A-La-Carte

Natural Family Business (2016/3)

Két fiatal borászlány Golsból jelenleg nagy port kavar első boraival: „rennersistas” címke alatt Susanne és Stefanie Renner izgalmas naturbor-szériát készítenek. Amióta közösen édesapjukkal vezetik a gazdaságot, igencsak friss szél fúj náluk. Szöveg: Christina Fieber · Fotók: Klaus Vyhnalek Minden PR-ügynök irigységtől fakadna…


Két fiatal borászlány Golsból jelenleg nagy port kavar első boraival: „rennersistas” címke alatt Susanne és Stefanie Renner izgalmas naturbor-szériát készítenek. Amióta közösen édesapjukkal vezetik a gazdaságot, igencsak friss szél fúj náluk.

Szöveg: Christina Fieber · Fotók: Klaus Vyhnalek

Minden PR-ügynök irigységtől fakadna. Aligha lehetne ennél jobban színpadra állítani egy terméket: Két fiatal nő, a csengő „rennersistas” néven, bemutatja első borait. Az egyik szőke, a másik sötét hajú – mindketten nagyon csinosak – mindketten nagyon okosak. Susanne és Stefanie Renner tavaly csatlakoztak apjuk gazdaságához, és rendesen felpörgetik az eseményeket.

Idén a lányok egy naturbor-szériával jelentek meg a piacon, amelyet nagy érzékkel vezettek be. A „szagos” rusztikussággal ők mit sem törődnek – modernül és urbánusan prezentálják magukat.

Csakhogy ez nem színjáték. Vagy csak egy egészen kicsit. Még ha a két pályakezdő lány nyilvánvalóan keni-vágja is a marketing törvényeit, megjelenésükben semmi sem hat mesterkéltnek, művészietlen módon lazák: menő öltözék, lazán feltűzött haj és ügyes fellépés. Weboldaluk találékony, a brosúrák szövege pedig szokatlan. Még a kifejezett burgenlandi dialektus is elbűvölő. Ez egy laza hozzáállás a borászat témájához. Nyilvánvalóan egyszerűen örömüket lelik benne, és ami a legfontosabb: értenek is hozzá.

Bár apjuk mindig is kiváló borokat készített, sosem akarta ezt igazán világgá kürtölni – így hát kissé csendes volt a golsi borász körül minden. Aztán jöttek a lányok, és minden más lett: tavasszal piacra dobták első saját borsorukat, amely azonnal nagy sikert aratott. A hazai borszakma elragadtatással fogadta.

A széria optikailag is jól sikerült: markáns logó, távol a szándékosan minimalista dizájntól vagy az extravagáns grafikától. Inkább emlékeztet egy gyerekkönyv borítójára, mint egy komoly alkoholos ital címkéjére: egy traktor, amelyen két vidám, copfos lány ül. Két lány, akik a szőlők között pöfögnek: a „rennersistas”.

Egy név, amit egyszerűen meg kell jegyezni. Ez sem egy reklámcég szellemes kreációja, hanem saját alkotás – emlékezés a tinédzserkorukra. Ugyanis valahányszor a két nővér megjelent egy bulin, a helyi falusi ifjúság azt súgta: „A Renna-Menscha szán do.” („Megjöttek a Renner-csajok.”) Ez úgy tűnik, az öröm – noha kissé józan – kifejezése volt. Ez ihlette őket arra, hogy a nevet egy kissé menőbb változatban tartsák meg. És így lettek a „Renna-Menscha”-ból a „rennersistas”.

Természetesen a belépésük a borvilágba nagy port kavart, ismeri el Susanne Renner. „Sokáig egy csendes borászat voltunk – most egy kicsit hangosabbá váltunk” – mondja, és kacsint apjára.

Pedig Helmuth Rennernek sok mondanivalója van. Elég csak egy kicsit meglökni, és máris ömlik belőle a szó: már sok évvel ezelőtt felhagyott a vegyszerek használatával a szőlőben, és a pincében történő feldolgozásnál is visszafogott volt. „Nem akartam ipari terméket csinálni, hanem bort” – nyilatkozik harciasan.

Helmuth Renner kritikus ember, aki szívesen kérdőjelez meg rendszereket – a borász és gazdasági kamarai funkcionárius nem tesz lakatot a szájára. Ha Renner lendületbe jön, nem lehet megállítani. Panaszkodik az erőforrások általános pazarlása és a szőlőültetvények agrokémiai konszernek általi elpusztítása, az emberek növekedési mániája és a nagyüzemek profitvágya miatt. Rossz vége lesz, ha nem fordulunk meg hamarosan. A lázadó jelszavak ellenére hangsúlyozza, hogy nem baloldali. Az valószínűleg összeütközésbe kerülne a gazdasági kamarában betöltött funkciójával.

2012-ben kapta meg a gazdaság a bio-tanúsítványt. Akkor a két lánya még Bécsben élt. Szabadságot akartak nekik adni, hogy maguk döntsenek a jövőjükről, magyarázza Helmuth Renner.

Susanne bécsi tartózkodása alatt divattervezőként dolgozott a kultikus Schella Kann márkánál, míg Stefanie műszaki matematikát tanult. Egyszer csak azonban ez túl szárazzá vált számára, és átváltott a BOKU-ra, ahol „Kultúrtechnika és vízgazdálkodás” szakon tanult. A gyakorlatorientált tanulmányok révén nőtt a kapcsolata a természettel, meséli, és fokozatosan a szőlészet iránti érdeklődése is.

A téma sosem hagyta el igazán a nővéreket, hiszen gyakran segítettek otthon a szüretnél vagy rendezvényeken. Végül is Bécsben is egy borőrült körbe csöppentek. „Kóstolástechnikai szempontból sokat tudtunk fejlődni ebben az időszakban” – nevet Susanne.

Apja forgatja a szemét: „Állandóan cipelték haza ezt az egész őrült cuccot!” Amit aztán kénytelen-kelletlen neki is meg kellett kóstolnia. Úgy tűnik, nem ízlett olyan rosszul neki, végül is maga is vinifikált egy kén- és héjon erjesztett Chardonnay-t. Egy visszafogott bor, finom kesernyés jegyekkel – teljesen a ház stílusában.

Nem utolsósorban a borászat a Pannobile tagja is, egy ismert golsi borászokból álló csoport, akik az utóbbi években avantgárd boraikkal is nevet szereztek maguknak. Susanne és Stefanie számára ez is az inspiráció forrása.

Egyre tisztább lett, hogy a bortéma mellett nem tudtak és nem akartak elmenni. Steffi volt az, aki gyakornoki munkát végzett a dél-franciaországi Roussillonban, a Matassa borászatnál. A tulajdonost, Tom Lubbe-t, a naturbor-szcéna egyik nagyágyújaként tartják számon. Meghatározó élmény volt ez a leendő borász számára. Utána Ausztráliában és Dél-Afrikában vértezte fel magát enológiai ismeretekkel.

Valamikor ebben az időben születhetett meg a nővérek döntése, hogy visszatérnek Burgenlandba, és maguk készítenek bort. 2015-ben szálltak be a gazdaságba. Feltételük ehhez az volt, hogy kiadhassanak egy saját sorozatot, amely tartalmilag és optikailag is elüt a gazdaság többi termékétől.

„Egyszerűen ki akartuk élni magunkat, a határokat feszegetni” – mondja Steffi. „De mindenekelőtt valami ,ihatót‘ akartunk készíteni!” – teszi hozzá Susanne.

Tavasszal mutatták be „rennersistas” vonaluk első szüretét. Portfóliójuk minden szőlőfajtájából egy-egy bor – köztük olyan lenézett fajták is, mint a Welschriesling vagy a Zweigelt. A szakma felkapta a fejét. Ritkán sikerült ilyen magabiztosan a pályakezdés. Pillanatok alatt elterjedt, hogy van két fiatal burgenlandi lány, akik fergeteges borokat készítenek. Még Steffi mentora, Tom Lubbe is ezt igazolta nekik: „That’s damn serious stuff!” Egy dicséret, amire a két új borászlány természetesen különösen büszke.

A vinifikálásnál nagyrészt lemondanak a kén hozzáadásáról, csak a vörösborok kapnak homeopátiás mennyiséget, hogy stabilak maradjanak. „A kén nálunk nem jöhet szóba!” – értenek egyet. Egyszerűen idegen test a borban, amely elveszi az ízbeli komplexitását. Elképzelésük inkább a „Handcraft Wines” (kézműves borok) irányába mutat.

Ezzel igencsak a kor ütőerén vannak. De a trendekről a fiatal borászlányok hallani sem akarnak: „Ez nem divat, hanem életszemlélet!” – válaszolják. Sőt, még egy lépéssel tovább akarnak menni, és az organikus-biológiai művelésről áttérni a biodinamikus szőlőművelésre. Tehát a keményvonalas változatra. A papa beleegyezik: „Ha van egy kis esze az embernek, akkor a bio eleve egyszerűbb, mint a konvencionális szőlőművelés.” Meggyőződése, hogy csak egy kicsit előre kell gondolkodni, és követni a természet folyamatait. „Száz éve csak ,bio‘ volt, és ők is boldogultak!”

Néhány módszer azonban számára is újdonság – mint például a korai szüret. Már augusztus végén a lányai minden reggel a fülében csengtek: „Apa, végre szüretelnünk kell!” Mint oly gyakran, most is engedett, de titokban azt gondolta: „Ez mind zöld és éretlen ízű lesz!” Most azonban el kell ismernie: „Ez a cucc tényleg rohadt jó!” Büszke a lányaira, és hagyja, hogy olykor az ujjuk köré csavarják.

Tényleg figyelemre méltó, milyen precízen és finoman egyensúlyozottan mutatkozik be a „sistas” teljes szériája: mint egy öntvényből készült, látszólag minden megerőltetés nélkül. Kevés alkohol – sok anyag és szaftosság. Egyszerűen „iható” borok. A fehéreket héjon erjesztik, harapnivalók és lelkük van. A vörösek gyengédnek hatnak, és mélyreható módon gondtalannak. Olyan borok, amik repülnek. Abszolút kötelező a nővérek számára, mert a nehéz kaliberek az ellenségeik. „Az átlagos fogyasztóban az van elraktározva: a vörösbornak nehéznek, vastagnak és kereknek kell lennie” – véli Susanne.

Meggyőződésük, hogy a korai szüret által izgalmasabb nedűk jönnek létre, főleg olyan meleg területeken, mint Burgenland. Az íz már kifejezett, mielőtt a cukor képződne. A boroknak szerkezetük van, de filigránok és könnyedek maradnak.

Egy olyan laza könnyedség, amely megfelel a nővérek jellemének is: nincsenek konok alapelvek, nincsenek szűklátókörű ideológiák. A dogmatikusok untatják őket.

Ezzel egy új generációt képviselnek, amely gátlások nélkül lép fel, és valószínűleg a borivók fiatalabb generációját is megszólítja. Nem vitatkoznak állandóan arról, mit szabad fogyasztani és mit nem, hanem azt isszák, ami ízlik. A bornak ezáltal más jelentősége lett, a márkák és a perverzül drága nedűk már senkit sem érdekelnek. A fennkölten viselkedés passzé.

Az apának ez tetszik. A lányok szériája illik a ház ideológiájához. Az ő saját borai sem voltak sosem extravagánsak. Az igény, hogy egyre látványosabb vadakat állítson elő, mindig gyanús volt számára.

Jelenleg hárman vezetik a gazdaságot – vagy tulajdonképpen öten, mert Renner mama is teljesen be van vonva a munkába – ő a legszívesebben a szőlőben tevékenykedik – és aztán ott van még a fiútestvér is, aki egy szenvedélyes „targoncás”. Hamarosan a nővérek veszik át a borászatot. A papa nyugdíjba megy.

A talaj jól elő van készítve a két új borászlány számára – de kész fészket nem akarnak. Az valószínűleg túl szűk is lenne nekik. Értékelik azt a szabadságot, amit az apjuk hagyott nekik. Annyira, hogy Pet-Nat habzóborukat neki dedikálták: „In a Hell Mood” – Helmuthnak.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!