Szöveg: Alexander Rabl
Fotók: Michael Reidinger
Affogato, de nem eszpresszóval, hanem barna sörrel – ha csak rágondol, Jana Krammer máris lelkesedni kezd. A Granitbock sör fagyasztással még intenzívebbé válik, meséli, mivel a víz kiválik belőle. Ez felerősíti a baksör keserédes aromáit, és vaníliafagylalttal egyszerűen kiválóan működik. Jana a hatodik generációt képviseli, és viszi tovább a családi hagyományokat testvérével együtt. Sörfőzést Berlinben tanult, most pedig tele van lelkesedéssel, tudással és ötletekkel. „Volt japán évfolyamtársam is, ami kitágítja a világra való rálátást.” A sörfőzésben a japánok sem ügyetlenek, lásd a szakét. A Hofstetten sörfőzde olyan, mintha egy képeskönyvből lépett volna elő, egy tizenhatodik századi épületben kapott helyet. Tíz méterrel a föld alatt találhatók azok a tartályok, amelyekben a család kísérleti projektjei érlelődnek, némelyik akár hat hónapig is. Itt egész évben egyenletesen hideg van. Nyáron, amikor a sörfőzde udvarán, jó széljárás mellett folyékony frissítőt kínálnak, egy hűs sör életmentő. Egy pohár a „Kübelbier”-ből, ahogy Jana Krammer nevezi, egy Zwickl, és máris rászoksz: fűszeres, tiszta, krémes, a tökéletes hőmérséklet, a megfelelő csapolás. Egy rövid séta a sörfőzdében, amelyet az ország egyik legjobbjának tartanak. Egy régi sörfőző üst, amely valójában már múzeumba való lenne, nyugdíjasként is dolgozik még. A Zwicklnek a régi vasvezetékek miatt enyhén fémes íze van, amit egyeseknek szokniuk kell. A több mint százéves komlómalom, a gépészet csodája, szintén üzemben van. Nemrég még csak az édesapa, Peter Krammer kezelhette a malmot, de némi biztonsági intézkedést követően már a személyzet is dolgozik vele. Természetesen a Hofstettener Pils egy ünnep. A közeli Mühltalhofban a vendégek szívesen zárják a legjobb borokkal kísért menüjüket egy kis Pils sörrel, a frissessége és belső egyensúlya miatt.
A Mühlviertelben
A világ a lassan folydogáló folyó mentén fekvő Mühltalhofból szemlélve egy jó világ, a Mühlviertel pedig egy jó környék. Csak az autóút és egy lépcsősor gondoskodik arról az Ausztriában szinte elkerülhetetlen, betonba öntött csúfságról. Erről a generációk óta a Mühltalhofban tevékenykedő Rachinger család nem tehet. Amiért viszont felelősek, az az ország legízlésesebb, művészetkedvelő és sok építészeti részletében örömteli szálláshelyei közé tartozik. Ecsetvonásról ecsetvonásra, helyiségről helyiségre és épületről épületre Helmut Rachinger egy különleges üdülőhelyet hozott létre, amelyet nem a rajzasztalon terveztek meg, hanem a meglévő állományból formáltak ki. Már a gyönyörű lenvászon asztalterítő és a régi ezüst evőeszközök, amelyeket egykor elástak az erdőben, hogy az oroszok ne rabolják el őket, regionális kötődést és nemes történelmet sugároznak. Az Ois étteremben (mühlvierteli dialektusban: „mindent”) nincsenek terítők, eltakarnák a régi fapadlóból ácsolt étkezőasztalok élvezetét. Helmut és Philip Rachinger valóban az ország egyik legjobb asztalosával dolgozik. A foglalások görbéje péntekenként és szombatonként meredeken ível felfelé, meséli Philip Rachinger, hogy aztán vasárnap este teljesen ellaposodjon.
Rachinger élete formájában van. Magabiztosan és lazán vezeti az à-la-carte éttermét, akárcsak az egész üzemet. A frankofil klasszikusokat, amelyeket kisujjából ráz ki, kozmopolita módon inspirált technikákkal és időnként távolabbról érkező alapanyagokkal ötvözi. A téli spárgaként is emlegetett, vékonyra szeletelt feketegyökérből Rachinger fonatot készít, fermentált spárgával, réti legyezőfűvel és éppen csak meggrillezett szaiblinggel tálalja – egy fenséges kifinomultságú előétel. A hófehér fogast klasszikus típusú halpürével társítja, amelyet vízitormával nemcsak színben hangsúlyozott ki. Mellé ropogós zöld spárga, egy élénkzöld mártás zsázsából, a tavasz előtti tisztelgésként. Édes-krémes lélekmelengető a keserédes spárga, amelyet hollandi mártással és sült töpörtyűvel tálalnak. Gazdag zöld szín és aromás erő a grillezett csalánnál, kelkáposztánál és a kaviáros zöld beurre blanc mártásnál. A főételhez Philip egy kis asztalkát visz végig az éttermen, amelyen a sült pihen – legutóbbi látogatásunkkor báránylapocka –, amelyet a vendégek előtt szeletelnek fel. Desszertnek túrós szuflé – ki készít ilyet ma már?
A Mühltalhof a Hofstetten sörfőzdéhez hasonlóan egy generációs projekt, amelyet egykor Burgi Rachinger emelt magas szintre. A stájerországi származású nagymama, Philip Rachinger nagyanyja, egy kitzbüheli nagyhotelben ismerkedett meg Rachinger nagypapájával, és hozta be a nyugati gasztronómiát és az azt megillető igényességet Felső-Ausztria egykori orosz övezetébe. „A faluból jöttek hozzánk, hogy lefotózzák a heringes fogást, mi pénzt kértünk a fotózásért, aki pedig enni akart, természetesen sokkal többet fizetett” – meséli Philip, aki édesapja, Helmut örökségét vette át, és most, ahogy mondja, az egész megkoronázásán dolgozik. Közben Helmut Rachinger „Ausgedinge”-je, a zseniális Fernruf 7 az egykori istállóban, amelyre most egy gyönyörű, ryokan-stílusú szállodát építettek, a vendégszeretet, az alkotói méltóság és a jóság külön univerzuma. Itt sütik a fantasztikus kenyeret, itt a mottó az „Anything goes”, és az ételek olyanok, amilyeneket az ember szívesen megtanulna otthon is főzni. Az Ois-on és a Fernruf 7-en kívül ott a söröző a faluban, egy rövid sétával elérhető, ahol Philip Rachinger csapata csodálatos csülköt süt és egyéb fogásokat kínál, az ő elképzelése szerinti modern vendéglőben, barátok és a helyiek számára. Ízletes szalonna, amit az Ois-ban aperitifként is kínálnak.
A vízitormás fogas elnyerte a szerző tetszését, ezért északabbra, Csehország felé veszi az irányt, hogy meglátogassa Michael Plöckingert Ulrichsbergben. Ő ott beltéri szállást rendezett be a fogasoknak. Tiszta víz, gyógyszerek mellőzése, elegendő oxigén és tökéletesen kalibrált hőmérséklet adja meg a halaknak azt az élőhelyet, amelyre szükségük van a pompás növekedéshez (és nem is túl gyorsan). Hogyan éri el Plöckinger, hogy a ragadozó halként kondicionált fogasokból kiűzze a ragadozó jelleget? Ez a víz mennyiségétől és a halak (azonos) méretétől függ, ha mindkettő stimmel, akkor ez is működik. Plöckinger meséli: „27 termelőmedence van 2 000 m2-es beltéri területen. Egy medencében körülbelül 23 m3 víz van, ez összesen 1 000 m3 víz, folyamatosan szűrve és oxigénnel dúsítva, körforgásban vezetve.” Hőmérséklet? Egyrészt a Mühlviertelben eleve inkább hűvös van, mondja Plöckinger, másrészt a fogasoknak az optimális növekedéshez kb. 24 °C szükséges. „A beltéri tenyésztésünk kockázatai maximálisan technikai jellegűek, mint például az áramkimaradás, itt sem árvizet, sem vidrát, sem a tó mellett elhaladó hígtrágyával megrakott traktort nem kell félteni.” Az átlagos termelés évi 100 tonna körül lesz, ez körülbelül százezer hal. Plöckinger a kérdésre, miért éppen fogas: „A pisztrángnál túl nagy volt az árnyomás, a fogasnál olyan bevételt remélek, amely fedezi a ráfordítást, és még marad is valami.”
Christian Stöbich sajtmester és tehenész számára, amikor megörökölte a gazdaságot, egyértelmű volt, hogy kihasználja az örökség kínálta lehetőséget. Közben gazdasági megfontolásokat is tett: „A feleségemmel, Sandrával arra gondoltunk, hogy csak tejből nem tudunk megélni, nemesítenünk kell. 2017-ben kezdtük a sajtkészítést, én korábban Rohrbachban tanultam meg sajtot készíteni.” Ezt követően tanulmányok a Boku-n, a mezőgazdaság elit képzőhelyén. A nyers tej a Loisnhofban természetesen kötelező. Az olasz iránti vonzalomnak köszönhető a Mühltalvi Grana elnevezés. „A tehenek nagyon érzékeny állatok, ha stresszes vagy, az meglátszik a tejben. Az oltónak akkor valamivel több időre van szüksége, a mikroorganizmusok megváltoznak.” A stressz azonban Christian Stöbich 35 tehene számára nem téma. Tudását minden egyes sajtdarabjába beleépíti: „Minden üzemnek megvan a saját nyers tejflórája, ez teszi a sajtot összetéveszthetetlenné.” Mellékesen érdekes: Az árpát, amely a Loisnhof földjein nő, részben a Hofstetten sörfőzdének adja el – jó áron. Itt zárul be a kör a Mühlviertel innovatív mezőgazdaságában.
A Hausruckviertelben
Délidő Grieskirchenben. A Grabmers Waldschänke előtti parkolóhelyek teljesen foglaltak. Bent vidám lakmározás. A vendégek nagy része az olcsó menüt rendeli. Az apró konyhában lágyan illatozik a bárányragu. Elisabeth és Clemens, akik évek óta összhangban főznek egymás mellett, imádják a Biogut Hofmann Zackel-bárányát. Elisabeth Grabmer forgatja a nehéz vasserpenyőt a bécsi szeletekkel. Mert bár – vagy talán éppen azért, mert – a Waldschänke a környék egyik legjobb étterme, a vendégek a kiválóan komponált menüt gyakran félreteszik Ausztria kedvenc étele kedvéért. Egy csodásan fűszerezett zöldbab-, mogyoró-, szőlőmagolaj- és zöldalmás saláta a kezdés. Ezt követi egy kiváló hozzájárulás a lazacpisztráng témájához: a finom hal párolva, hozzá zsenge káposzta és egy pehelykönnyű beurre blanc köménnyel. Mellé egy kis tálkában a hal pörkölt csontjaiból készült leves, benne egy halgombóc, utalás arra a hírnévre, amelyet Grabmer asszony a gombócos szakácskönyvével szerzett. „Egy szép borsos steak”, mondja Heinz Grabmer és szervírozza a főételt. A fiatal bika filéje rendkívül puha, a mártás mintaszerű, és amikor az ember beleharap a zöld borsszemekbe, és érzi a csípősség és a földes ízvilág kombinációját, a vendég tudja, egy örök konyhai klasszikussal áll szemben. Mellé az első eferdingi zöld spárga és párolt sárgarépa. A cukrász hajdinafagylaltból, csokoládéból, meggyből és misóból álló kompozícióval járul hozzá. Az embernek a gyerekkori csokipuding jut eszébe. A Waldschänke egy jóléti étterem, amely egykor egyszerű vendéglőként indult, ahová az emberek a magukkal hozott étellel és itallal érkeztek. A kilencvenes évek elején Heinz és Elisabeth Grabmer megváltoztatta a koncepciót, és a szeretetük, valamint az elkötelezettségük tette a szimpatikus házat Felső-Ausztria egyik legjobb címévé. A kertben Clemens Grabmer éppen egy szabadtéri társalgón dolgozik. Kényelmes terület lesz az előtte és utána való időtöltéshez, egy zöld oázis, este a lenyugvó nap sugaraitól fürdetve.
Egy kérdés marad: Miért ízlik annyira a Zackel-bárány a Waldschänke-ben? Hubert Renner, a natternbachi Hofmann-féle erdőgazdálkodás és az azonos nevű biogazdaság vezetője tudja a választ: „A Zackel-juhok kisebbek, a testük kevesebb húst ad, de az különleges minőségű. Főleg, ha úgy csinálják, mint nálunk a birtokon: sok időt hagynak a növekedésre, a legjobb takarmányt adják.” A biogazdaságban ritka haszonállatfajtákkal foglalkoznak. Renner tenyésztési szakértő felismerése: A fajta nagyon fontos, de még fontosabbak azok a körülmények, amelyek között a haszonállatok felnőnek. A Zackel-juh mellett, amelynek a gyapját nem becsülik annyira, mint a merinójuhét (a gazdaságban trágyává dolgozzák fel), és amely ezért az elmúlt évszázadokban jelentőségét vesztette, ott van a gyapjas disznó, a Mangalica is, amely zsírja miatt évtizedekig gyanú alatt állt. „Pedig a disznóink zsírja valójában jó zsír, amely jó a koleszterinszintnek” – meséli Renner –, „mert a zsír típusa, tehát az emészthetősége és minősége, ismét csak a takarmánytól és az állatok életkorától függ.” A disznókat a mezőgazdaság legfrissebb ismeretei alapján tenyésztik és gyakran élve adják el. Ami a gazdaságban marad, azt – mint ahogy a Zackel-báránynál és az Aberdeen Angusnál is – helyben, egy mini vágóhídon vágja le az alkalmazott hentes. „Az állatokat vágóhídra szállítani ellentétes lenne a filozófiánkkal.” A biogazdaság szalonnái és kolbászai rendszeresen nyernek díjakat. Szabad szemmel is látható a lenyűgöző zsírréteg, és az ember örül neki. Zsírból több aromás változat is létezik. A hátrészből készült Lardo különböző fűszerekkel készül: „Egyszerűen hagyd elolvadni a nyelveden.” A kis bolti részlegben rendszeresen tartanak kóstolókat, itt előzetes bejelentkezés után vásárolni is lehet. A Hofmann biogazdaság látogatása már önmagában, esztétikai szempontból is megéri. Itt az épületek és istállók egy elragadóan szép együttesét hozták létre. Az ember egy kicsit irigyli is a juhokat, marhákat és disznókat.
Az Innviertelben
Szelíd dombok, sok erdő, kis mezőgazdasági utak, időnként egy négyzetes udvarház, a kötelező templomtorony és egy kis település, olykor egy hatalmas söröző a központban. Délen az Alpok szögletes hegycsúcsai. Csak néhány kisvárosban érezni és látni a felső-ausztriai Innviertel gazdasági erejét. Az Ort im Innkreisben újonnan épült Kammer5-ben sem spóroltak a ráfordításon. A téglaboltozatok és az erőteljes arányú oszlopok üdítő kontrasztban állnak a konyhából érkező finomságokkal. Egy fiatal csapat főz itt, lábbal a gázpedálon. Helyi gombákból (tenyésztett), almából és lestyánból vegán előétel készül, amely a textúra és a fűszerek ismerő szakértelemmel való kezelésének köszönhetően étkezési élménnyé válik. Később azért van hús is: rózsaszínre sült bárány szép elrendezésben medvehagymával és karalábéval. „Egy méh életéből” – így hívhatnák a desszertet, virágpollen és méz játéka ez, a granola roppanósságával, hűvös édesség sokféle megjelenésben. Nyáron a szabadban grilleznek.
Kezdésnek egy ízletes Augustiner sör. Megérkeztünk a gyönyörűen elhelyezkedő Gasthaus Maria vom Guten Rat kerthelyiségébe. Tavasz óta Christoph és Doris Forthuber vette át itt Gstaigben a helyet. A zarándoktemplom mellett fekvő étterem, a csodálatos, egykor Hermann Czech által kialakított vörös színnel a bárnál és a mennyezeten, modern koncepcióval működik, amely nem tud – és nem is kell – választani a fine dining és a vendéglő között. Forthuber a német nyelvterület néhány legjobb címén dolgozott (Hans Haas, Caminada), és tudása, valamint képességei újra és újra felvillannak. A lazacpisztrángot gőzzel és friss mezei fűszerek óriási csokrával párolja, a fűszeraroma csábítóan járja át a helyiséget. Mellé medvehagymás majonézt és egy extra könnyű citromos-mustáros sabayont, valamint egy kanál kaviárt szervíroz. Amikor a Kapeller halász sikeres a Wallersee-en, pompás fogasokat szállít Forthubernek. „A tengeri halak számomra szóba sem jöhetnek.” Éttermében zöldséges ételeket is kínál: karfiolt porcsinnal, kapribogyóval és hollandi mártással. A desszertek, amelyeket az étteremben már sok éve dolgozó sous-chef készít, osztályon felüliek. Doris Forthuber gondoskodik a borokról, és büszke a saját készítésű tonikjára – az ideális sofőrital a házi bodzaszörppel együtt.
Természetesen a Forthuber étterem konyhája Thomas és Josef Höflmaier termékeivel dolgozik. Jobb vajat vagy crème fraîche-t, amelyet tisztán kínál a grillezett marhafiléhez, Christoph Forthuber el sem tud képzelni. A Höflmaier fivérek tejüzeme csak néhány perc autóútra van Gstaigtól. Az ország egyik leghíresebb sajtüzeme és tejüzeme, észrevétlenül az utca sarkán. A boltban vajjal, tisztított vajjal, túróval, crème fraîche-el és sajttal lehet feltölteni a készleteket. „Egy év alatt annyit készítünk, amennyit némelyik nagy tejüzem egy nap alatt” – magyarázza Thomas Höflmaier a manufaktúra és az élelmiszeripar közötti méretkülönbséget. 1931-ben alapította dédapja a sajtüzemet, akkoriban az Innviertelben majdnem minden utcasarkon volt egy sajtüzem. „Most már alig csinálja valaki.” Természetesen vannak titkos receptjeik, amelyeket itt nem akarnak elárulni. Az egyik közülük így szól: adj magadnak több időt, a tejnek, a tejszínnek, a vajnak és végül a sajtnak is. „Nem akarunk a mezőgazdaság poszterfiúi lenni, ráadásul tisztában vagyunk azzal, hogy egy buborékban élünk, dolgozunk és értékesítünk” – mondja Thomas Höflmaier. Mindketten szigorú képzést kaptak, Josef még egy üzemgazdászi képzést is hozzátett Innsbruckban, Thomas pedig többek között Willi Schmidnél tanult Graubündenben. „Sokat tudunk, ezért merni is tudunk valamit” – állapítja meg az egyik testvér, a másik pedig hozzáteszi: „Franciaországban azt kérdezik, hogyan lehetne dolgokat lehetővé tenni, Ausztriában pedig azt, hogyan lehetne őket megakadályozni.” Néhány nehézség ellenére mindketten álmaik munkájában dolgoznak. Meghatja őket, amikor Salzburgban kevésbé tehetős bevándorló családok veszik a Höflmaier-féle morzsolt túrót, mert az a keleten fekvő hazájuk ételeire emlékezteti őket. „Az alacsony jövedelmű emberek azokban az országokban sokkal több pénzt költenek élvezetekre, mint nálunk.” És Thomas elmeséli az édesapja történetét, aki, amikor gyerekek voltak, korán reggel mozgásba hozta a vajköpülőt, amit a gyerekszobában is lehetett hallani. Amikor a vaj elkészült, egy darab papíron 25 deka frissen készült vajat kaptak. Micsoda ízvilágot formáló gyerekkor! Mellé egy pohár író, az író témájában az egyik legjobb hozzájárulás, amit el lehet képzelni. —
A Mühlviertelben
Mühltalhof
A Rachinger család nyugodt kézzel és tömény találékonysággal hozta létre Ausztria egyik legszebb szállodáját és éttermét. Philip Rachinger konyhafőnök éppen
élete formájában van.
muehltalhof.at
Sajtüzem Christian Stöbich
Kis sajtüzem nagy igényekkel. Tej
a saját gazdaságból származó tehenektől a sajtkészítéshez.
loisnhof.at
Brauerei Hofstetten (Hofstetten sörfőzde)
Vannak sörök és van a Hofstetten sörfőzde söre, mondhatnánk.
hofstetten.at
Fogas akvakultúrából
A ragadozó hal, a fogas megszelídítése Michael Plöckingernek sok és jó vízzel, gyógyszerek mellőzésével és finom takarmánnyal sikerül.
boehmerwald-fisch.at
A Hausruckviertelben
Waldschänke
Itt főz az egyik kevés még tevékenykedő csúcsszakácsnő Ausztriában, Elisabeth Grabmer, fiával, Clemensek együtt. Heinz Grabmer öröme a kiváló borok megtalálásában és szervírozásában vendégei örömére szolgál.
waldschaenke.at
Biogut Hofmann
Üzem, mint a képeskönyvben. Itt veszélyeztetett haszonállatfajták tenyésztésével foglalkoznak, köztük Zackel-juh és Mangalica-sertés. Szuper húsminőségek, lenyűgöző történetek.
hofmannsche-forstverwaltung.at
Az Innviertelben
Lukas Kienbauer
A fiatal mini-gasztronómiai vállalkozó Schärding központjában olyan éttermek egymás mellett és együttműködését hozta létre, amelyek különböző célcsoportokat vonzanak. A fine diningtól az izakayáig Kienbauer szinte mindenhez ért.
lukas-restaurant.at
Forthuber a Gasthaus Maria vom Guten Rat étteremben
Vendégszerető hely, amely egyaránt szívesen látja a helyieket és a messziről érkező ínyenceket.
restaurant-forthuber.at
Kammer5
Az új feltörekvő csillag Felső-Ausztria északi részén. Itt egy fiatal, erősen motivált csapat főz és szolgál fel egy redukáltan elegáns konyhát.
kammer5.at
Höflmaier
Kultusz-tejüzem, amelyet már a negyedik generáció működtet. A sajtok mellett mindenekelőtt a vaj, a crème fraîche, a túró és a tisztított vaj minősége alig felülmúlható.
hoeflmaier.at



„A faluból jöttek hozzánk, hogy lefotózzák a heringes fogást.”
Philip Rachinger


„Minden üzemnek megvan a saját nyers tejflórája, ez teszi a sajtot összetéveszthetetlenné.”
Christian Stöbich







„Franciaországban azt kérdezik, hogyan lehetne dolgokat lehetővé tenni. Ausztriában azt, hogyan lehetne őket megakadályozni.”
(Thomas és Josef Höflmaier)