sajttípusra. Dél-Tirolból parmezánokat szereznek be, amelyek itt egy évig „szívják magukba” az alagút levegőjét.

Az alagúti sajtok szinte mindegyike vöröspenész-kultúrával fertőzött, a fehérpenész vagy a kékpenész az alagúti körülmények között lehetetlen lenne. Keveredés esetén káosz lenne az eredmény – Alexander Luttenberger nem tűnik túl nyugodtnak, ha erre gondol. Minden alagúti sajt első állomása – legyen szó tehén-, juh- vagy kecsketejről, lágy, félkemény vagy kemény sajtról – a sósfürdő-alagút. A nyers sajtok itt 30-40 órát töltenek a 23 fokos, telített sóoldatban, a számítógép felügyeli a hőmérsékletet és a töltési szintet. A következő fokozat az úgynevezett „bölcsőde”, a vöröskultúrás alagút, ahol a sajtok – aprólékosan fajta és dátum szerint csoportosítva, fehér műanyag polcokon elrendezve – megfertőződnek a kultúrával. Ez itt hét év után természetesen már a kőzet minden repedésében benne van, de Luttenberger és kollégái a biztonság kedvéért még rásegítenek: eleinte minden sajtot naponta mosnak és forgatnak, később kb. hetente egyszer. A sajtok tíz hétig maradnak itt a sajt-csíra-sejtben, színt kapnak, fejlesztik a héjukat és az aromájukat. És micsoda aroma – az alagút friss erdei gombák, ropogós kenyérhéj, kakaóbab illatú.

A leghátsó és leghosszabb alagútban érlelődnek a lágy és félkemény sajtok nyolc hét és öt hónap között. A Capellaro például egy lágy, tejszínes kecskesajt, finom homokos héjjal; az Aurum, a juhcióból készült krémes félkemény sajt; a Bellino, a lágy-fűszeres juhsajt elegáns csiperkegomba aromával; és végül az Argentum, a széna-tejből készült lágy sajt, amely már fiatalon is rendkívül csábító, diós, tejes ízű, de feltétlenül érdemes megadni neki az esélyt egy aromatikus határélményre. Akkor ugyanis túlszárnyalja önmagát.

A Teichalmernek is, amely egy tehéntejből készült félkemény sajt és tíz hónapig érlelt, intenzív, klasszikus vöröskultúrás sajt, valamint a Knappenkäse-nek, egy tizenkét hónapig érlelt juhsajtnak is saját alagútja van. Az igazi sztár azonban az Erzherzog Johann, egy legalább 18 hónaptól két évig érlelt, tehéntejből készült kemény sajt, amelyet „klasszikus” módon és vörösborban mosott héjjal is készítenek, „burgenlandi kékfrankos és még egy titkos összetevő van benne” – tudjuk meg. Ez a sajt nagyszerű. Vakteszteken újra és újra megelőzi a svájci Gruyère-eket és a savoyai Comté-kat – meséli büszkén Alexander Luttenberger. Ez a különleges nedvesség, amely egy egészen sajátos rugalmasságban nyilvánul meg, és egy rendkívül krémes szájérzetet biztosít, ez hozza az érmeket a versenyeken és a nagy ámulatot a sajtbarátok körében. A karamellás jegyek, a tejkrém és a vanília, hozzá a gyorsan kibontakozó fűszeresség, a fogak között roppanó finom kristályok – mind az érett hegyi sajt mutatói, csak éppen nem töredezett és kemény, hanem lágy, rugalmas – bámulatos. És ezt – az ember majdnem elfelejti – nem nyers tejből készült sajttal, hanem termizált tejből származó alapanyaggal, „talán az alagút kiegyenlíti ezt” – véli Luttenberger.

Nyáron állítólag egy új csúcssajt kerül a piacra, hierarchikusan még az „Erzherzog Johann” fölé pozicionálva, „ősi módszer” – ennyit tudtunk meg Alexander Luttenbergertől. Franz Möstl pedig – elvileg – amúgy sem enged belelátni a lapjaiba: „először meg kell néznünk, működik-e”. Valószínűleg elég nagy biztonsággal köze lesz a vöröspenész-kultúrához, és valószínűleg lágy is lesz…

Az arzbergi alagúti sajt projekt a maga nagylelkű és minőségileg kompromisszummentes módján biztosan egyedülálló Ausztriában. Ekkora erőfeszítést itt egyébként csak borászok szoktak tenni…

Sajt pincékből, barlangokból, alagutakból és bányákból
Az egyenletes hőmérséklet és páratartalom alapvetően sugallja, hogy a sajtot barlangokban és alagutakban érleljük, ez Ausztriában nagyon gyakran meg is történik – hegyekkel és sziklákkal, amelyek érlelési célokra átfúrhatók, eléggé jól el vagyunk látva –, de mégsem történik meg.

E tekintetben Ausztriában valószínűleg a wörgli Tirol Milch volt az úttörő, amely már korán elkezdte a hétkilós hegyi sajtformákat két régi barlangban – 1995 óta az egyik Wörglben, a másik Kundlban – érlelni. Az úgynevezett „Kundler Keller” a 17. század közepe óta szolgált sokféle célra, például sör hűtésére vagy a második világháborús bombák elleni védelemként, 2001-től itt vöröskultúrás sajtokat gondoztak. 2013-ban a Tirol Milch átvehette a viszonylag nagy Lebenberg-alagutat Kitzbühelben, amely sokáig a Kitzbüheler sörfőzde jégvermeként szolgált. Itt érlelődnek most a tiroli sziklapince-sajtok 200 napig, a két „régi” barlang más sajtok érlelésére szolgál. Összesen a Tirol Milch évente 4000-5000 tonna barlangban érlelt sajtot állít elő.

Elég fiatal a kufsteini biotermelő, Herbert Plangger projektje: 2015 elején a Niederndorfer Sebi városrészben egy alagutat vájtak a sziklába, amely négy különböző klímazónában teszi lehetővé a sajt érlelését. Néhány hónapja már kapható a boltban az első sajt a montán érlelőüzemből, egy bio tiroli hegyi sajt.

A legújabb – és nem éppen látványtalan – projekt egy vorarlbergi-bécsi sajtérlelő fúzió: Anton Sutterlütier egy bregenzerwaldi tejtermelő és sajtos családból származik, művészetközvetítőként dolgozik, és az ősi „Gepsen”-nel (fatuskók, amelyekben az esti tej egy éjszakán át érik és természetes sajttermelő baktériumokkal fertőződik, kvázi egy „spontán erjesztett” sajt…) való sajtgyártást ma már filozófiai elhivatottságnak érzi. Standot üzemeltet a Karmelitermarkton, és online forgalmazza sajtjait. Egy bécsi belvárosi sajtszállítás közben fedezte fel a Grüngasse utcai „Kipferlhaus” középkori tégla boltozatos pincéjét, és sikerült meggyőznie a tulajdonost, hogy itt, a belvárosban vorarlbergi sajtokat érleljen. Mégpedig akár öt évig is. A baktériumflóra és a mikrokultúrák élő fejlődése a pincékben, barlangokban vagy alagutakban az, ami vonzza. Sterilebb érlelőhelyiségekben a sajt mint élő termék nem rendelkezne ugyanazokkal a feltételekkel, véli Sutterlütier.

Tirol Milch
Latellaplatz 1, 6300 Wörgl
Tel.: 05332/78 01-0
www.tirolmilch.at

Käserei Plangger
Durchholzen 22, 6344 Walchsee
Tel.: 05374/56 17
www.kaeserei.at

www.antonmachtkes.at

Alagúti sajt az Almenlandból
Arzberg 32, 8162 Passail
Tel.: 03179/230 50-0
www.almenland-stollenkaese.at

Értékesítési pont Bécsben:
Almenland Genussladen
Josefstädter Straße 60/5, 1080 Wien
Tel.: 01/402 34 87-0
Hé.–Pé. 10–19, Szo. 9–14 óra

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!