A-La-Carte

Ínyencek szigete (2017/2)

Villa Paradiso Dell’Etna



Szicília, az ellentétek „kincses szigete“ – tájilag és kulinárisan egyaránt.


Szöveg: Helga Baumgärtel Fotó: Getty Image

„Az, hogy láttam Szicíliát, egész életemre szóló, elpusztíthatatlan kincs számomra” – lelkendezett Johann Wolfgang von Goethe 1787 tavaszán. A titkos tanácsos nagy itáliai utazása során kötött ki a szigeten. Elragadtatással beszélt Palermóról, a taorminai lélegzetelállító naplementéről, és – kalandvágyból – május 5-én még az Etnát is megmászta.

Ätna, Mongibello, Monte Rosso, az araboknál Djebel – Szicília „varázshegyének” sok neve van. Több mint 3200 méteres magasságával Európa legmagasabb és sajnos gyakran még mindig aktív vulkánja. Így volt ez például 2017 tavaszán is! „A hegyünk egyszerűen szeszélyes” – mondja Ettore, a hegyi vezető, akinek az Etnához kell elvinnie minket. „És kiszámíthatatlan. Néha évekig hallgat, máskor óránként tör ki.” Ettore egyike annak az ötven nicolosi hegyi vezetőnek, akik nyugodt időszakokban felkísérik a turistákat a hegyre. Télen Ettore és társai síoktatók az Etna hófödte mezőin.

Az ókor óta lenyűgözi az embereket az Etna és a sziget varázsa, amely mágnesként vonzza őket. Görögök, arabok, normannok, franciák, spanyolok, közel tucatnyi kultúra hagyta rajta a nyomát a Földközi-tenger legnagyobb szigetén két és fél évezred alatt – köztük kulinárisakat is. Például a görögök, akik már időszámításunk előtt 500-ban elültették az első olajfákat és szőlőtőkéket, valamint mézet és sós ricottát hoztak a szigetre. Görögországból származik a Cuddureddi is, az a kis, fügével töltött sütemény, amely karácsonykor egyetlen családi asztalról sem hiányozhat. Aztán jöttek a rómaiak, akik 700 éven át határozták meg a sziget életét. Az ő korukból származik a Maccu, a lóbabból, aromás fűszerekből és édesköményből készült püré, amely a mai napig megtalálható a sziget belsejében élő gazdáknál.

A kulináris idők legjobbját azonban az arabok hozták el Szicíliára. Ők hozták a kuszkuszt, a padlizsánt, az uborkát, a rizst és sok egzotikus fűszert. Meg Szicília híres karácsonyi ételét: a tummàla-t – csirkével, borjúhússal, tojással és sajttal készült rizstimbalt, amelynek eredete Mohammed Ibn Thummah-ra, Catania emírjére vezethető vissza.

Ha a Villa Paradiso dell’Etna már létezett volna Goethe idejében, bizonyára ott szállt meg volna. Az Etna lábánál fekvő butikhotel igazi paradicsom. Reggel a reggelizőteraszról már látni lehet a rózsaszín felhőcskéket, amelyeket a hegy – nyugodt időkben – a feje köré enged lebegni. A Paradiso-ban az ember ebédelhet pálmafák és citromfák alatt a parkban, vagy este a szálloda saját éttermében, a La Pignában élvezheti a kiváló nuova cucina sicilianát.

Aki inkább lemenne Cataniába, az shuttel járattal vitetheti magát a Dóm térre. A dómhoz képest csak pár méterre áll a Barocco, egy varázslatos Bed & Breakfast hotel elegáns szobákkal egy 17. századi épületben. Szintén csak néhány lépésre a dómhoz képest csalogat a híres halpiac. Így aztán a dóm árnyékában, a város legjobb haléttermében, az Ambasciata del Mare-ban vacsorázhat az ember. Mellé olyan szigeti bort kortyolhat, mint a Catarratto, Carricante vagy Grillo, amelyek csak a közelmúltban lettek nálunk is eladási slágerek. A minőség kiváló, nemcsak az olyan neves borászatoknál, mint a Tasca d’Almerita, Donnafugata vagy Planeta.

Egyébként mindössze három kilométerre a Villa Paradiso-tól található Giuseppe Benanti borászata, az Etna borászainak sztárja. Benanti sikeres gyógyszeripari vállalkozó volt, mielőtt átvette a család borászatát, és elkezdett az Etna meredek lávatalajain elképesztő borokat készíteni. Fiaival, Antonioval és Savinóval együtt művelte meg az elvadult szőlőteraszokat olyan ősi fajtákkal, mint a Nero d’Avola, amely itt, akár 1000 méteres magasságban is élvezetes, ásványi anyagokban gazdag, tüzes jegyeket ad.

Benantitól kaptuk a tippet is: menjetek le Taorminába, Pietro d’Agostino éttermébe, a La Capinerába. Pietro a sziget egyik legjobb konyhafőnöke. Híres tengeri carpaccióját citrusesszenciákkal, a híres Mothia-szigeti sóval és szűz olívaolajjal fűszerezi; a kacsamelleket gesztenyemézzel karamellizálja – a Michelin-kalauz ezért egy csillagot adott.

És most tovább Ragusába, a sziget gasztronómiai fővárosába. A kis barokk város két 2-csillagos étteremnek is otthont ad. Az egyik a Duomo, ahol Ciccio Sultano már évek óta mesterien forgatja a fakanalat. Pasta con le sarde – tészta szardíniával – mindenhol kapható a szigeten, Cicciónál ez az egyik fénypont. A barokk város szívében, a történelmi Ibla negyedben található a város második 2-csillagos étterme: a Locanda Don Serafino. Vincenzo Candiana a legkiválóbb szicíliai ételeket főzi, híres a hallevese. A pincében 1000 különböző bor várja a vendégeket. Aki pedig egy bőséges étkezés után ott szeretne éjszakázni: a Locandához egy butikhotel is tartozik.

Szinte Ragusa kapui előtt magasodnak a Donnafugata-kastély tornyai – az a helyszín, ahol Luchino Visconti forgatta A párduc című filmet Tomasi di Lampedusa azonos című könyve alapján.

Aki szereti az egyedüllétet, az a legjobb helyen jár a kis Tenuta Stoccatellóban. Néhány kilométerre a Planeta borászatától Menfiben és Szelinunte templomromjaitól, a „puszta” közepén fekszik a 18 szobás agroturisztikai üzem. Légkondicionált, úszómedencével és wellness-központtal. Bed & Breakfast, szezontól függően 60-tól 110 euróig. Nicoletta és Giuseppe Barcellona, a konyhafőnök, tökéletes házigazdák. Aki megunná az egyedüllétet, az továbbmehet a Giardino di Costanzához, egy 5-csillagos luxusszállodához, tökéletes konyhával és szenzációsan felszerelt borospincével, amely a sziget legkiválóbb nedűit kínálja, köztük az azonos nevű kisvárosból származó Marsalát, ami csak egy sirályrepülésnyire van a szállodától.

Az édes Marsala bort épp egy angol fedezte fel. Napóleon Európa feletti uralma alatt az angolok sajnálatukra nem tudták importálni szeretett portói borukat. John Woodhouse pótlékot talált a Marsalában, ami végül milliomossá is tette őt.

Most pedig fel Palermóba, a Dómhoz, a lenyűgöző Cattedraléhoz, amelynek eredete egészen a 11. századig nyúlik vissza. Odabent II. Frigyes normann császár, valamint a királyi és császári családok egyszerű, csillogó porfírból készült szarkofágjait csodálhatjuk meg. Azután tovább a Vucciria-piacra, Palermo legszínesebb, leghangosabb és érzékekre leghatékonyabb helyére. A piac körül tucatnyi kis étterem és borozó kínálja Szicília specialitásait. Aki valami nagyon különlegesre vágyik, annak az Antica Focacceria San Francescót ajánljuk. Az étterem 1834 óta létezik. Itt a népi konyha dívik, és aki akarja, sok ételt elvitelre is kérhet; a Pasta Chi Sardi, a szardíniás tészta friss vadédesköménnyel, önmagában is megér egy látogatást.

Ki csodálkozna azon, hogy a ­tészta szintén az arabok kulináris gyermeke?

De Szicília tökélyre fejlesztette. A kézzel készített szicíliai tészta, különösen az agrigentói, keresett exportcikk volt. Lenyűgözőek a tésztagyúró asszonyok: „… akik a tésztát gyártották, mégpedig a legfinomabb, legszélesebb és legkisebb fajtából, amelyek közül azok a legdrágábbak, amelyeket miután ujjhosszúságú rudacskák formájára hoztak, a lányok hegyes ujjai még egyszer megcsavartak, így csigaházat formázva.“ Vajon kitől származhat ez a megfigyelés? Természetesen Goethétől.

www.paradisoetna.it

Barocco
www.baroccocatania.it

Ambasciata del Mare
www.ambasciatadelmare.it

Giuseppe Benanti
www.vinicolabenanti.it

La Capinera
www.ristorantelacapinera.com

Duomo
www.ristoranteduomo.it

Locanda Don Serafino
www.locandadonserafino.it

Tenuta Stoccatello
www.tenutastoccatello.it

Giardino di Costanza
www.giardinodicostanza.it

Antica Focacceria San Francesco
www.anticafocacceria.it

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!