A-La-Carte

Agyagba öntve (2011/4)

Az amforában érlelt vagy más módon vinifikált, úgynevezett narancsborok nagyjából mindent a feje tetejére állítanak, ami eddig borászati szempontból jónak és nemesnek számított. Egy szeglet a fanatikusoknak vagy ablak a bor jövőjére?


Agyagba öntve

Szöveg: Florian Holzer· Fotók: Peter M. Mayr

Az első alkalommal nehéz. Zavaros bor, narancsvörösen oxidált és olyan cserzőanyagok jellemzik, amelyeket a nem fekete és nem Dél-Franciaországból származó boroknál szinte már nem is ismerünk, alig van benne gyümölcs … – tipikus esete annak, hogy hibás. De egy kis szerencsével – vagy egy olyan bölcs ember segítségével, aki ilyet már ivott korábban – az ember talán megszabadulhat az ízlése sablonjaitól, és ebben a <pohár zavaros, furcsa borban felfedezhet például egy mesés, szinte sós mineralitást; vagy egy olyan aromás mélységet, amely nemcsak percről percre változik a pohárban, de a szájpadlást sem ereszti többé. És hirtelen feltárul egy olyan szépség és báj, amelynek a normális borok szépségével és bájával ugyan viszonylag kevés köze van, inkább úgy hat, mint egy üzenet egy másik világból, amitől az ember végül már nem tud szabadulni. Egy narancsbor első pohara után mindenesetre semmi sem olyan, mint előtte volt, legalábbis borászatilag.

A másik világról szóló dolog egyébként egyáltalán nem áll távol az igazságtól, hiszen ezeket az excentrikus borokat nagyjából úgy készítik, ahogyan azt már 7000 éve teszik Grúziában, ahol a történészek szerint a szőlőtermesztés eredete keresendő: hatalmas agyagamforákban, úgynevezett kvevrikben, radikálisan egyszerű módszerrel érlelve, mégpedig hónapokig tartó héjon erjesztéssel, kocsánnyal együtt, spontán erjedéssel, ellenőrizetlen almasavbontással és a keményvonalas változatban kén hozzáadása nélkül, ami azt jelenti: a szőlőt a földbe ásott amforákba töltik, és néhány hónapra vagy akár évekre többé-kevésbé magára hagyják.

Josko Gravner, aki egykor nemcsak a modern, technikai fehérborok úttörője volt Friuliban, hanem a terroir és az autentikusság kérdésében is korán elköteleződött, 2001-ben kezdett el borokat érlelni ezekben a giare-okban, ezzel hatalmas érdeklődést váltott ki, és ezzel a radikalizmussal számos olyan borásznak mutatott utat, akik a technikailag kontrollált borászat végét látták, és sóvárogtak az alternatívák után. Úttörővé vált, borászata pedig egyfajta zarándokhellyé, mára az érdeklődő borászok azt az üzenetet kapják, hogy ő nem egy múzeum, és nincs ideje látogatásokra, meséli Franz Landauer, aki nemrég hozta piacra első (és eddig egyetlen vörös) amforás borának évjáratát.

Friuli, Szlovénia és Isztria számít jelenleg az archaikus borkészítés központjának, ami nem feltétlenül az agyagedények használatában nyilvánul meg, hanem sokkal inkább a borhoz való teljesen más hozzáállásban, az elengedésben, a sietség teljes elutasításában, a cinikusok által szívesen és örömmel kigúnyolt holisztikus szemléletben. „Nem az edény a lényeg” – mondja Sepp Muster, akit Ausztriában e bortípus úttörőjének tartanak –, „hanem az az élmény, amelyet ezekkel a borokkal átélhetünk. És végső soron arról a vitáról van szó, hogy mi a bor és mi nem.” 2005-ben töltötte meg

első amforáját, hat-nyolc hónapig marad a must az Erde nevű borához a törkölyön, a kocsányok legalább fele benne van, kén nélkül. „Ez természetesen már nagyon szélsőséges volt” – mondja Muster, és cseppet sem lepi meg, hogy a stájer minősítő bizottságok viszonylag keveset tudtak kezdeni ezzel a borral, „akkoriban inkább az lepett meg, hogy ezt egyáltalán valaki megveszi.” Időközben természetesen tapasztalatokat is szereztek, kicsit jobban megismerték az érlelés határait, „2008-ban kiváló amforás ecetet készítettünk”.

Ewald Tscheppe, a Weingut Werlitsch borászatból, Muster útitársa és 2007 óta amforás borász, mára már differenciáltan látja a dolgokat. „Az eredmény izgalmas és jó”, de a valószínűsége annak, hogy a bor elromlik, nála eddig 50:50 volt. Ma már azon az állásponton van, hogy ahhoz, amiről véleménye szerint valójában szó van – az energiák felvétele a talajból, a terroir kifejezése a legszélsőségesebb, elképzelhető módon, és a bor és a föld közötti finomanyagú csere –, nem feltétlenül van szükség amforára. Hanem hogy ezt fahordóban is el lehet érni, ahol viszont jobb lehetőségek vannak a borászati katasztrófák megelőzésére. Hogy egyáltalán meg kellene-e töltenie a 600 literes amforáját a 2011-es szőlővel, az Ewald Tscheppe számára október közepén mindenesetre még nem volt világos, Franz Strohmeier, a Schilcher-pezsgő specialistája és valószínűleg Ausztria legképzettebb borásza a kén nélküli érlelés terén, akkor már meghozta a döntést, hogy három új kvevrijét egyelőre üresen hagyja.

Mindazonáltal az archaikus agyagedények száma, amelyek idén óvatosan megtalálták az útjukat Grúziából Ausztriába, lenyűgöző: Ploder Rosenberg ásott el néhányat, Andreas Tscheppe kapott egy szállítmányt, Josef Umathum is, „de csak dekorációnak az udvarra, nem kell mindent követni”. És természetesen Bernhard Ott, akinek Grüner Veltliner Qvevre 2009-es borát a sajtó nagy lelkesedéssel fogadta, és ásványi-egzotikus teltségével kétségtelenül egy szélesebb közönségnek is tetszhet. De ez egy egészen más megközelítést követ, mint a narancsboroké.

Amelyek nehezen eladhatónak számítanak, és így logikus módon a vendéglátásban eddig alig jelentek meg, kivéve a Taubenkobelt, amely 2011 tavaszi újranyitása óta a menü mellé három különböző borpárosítást kínál, egy osztrák és egy kizárólag a családi Gut Oggau birtokról származó mellett egyet a narancs-filozófia nemzetközi képviselőivel. Nicolas Joly, Loire, Peter Jakob Kühn a Rheingau-ból, Gravner, Vodopivec, Podversic és Miani Friuliból, a különböző isztriai cserzőanyag-művészek, Domaine de Souch a Jurancon-ból, Elisabetta Foradori az amforás Teroldegoival és az összes többiek. „Eleinte szkeptikus voltam” – mondja Eveline Eselböck –, „de végül is ezek olyan borok, amelyekről hatalmas történeteket lehet mesélni, és a vendégek is nagyon nyitottak erre. Hatalmas gazdagodást jelentenek.” Eselböck meg van győződve arról, hogy ezek a szélsőséges borok jelentik a jövőt, „nehéz dolgom van, hogy mást igyak, ha az ember egyszer elkezdi, függővé válik” – látja feladatának, hogy megtalálja ezeket a borokat és elmagyarázza őket.

Sepp Muster biztos abban, hogy az amforás borok a közeljövőben kereskedelmi témává is válnak, és abban is, hogy annak akkor már nem feltétlenül lesz köze az ő filozófiájához. „Az úttörők sorsa az, hogy mire megértik őket, már régen máshol járnak” – mondja, de közben nem tűnik csalódottnak.

Grüner Veltliner Qvevre 2009
Bernhard Ott, Feuersbrunn
Bernhard Ott a legjobb és legegészségesebb Grüner Veltliner szőlőket választotta az amforás érleléshez. Az eredmény egy rendkívül lágy, tartalmas bor, feltűnően enyhe savakkal és figyelemre méltóan egzotikus ananász-gyümölcsösséggel, de az érett Veltlinerek tipikus Havana-jegyei is érvényesülnek, az, hogy amforában érlelt borról van szó, nem tolakodik előtérbe.

Amphore 2009
Landauer-Gisperg, Tattendorf

St. Laurent, Zweigelt és Cabernet Sauvignon cuvée, kén nélkül és spontán erjesztve egy titkos forrásból származó amforába töltve. „A legnagyobb probléma a saját kíváncsiságom volt” – mondja Franz Landauer, másfél hónapig bírta, amíg először belenézett. A bor az első kortynál nem sokban különbözik a pincészet többi borától, komplex, sűrű, lágy, sötét gyümölcsök, marcipán és egy nagyon finom, szinte filigrán csersavszerkezet. A 2011-es évjárattal a Landauer-Gisperg biominősítést kapott, időközben már nyolc amforát ástak el a Tattendorfi talajba.

Gräfin 2007
Sepp és Maria Muster
Graf a neve Sepp Muster legjobb dűlőjének, csúcsborai mindig is erről a domboldalról származtak. A Gräfin bizonyos értelemben Muster narancsborának kezdőknek való változata: magas érettségű szőlőanyag héjon erjesztve, majd két évig hordóban érlelve, szűretlenül – és ezáltal zavarosan – palackozva. Illatában a bor először az extrém sűrűséggel és a lenyűgöző bodzaillattal lep meg, ízében lágy és jól iható, hihetetlenül komplex, enyhén karamellás édes jegyekkel. Enyhe és harmonikus.

Erde 2007
Sepp és Maria Muster
Ez Sepp Muster narancsborának nagy gyerekeknek szánt változata. Meglehetősen megfelel a színmegjelölésének (narancs, nem föld), őszi ködös zavarosság jellemzi, és meglepő illatkonglomerátummal szolgál a sherryből és a karakteres Dél-Stájerországból, kezdetben határozottan zöld, kemény tónusokkal, amelyek azonban gyorsan elillannak. Részben azért, mert az ember hozzászokik, részben mert a bor gyorsan változik, a bor hamar nagyon komplex, tartalmas ízélménnyé válik, a tanninok feszesek és összehúzóak, de nem keserűek, savkomponens alig érezhető. Idővel csábító gyümölcsjegyek bukkannak elő a sötétből, bogyósok, virágok, csonthéjasok – egy szélsőséges és csodálatos bor.

Amphorenwein 2009
Weingut Werlitsch
Amforás borához Ewald Tscheppe nagyjából ugyanazt a szőlőanyagot használja, mint az Ex vero terroir-vonalához – magas érettségű Sauvignon és Morillon szőlőket a legjobb, legkopárabb dűlőkből, amelyeket azután kocsánnyal együtt egy kertben elásott 600 literes amforába töltenek, és néhány hónapig ott hagynak. A 2009-es – Muster Erde borához hasonlóan agyagpalackokba töltve – egyszerűen szenzációs: mélysötét, érett, egzotikus aromák spektruma, trópusi banán, napérlelte ananász, maracuja stb., az ízében őszi hatású, finom tannin-fátyollal és ösztönző savakkal alátámasztva, végtelenül hosszú, lebilincselő – a legsűrűbb bor, amit 10,5%-os alkohollal el lehet képzelni.

Info

Weingut Ott
Neufang 36
3483 Feuersbrunn
T 0273822 57
www.ott.at

Landaugisperg
Badner Strasse 32
2523 Tattendorf
T 02253812 72
www.winzerhof.eu

Weingut Muster
Schlossberg 38
8463 Leutschach
www.weingutmuster.com

Weingut Werlitsch
Glanz 75
8463 Leutschach
T 03454391
www.werlitsch.at

Josko Gravner
www.gravner.it

Restaurant Taubenkobel
www.taubenkobel.com

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!