Szicília, az ellentétek „kincses szigete“ – tájilag és kulinárisan egyaránt.
Szöveg: Helga Baumgärtel Fotó: Getty Image
„Az, hogy láttam Szicíliát, egész életemre szóló, elpusztíthatatlan kincs számomra” – lelkendezett Johann Wolfgang von Goethe 1787 tavaszán. A titkos tanácsos nagy itáliai utazása során kötött ki a szigeten. Elragadtatással beszélt Palermóról, a taorminai lélegzetelállító naplementéről, és – kalandvágyból – május 5-én még az Etnát is megmászta.
Ätna, Mongibello, Monte Rosso, az araboknál Djebel – Szicília „varázshegyének” sok neve van. Több mint 3200 méteres magasságával Európa legmagasabb és sajnos gyakran még mindig aktív vulkánja. Így volt ez például 2017 tavaszán is! „A hegyünk egyszerűen szeszélyes” – mondja Ettore, a hegyi vezető, akinek az Etnához kell elvinnie minket. „És kiszámíthatatlan. Néha évekig hallgat, máskor óránként tör ki.” Ettore egyike annak az ötven nicolosi hegyi vezetőnek, akik nyugodt időszakokban felkísérik a turistákat a hegyre. Télen Ettore és társai síoktatók az Etna hófödte mezőin.
Az ókor óta lenyűgözi az embereket az Etna és a sziget varázsa, amely mágnesként vonzza őket. Görögök, arabok, normannok, franciák, spanyolok, közel tucatnyi kultúra hagyta rajta a nyomát a Földközi-tenger legnagyobb szigetén két és fél évezred alatt – köztük kulinárisakat is. Például a görögök, akik már időszámításunk előtt 500-ban elültették az első olajfákat és szőlőtőkéket, valamint mézet és sós ricottát hoztak a szigetre. Görögországból származik a Cuddureddi is, az a kis, fügével töltött sütemény, amely karácsonykor egyetlen családi asztalról sem hiányozhat. Aztán jöttek a rómaiak, akik 700 éven át határozták meg a sziget életét. Az ő korukból származik a Maccu, a lóbabból, aromás fűszerekből és édesköményből készült püré, amely a mai napig megtalálható a sziget belsejében élő gazdáknál.
A kulináris idők legjobbját azonban az arabok hozták el Szicíliára. Ők hozták a kuszkuszt, a padlizsánt, az uborkát, a rizst és sok egzotikus fűszert. Meg Szicília híres karácsonyi ételét: a tummàla-t – csirkével, borjúhússal, tojással és sajttal készült rizstimbalt, amelynek eredete Mohammed Ibn Thummah-ra, Catania emírjére vezethető vissza.
Ha a Villa Paradiso dell’Etna már létezett volna Goethe idejében, bizonyára ott szállt meg volna. Az Etna lábánál fekvő butikhotel igazi paradicsom. Reggel a reggelizőteraszról már látni lehet a rózsaszín felhőcskéket, amelyeket a hegy – nyugodt időkben – a feje köré enged lebegni. A Paradiso-ban az ember ebédelhet pálmafák és citromfák alatt a parkban, vagy este a szálloda saját éttermében, a La Pignában élvezheti a kiváló nuova cucina sicilianát.
Aki inkább lemenne Cataniába, az shuttel járattal vitetheti magát a Dóm térre. A dómhoz képest csak pár méterre áll a Barocco, egy varázslatos Bed & Breakfast hotel elegáns szobákkal egy 17. századi épületben. Szintén csak néhány lépésre a dómhoz képest csalogat a híres halpiac. Így aztán a dóm árnyékában, a város legjobb haléttermében, az Ambasciata del Mare-ban vacsorázhat az ember. Mellé olyan szigeti bort kortyolhat, mint a Catarratto, Carricante vagy Grillo, amelyek csak a közelmúltban lettek nálunk is eladási slágerek. A minőség kiváló, nemcsak az olyan neves borászatoknál, mint a Tasca d’Almerita, Donnafugata vagy Planeta.
Egyébként mindössze három kilométerre a Villa Paradiso-tól található Giuseppe Benanti borászata, az Etna borászainak sztárja. Benanti sikeres gyógyszeripari vállalkozó volt, mielőtt átvette a család borászatát, és elkezdett az Etna meredek lávatalajain elképesztő borokat készíteni. Fiaival, Antonioval és Savinóval együtt művelte meg az elvadult szőlőteraszokat olyan ősi fajtákkal, mint a Nero d’Avola, amely itt, akár 1000 méteres magasságban is élvezetes, ásványi anyagokban gazdag, tüzes jegyeket ad.
Benantitól kaptuk a tippet is: menjetek le Taorminába, Pietro d’Agostino éttermébe, a La Capinerába. Pietro a sziget egyik legjobb konyhafőnöke. Híres tengeri carpaccióját citrusesszenciákkal, a híres Mothia-szigeti sóval és szűz olívaolajjal fűszerezi; a kacsamelleket gesztenyemézzel karamellizálja – a Michelin-kalauz ezért egy csillagot adott.
És most tovább Ragusába, a sziget gasztronómiai fővárosába. A kis barokk város két 2-csillagos étteremnek is otthont ad. Az egyik a Duomo, ahol Ciccio Sultano már évek óta mesterien forgatja a fakanalat. Pasta con le sarde – tészta szardíniával – mindenhol kapható a szigeten, Cicciónál ez az egyik fénypont. A barokk város szívében, a történelmi Ibla negyedben található a város második 2-csillagos étterme: a Locanda Don Serafino. Vincenzo Candiana a legkiválóbb szicíliai ételeket főzi, híres a hallevese. A pincében 1000 különböző bor várja a vendégeket. Aki pedig egy bőséges étkezés után ott szeretne éjszakázni: a Locandához egy butikhotel is tartozik.
Szinte Ragusa kapui előtt magasodnak a Donnafugata-kastély tornyai – az a helyszín, ahol Luchino Visconti forgatta A párduc című filmet Tomasi di Lampedusa azonos című könyve alapján.
Aki szereti az egyedüllétet, az a legjobb helyen jár a kis Tenuta Stoccatellóban. Néhány kilométerre a Planeta borászatától Menfiben és Szelinunte templomromjaitól, a „puszta” közepén fekszik a 18 szobás agroturisztikai üzem. Légkondicionált, úszómedencével és wellness-központtal. Bed & Breakfast, szezontól függően 60-tól 110 euróig. Nicoletta és Giuseppe Barcellona, a konyhafőnök, tökéletes házigazdák. Aki megunná az egyedüllétet, az továbbmehet a Giardino di Costanzához, egy 5-csillagos luxusszállodához, tökéletes konyhával és szenzációsan felszerelt borospincével, amely a sziget legkiválóbb nedűit kínálja, köztük az azonos nevű kisvárosból származó Marsalát, ami csak egy sirályrepülésnyire van a szállodától.
Az édes Marsala bort épp egy angol fedezte fel. Napóleon Európa feletti uralma alatt az angolok sajnálatukra nem tudták importálni szeretett portói borukat. John Woodhouse pótlékot talált a Marsalában, ami végül milliomossá is tette őt.
Most pedig fel Palermóba, a Dómhoz, a lenyűgöző Cattedraléhoz, amelynek eredete egészen a 11. századig nyúlik vissza. Odabent II. Frigyes normann császár, valamint a királyi és császári családok egyszerű, csillogó porfírból készült szarkofágjait csodálhatjuk meg. Azután tovább a Vucciria-piacra, Palermo legszínesebb, leghangosabb és érzékekre leghatékonyabb helyére. A piac körül tucatnyi kis étterem és borozó kínálja Szicília specialitásait. Aki valami nagyon különlegesre vágyik, annak az Antica Focacceria San Francescót ajánljuk. Az étterem 1834 óta létezik. Itt a népi konyha dívik, és aki akarja, sok ételt elvitelre is kérhet; a Pasta Chi Sardi, a szardíniás tészta friss vadédesköménnyel, önmagában is megér egy látogatást.
Ki csodálkozna azon, hogy a tészta szintén az arabok kulináris gyermeke?
De Szicília tökélyre fejlesztette. A kézzel készített szicíliai tészta, különösen az agrigentói, keresett exportcikk volt. Lenyűgözőek a tésztagyúró asszonyok: „… akik a tésztát gyártották, mégpedig a legfinomabb, legszélesebb és legkisebb fajtából, amelyek közül azok a legdrágábbak, amelyeket miután ujjhosszúságú rudacskák formájára hoztak, a lányok hegyes ujjai még egyszer megcsavartak, így csigaházat formázva.“ Vajon kitől származhat ez a megfigyelés? Természetesen Goethétől.
Barocco
www.baroccocatania.it
Ambasciata del Mare
www.ambasciatadelmare.it
Giuseppe Benanti
www.vinicolabenanti.it
La Capinera
www.ristorantelacapinera.com
Locanda Don Serafino
www.locandadonserafino.it
Tenuta Stoccatello
www.tenutastoccatello.it
Giardino di Costanza
www.giardinodicostanza.it
Antica Focacceria San Francesco
www.anticafocacceria.it