A-La-Carte

Kosher by Heart (A la Carte 2010/4)

A családja szeretettel, almás rétessel, brownie-val és csokitortával eteti. A főzésnek gyorsnak, amerikainak kell lennie. A sábát előtt alaposan főznek. Danielle Spera, a Zsidó Múzeum igazgatónője és egykori zárdista növendék csak 1990-ben tért át a zsidó hitre. Azóta a hagyomány melengeti a szívét.


Kosher by Heart

Szöveg: Ro Raftl Fotók: Peter M. Mayr
Csütörtök éjszaka Danielle Spera heti konyhai randevúja a Majorral. Vigyáznia kell, mert a gyerekek alszanak – a gép pedig kattog. Ám a Major, a Kenwood család sarja, az ő életmentő masinája. Kever, hámoz, reszel, durván és egészen finomra – mindezt eszeveszett tempóban. Zseniális. Ha a Zsidó Múzeum igazgatónője kíván valamit, az az új Cooking Chef: „Még indukciós főzőlapja is van. Nézd csak!” A nőies, sötét hajú hölgy úgy ragyog, ahogy más nők ékszerüzletek kirakata előtt szoktak. Tűkön ül. Közeleg az átépített Judenplatz-i múzeum újranyitása: egy állandó kiállítással, amely virtuális sétát tesz lehetővé a középkori zsidó Bécsben – amihez Spera már hivatala átvétele előtt felkutatta a szponzorokat. Egy nagy ünnepséggel, az elsővel az új beosztásában. De kinyitni a laptopon a Kenwood weboldalát, pillantásokkal simogatni álmai Chef-jét, további időmegtakarítást elképzelni – erre azért időt kell szakítania.

Ausztria egykori Zeit-im-Bild-ikonjának nemcsak izgalmas munkája van, hanem férje és három gyermeke is, akiknek át akarja adni a zsidó ünnepek vidámságát és fényét, a zsidó családi élet melegét. Kényezteti őket, ahogy az a regényekben olvasható, szeretettel, almás rétessel, brownie-val és csokitortával eteti őket, amikor délután négykor hazaérnek az iskolából: „Mindig olyan éhesek.” Este újra főz. Ez csak szoros időbeosztással lehetséges: „A főzésnek gyorsnak kell lennie. Amerikainak.” Nem úgy, hogy az ember kész tésztát vásárol a szupermarketben, de nem bíbelődik a mérleggel. „Csészékben” (cups) mér, egy amerikai mérőpohárral. Mint a főrabbi felesége. Neki köszönheti Spera a csokichipses torta receptjét: „A legkisebb lányom egy igazi csokifaló!”
Szívesen továbbadja más csokifaló anyukáknak: 1 csésze cukrot és fél csésze olajat jól összekeverni, 2 tojást, 6 evőkanál kakaót, 1 teáskanál sütőport és 1 teáskanál szódabikarbónát jól elkeverni, majd felváltva 1 csésze narancslét és 2 csésze lisztet hozzáadni (a lisztet mindig a lé után), legvégül pedig a csokichipset (tehát a csokidarabkákat). Kattogás! A masszát egy kikent formába önteni – „Én csillagformát használok” – mondja Spera –, és 175 fokon 45-60 percig sütni.
Csütörtök éjszaka hosszabban áll a tűzhely mellett. Péntek a hagyományos családi ünnepi este a sábát előtt, amihez alaposan főznek, és a fehérrel terített asztalt virágokkal és zöldekkel szépen feldíszítik: „Gyertyát gyújtunk, a férjem és a fiam elmondják az áldásokat a kenyérre és a borra, vacsora után dalokat éneklünk.” A katolikus neveltetésű, zárdista növendék szerelmi témája: „Mindig is zsidó akartam lenni.” A „papa kislányának” a „társasági, nyitott, rámenős, világjáró” apja drámai gyermekkori élményei adtak alapot. Ő is egy katolikus családban nőtt fel. Amikor tízéves volt, az iskolákban elkezdték szétválasztani a zsidó és nem zsidó gyerekeket. Zsidó anyját üldözték, menekülnie kellett. Őt magát, mint „félvért” veszélyeztetettet, két nagynénje rejtegette, így vészelte át a háborút. Sokáig nem akart beszélni arról, mit élt át akkoriban – mondja Danielle. Örül, hogy végül sikerült rávennie, hogy a gyerekei, a 15 éves Sammy, a 13 éves Rachel és a 8 éves Debbie számára mindent szalagra mondjon: „Tudniuk kell, milyen volt akkoriban.” Ő maga 1990-ben tért át a zsidó hitre Izraelben.
„A bécsi Apostelgasse ferences apácái kedvesek voltak” – mondja. De láthatóan nem elég meggyőzőek hittanból. Ehhez járult még kamaszkorában a minden előírt struktúra elleni vad dac. Az anyjával szemben is. Danielle-t 18 évesen szülte, nagyon fiatalon ehhez a szerephez, nem dolgozott, és a poharat, amelyet a lánya szívesen látott volna „félig telinek, sokszor félig üresnek találta. De kiváló szakácsnő.” Danielle sokat ellesett tőle – minden bécsi finomságot a bécsi szelettől a párolt marhahúsig, passzírozott zöldséges mártással. (Mellékmondat: „Az anyukámnak lényegesen több ideje volt.”) Főzni „nagy mennyiségben, takarékosan, egyszerűen, jól, egészségesen” – ezt Spera kisasszony a női gazdasági középiskolában tanulta, kiegészítve háztartástannal és táplálkozástudománnyal. Hasznos alaptudás, még akkor is, ha az 53 éves hölgy már régen nem paníroz szeletet, betartja a kósersági előírásokat, és a húsos ételeket (bászári) a csirkét leszámítva (néha) törölte az étlapjáról. A tejes ételeket (hálávi) elfogadja a gyerekek miatt, de férjéhez, Martin Engelberg pszichoanalitikussal együtt inkább a „párve”, azaz semleges élelmiszereket kedveli: zöldséget, krumplit, gyümölcsöt, gabonaféléket, tojást, mézet, halat. Legszívesebben tésztaféléket eszik minden változatban: „Mindig, mindig, mindig.”
A sábát előtti vacsora minden pénteken hasonlóan áll össze: „Több előétel van, családi és baráti receptek keveréke, de mindig van gefilte fisch – egy speciális lében főtt egész pontydarabok és halgombócok. Amelyek azért hívnak így, mert régen a ponty bőrét egyben lehúzták a halról, megtöltötték a pontyhúsból készült masszával, és kihűlés után felszeletelték. Hanyagul szólva: óriási pepecselés. Ezért Spera teljesen megbízik Schalom Bernhardt Alef-Alef cateringjében a Seitenstettengassén – „nagyszerű szakács!” –, és legfeljebb a céklából, tormából, cukorból, sóból és ecetből álló „chren”-t (tormát) készíti el maga. Akárcsak az avokádósalátát főtt tojással és dióval, vagy a reszelt káposztából és sárgarépából készült coleslaw-t. Ezt nem majonézzel önti le, mint az amerikaiak, hanem sógornője izraeli receptje alapján olívaolajjal, szójaszósszal, cukorral, sóval és egy csipet balzsamecettel pácolja. Órákig hagyja állni, legvégül zsiradék nélkül pirított szezámmaggal szórja meg. A hummust, amely szintén a hagyományos program része, a második kerületi Kleine Sperlgasse-i Kosherland szupermarketben veszi.
Utána következhet a húsleves, az „arany húsleves”, amely állítólag minden betegséget meggyógyít, a klasszikus „maceszgombóc” betéttel. Tudja, mi az? Lisztből és vízből készült kovásztalan lepénykenyér, amelyet darálva, „maceszlisztként” sokféleképpen használnak. Aki amerikásan csinálja, megveszi a kész gombócport a Kosherlandben, hozzáad két tojást és egy jó csipet sót, összekeveri, hét percig állni hagyja, kis gombócokat formáz (megdagadnak), és tíz percig főzi forrásban lévő sós vízben.
Az Engelbergéknél azt eszik, amit a gyerekek szeretnek – és mivel Sammy a legkisebb bazsalikomdarabkára is a spagetti pomodoróban azt nyafogja, hogy „Kérlek, vedd ki a salátát!”, ritkábban van húsleves, amibe sok petrezselyem kell, inkább tökkrém- vagy brokkolileves. „Azt megeszik” – mondja az anyja, hogy szeretettel hozzáfűzze: Sammy időközben „kiváló szakács” lett, aki kezdi megérteni az ételben a zöldfűszerek aromás szükségességét. A sábát-vacsora főételeként hal kerül az asztalra. Lazac különböző változatokban. „Megsütöm, talán egy kis olívaolajban pirított újhagymával, felöntöm tiszta zöldséglevessel (a Kosherlandből) és pezsgővel (Frizzante is jó), rövid ideig párolom a sütőben. Kapor-tejföl szószt, rizst vagy krumplit teszek mellé. Vannak szuper húsos receptek, de mi már nem eszünk húst” – mondja Spera. Krumplit viszont nagyon szívesen. Leginkább a tojásmentes krumplikuglit: nyersen lereszelve (a Kenwood Majorral), sok olívaolajjal és rozmaringgal tűzálló üvegtálban a sütőben ropogósra sütve. Tejföllel hozzá.
Az olívaolajjal a főnöknő válogatósabb, mint a borral: a fűszeres, zöldet szereti, szerencséjére van egy barátnője, akinek Róma közelében van olajfaligete. Mint a bor esetében Nitsch a saját készítésű kóser vegyes borával. Hozzá hasonlóan Danielle is szereti az üde, könnyű borokat, a Chardonnay-t, az olaszrizlinget is, a túl virágos ízeket nem kedveli. Otthon csak víz és gyümölcslé fogy. Bodzaszörp! A férje amúgy semmit nem tesz a borra.
Úgy hangzik, mintha ez az asszony csupán konyhai észjárással rendelkezne. De már a 18 éves lány élénk intelligenciájának kevés volt egy háztartási érettségi. Spera publikisztikát és színháztudományt tanult, Hubert Klockerrel is eljárt – aki ma elismert művészettörténész és kiállítási kurátor, akkoriban a bécsi akcionistákról disszertált –, a Friedrichshofba Mühltől, Schloss Prinzendorfba Nitschhez. A kapcsolat megmaradt: évekkel később Spera megírta Nitsch életrajzát, a felesége, Rita, a legjobb barátnője. Klocker azonban próbálta lebeszélni a zsidósághoz való vonzódásáról: „A vallás nem fontos.” Nevet: „Aztán ő maga is katolikus templomban házasodott.”
A zsidó hitre való áttérés iránti vágya Washingtonban szilárdult meg, ahol 1987-ben az ORF külföldi tudósítójaként állomásozott, és sokat mozgott zsidó társaságban. Nem sokáig, mert a bécsi szereplőválogatásokra visszarendelve, a telegén doktornő egy évvel később először vezette a Zeit im Bild I-et. De elég meggyőzően ahhoz, hogy Paul Grosz-szal, a Bécsi Izraelita Hitközség elnökével és Chaim Eisenberg főrabbival folytatott beszélgetések után rálépjen a „tanulás nehéz útjára”. A tóratanuláséra: „Minden kérdésemre választ kaptam.”
Július óta a képernyők kedvence a Bécsi Zsidó Múzeum művészeti igazgatója. Átlósan szemben, a Dorotheergasséban új irodahelyiségeket nyitott és alakított ki, csiszolgatja a múzeum technikai felszerelését, amely már nem felelt meg a látogatók és műkincsek biztonsági előírásainak: már van számítógép és számítógépes kassza, a klíma- és riasztóberendezés finanszírozásán még dolgozik. A múzeumi blogon. A munkája: motiválni a szponzorokat! És a Judenplatz-i megnyitó ünnepségen sugárzóan, szerényen és magabiztosan reprezentálni. Követel. Mellette épphogy belefér egy egyszerű csokitorta. A piskóták a bonyolult krémekkel, amelyeket a középső gyereke annyira szeret, egy kicsit várhatnak. Hacsak nem Rachel randizik maga a „Majorral”. Susie Fishbein „kosher by design” című szakácskönyvsorozata, Danielle szerint „a modern, stílusos és hagyományos tökéletes kombinációja”, kéznél van a konyhapolcon. Ezért lírai zárszó helyett praktikusan Fishbein „almás maceszkugli” receptjét kínáljuk. Pészahkor kötelező (2011-ben április 19-től 26-ig ünneplik).

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!