Az idei időjárási viszontagságok rászolgáltak a „rendkívüli” jelzőre. „Mióta húsz évvel ezelőtt elkezdtük a feljegyzéseinket, még sosem volt annyi esőnk, mint májusban és júniusban” – emlékszik vissza Erich Stekovics. Ő és az olyan nevű paradicsomai, mint a Charlie’s Green, a Cream Sausage vagy a Gargamel, szemmel láthatóan nem hatódtak meg ettől. A burgenlandi Frauenkirchenben található földjein a napfényre éhes kis palánták csupán némi késéssel nőttek pompás növényekké, és a nyár folyamán minden elképzelhető formájú és méretű gyümölcsök színes tengerévé változtak.
Hogy Stekovics némelyik, akár évezredes múltra visszatekintő ritkasága mindössze négy-öt gyümölcsöt hoz, melyek egyenként fél kilogrammot nyomnak, mások viszont 6000 darabot is, amelyek gombostűfejnyi méretűek, és paradicsomonként gyakran az egygrammos határt sem érik el a mérlegen, az a paradicsomtermesztő számára nem bír jelentőséggel. „Nekünk valóban nem a hozam a fontos. Fő célunk továbbra is a legjobb aromájú paradicsomok termesztése és a fajtaváltozatosság megőrzése.” Különleges paradicsommag-gyűjteménye a kezdeti 3000-ről mára 7000 fajtára nőtt. Ezzel nem ő a csúcstartó – és ez tudatos döntés: „Nem látom értelmét csak úgy őrizgetni a magokat; vannak olyan archívumok, mint a Gatersleben 18 000 maggal. De nincs még egy olyan hely a világon, ahol egyszerre annyi paradicsomfajta nőne, mint a mi földjeinken.” A vetőmagot a világ minden tájáról gyűjtötték össze. Például az oroszországi szentpétervári Vavilov Intézetből, a világ legrégebbi génbankjából, amely összesen 360 000 növény örökítőanyagát őrzi könyvtári pontossággal katalogizálva fém dobozokban; a növénytermesztői körökben „Tomato Man”-ként ismert kaliforniai Gary Ibsentől, aki 600 fajtája mindegyikéről tud egy személyes történetet mesélni; a schilterni Arche Noah szervezettől, valamint a sokszínűségre szakosodott francia Kokopelli kezdeményezéstől.
Csak idén száz új, különböző paradicsomfajta magja érkezett, amelyek egyszerű papírzacskókba csomagolva tették meg útjukat Amerikából Frauenkirchenbe, és amelyek Stekovicsot pillanatnyilag különösen lenyűgözik: a Napa-völgyi Wild Boar Farmon a neves paradicsomőrült, Brad Gates azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legfinomabb ízű régi paradicsomfajtákat keresztezi egymással. Sikerrel, hiszen hibridfajtái az elmúlt években sorra nyerték a kóstolókat, tudja Stekovics. Az eredmény pedig olyan egzotikumok, amelyek nagyon kiegyensúlyozott édes-savanyú játékot és trópusi gyümölcsaromatikát kínálnak, amely helyenként mandarinra, mangóra és papayára emlékeztet, „ami jól mutatja, hogy a paradicsom botanikai szempontból nem zöldség, hanem gyümölcs”. A burgenlandi földeken már két éve jól érzi magát a három importfajta: a Lucky Tiger, a Sweet Cream és a Candy Sweet Icicle Brad Gatestől. Mindhárom alacsony termetű, tojásdad alakú és hegyes végű. A Lucky Tiger héja zöld-vörös-narancssárga csíkos, a Sweet Cream rendkívül látványos a színfejlődés fázisaiban, mivel először zöldről sárgára színeződik („ebben a stádiumban még éretlen, de már hihetetlenül finom”), majd enyhe vörös árnyalatot vesz fel, és az érés harmadik szakaszában vörös-sárga csíkos mintázatot ölt. A Candy Sweet Icicle ezzel szemben rózsaszín, amelyet sötétvörös csíkok szelnek át. „Az ipar számára ezek az őszig termő fajták teljesen érdektelenek lennének, de minket öt kilogrammnyi, páratlan ízű gyümölccsel jutalmaznak, amelyek ráadásul nagyon korán szüretelhetők.”
Stekovics paradicsompalántái háromhektárnyi szabadföldön nőnek, fekve, szalmára fektetve. Hektáronként nem kevesebb mint 78 000 kg csépelt szalmát hordanak ki a paradicsomföldekre, és a szezon végéig nem cserélik ki; körülbelül húsz centiméter vastag, tehát vastagabb, mint némelyik matrac. „A szalma szigetelőrétegként szolgál, mivel a talaj a kapilláris hatás miatt felfelé nyomja a nedvességet, a szalmának köszönhetően pedig az nem tud felszállni.” Így Stekovics paradicsomai még öntözés nélkül is pompásan fejlődnek. „Az öntözés csak kimossa az aromát” – erősíti meg dogmáját a paradicsomtermesztő, és gondoskodik a bőséges helyről is, hogy a növények ne csak a gyökereikkel tudjanak mélyen a nedves talajba hatolni anélkül, hogy egy szomszédos növény az útjukba állna, hanem a föld alatt és felett is terjeszkedhessenek. A sárga ribizliparadicsom például, Stekovics egyik kedvenc fajtája, egyetlen tőkén akár 6000 gyümölcsöt is hordoz, és a földön egy VW Golf alapterületét foglalja el. Tíz elültetett növény esetén ez 60 000 darabos hozamot jelent, és a kis gyümölcsök ellenére is legalább tíz kilogramm betakarított súlyt. Helytakarékosnak bizonyul összehasonlításképpen a már-már vattacukor-édes, lédús, régi moszkvai fajta, a Tűzijáték (Feuerwerk), amelyet Stekovics azért emel ki különösen, mert megjelenése miatt semmilyen mással nem hasonlítható össze.
„Amikor beérik, ennek a húsos paradicsomfajtának háromdimenziós felülete lesz, és nem sima, mint másoké.” Színvilágában is bizarr. A vörös héj ezüstös és aranyszínű csíkokat fejleszt, „mintha festéket öntöttek volna rá” – lelkendezik. Ebből a hagymatorony alakú különlegességből ugyan csak négy-öt gyümölcsöt lehet szüretelni, cserébe viszont darabonként akár 500 grammos paradicsomokkal jutalmaznak minket. Ezt a súlyt csak egy olasz óriás, az Emilia-Romagna tartománybeli Riccio di Parma múlja felül. Egyetlen gyümölcse – melynek héja nagyon vékony, jellegzetes bordázattal rendelkezik és mélyvörös – 1,5 kg-ot nyom a mérlegen. Különleges szépségként kell megemlíteni a narancsvörös húsú Striped German fajtát. Bár külső megjelenésük kezdetben nem feltűnő vagy akár formátlan, belső világuk a kaleidoszkópon keresztül történő betekintéshez hasonló látványt tár fel: ragyogó vörös és sárga színek sziporkázó játéka, amit a számos elágazó apró kamra és szegmens miatt nehéz felülmúlni. Ízvilágát tekintve viszont kiszámíthatatlan a Bianca koktélparadicsom-fajta: apró, sárgás-fehéren áttetsző gyümölcsei rendelkeznek a legvékonyabb héjjal, amivel Stekovics valaha is találkozott, és csiperkegomba ízük van – „ezt vagy szereti az ember, vagy egyáltalán nem” – mondja Stekovics, akit a polarizáló reakciók kifejezetten szórakoztatnak.
A java a végére marad
Bár a paradicsompalántáknak a májusi kiültetéstől július közepéig időre van szükségük, amíg az első érett gyümölcsöket kifejlesztik, az első szüret után szó szerint felgyorsulnak. Ezt követően akár heti ritmusban is lehet szedni őket, mivel a növény folyamatosan törekszik a virágzásra és a termésre. Még ha sokak számára a paradicsom a nyár megtestesítője is, ízvilágának csúcsát szeptemberben éri el. „Ebben a hónapban már gyönyörű hőmérséklet-ingadozásaink vannak: napközben néha még 25-30 fok van, éjszaka pedig akár tíz fokig is lemegy a hőmérséklet. Ezen hőmérséklet-ingadozások miatt a gyümölcscukor különleges módon halmozódik fel, ezért ízlenek ősszel az egyszerűen páratlanul finom paradicsomok.” A kilencven tonnás termés egy részét Stekovics pestóként, chutney-ként, olajban eltett szárított formában, ecetes egész paradicsomként, valamint ketchupként teszi el, és saját gazdasági boltjában értékesíti. Frissen szedett paradicsomot ott hiába keresnénk. Az 1 kg-os dobozban kapható válogatást kizárólag előrendelés alapján árulják. Paradicsomkülönlegességeinek nagy mennyiségét a csúcsgasztronómia veszi át. Heinz Reitbauer, a Steirereck étterem séfje évente több mint egy tonnát dolgoz fel. Egyedüliként a csúcsséf ad le fajtatiszta rendeléseket, amiért is külön mezőkön gondozzák az általa kívánt fajtákat, mint például az apró termésű orosz Steinblume vagy a vörös-zöld csíkos Fekete Ananász paradicsom. „Ő pozitív értelemben maximalista, és ételenként mindig csak egy bizonyos fajtát akar felhasználni.”
Alain Weissgerber, a Taubenkobel étterem séfje szintén az első vásárlók közé tartozik, és hálásan veszi át Stekovics sokszínű, vegyes fajtáit. A csúcsséf elkötelezett rajongója Stekovics régi, Mieze Schindler nevű eperfajtájának. Ennek a földi eper ízű ritkaságnak (sokak szerint a világ legjobb fajtája) szinte a teljes mennyiségét lefoglalta magának. Nyártól késő őszig a Taubenkobel autója rendszeresen begördül Frauenkirchenbe, és hetente negyven kilogramm paradicsommal rakják meg, ládákban, egy rétegben elrendezve. Weissgerber kedvence a paradicsomok közül: „Számomra az ökörszívfajták ízben a legjobbak” – mondja az elzászi születésű séf, aki a paradicsomokat szívesen dolgozza bele a Taubenkobel-féle fűszeres kenyér (Greißlerei) tésztájába, tölti meg melanzanival, hússal és mindenféle fűszerrel, vagy készít zöld paradicsomchutney-t, amelyet libamáj mellé kínál. Az étteremben a rendkívül aromás, alacsony magtartalmú húsos paradicsomokat coulis-vá és egy sűrű krémes raguvá dolgozza fel, amelyet folyami rákkal kombinál, ételét pedig a paradicsom gyümölcsös aromáit kiemelő, finoman csípős Piment d’Espelette-tel fűszerezi. Desszertként ragyogó sárga ribizliparadicsomból készült édes ragut készít, amelyet csokoládétortával tálal. Stekovics paradicsombibliájában, az Atlas der Paradeiser című kötetben egy olyan receptet találunk, amelyhez Weissgerber zöld-fehér rétegeket tölt egy pohárba intenzív paradicsomzseléből, juhjoghurtból és petrezselyemklorofillból, és pácolt gyermekláncfű-levelekkel, bébispenóttal és kaporral teszi teljessé.
„A nagy különbség Erich Stekovics paradicsomai és a szupermarketekben kínáltak között az, hogy nála a földeken a gyümölcsöket száz százalékig éretten szüretelik – ezért van bennük száz százaléknyi íz. A szupermarketek árui ezt egyszerűen nem tudják, mert csak töredéküket szüretelik teljes érettségben” – foglalja össze Josef Floh. A Gastwirtschaft Floh szakács-tulajdonosa Langenlebarnban már a szezon kezdetén elkezdi beszerezni a paradicsom Willy Wonkájától ezeket a színes ízbombákat: „Azonnal megkezdjük a nagy mennyiségek konzerválását, például a kisebb fajtákat paradicsomos-ecetes lébe tesszük el, hogy a következő év tavaszáig dolgozhassunk velük. Elrakunk chutney-kat és »Chili-Manscharo«-t is, ami paradicsomból, paprikából, chiliből, egy kis cukorból, fehérborból és ecetből készült paszta, és minden grillételt tüzesen gyümölcsössé varázsol. A szállított paradicsomok nagy részét azonban szószokká dolgozzuk fel, amelyeket számos étel alapjaként használunk fel. Ehhez a holnap vendégei adták a kezdő lökést. Korábban a paradicsomszószos tészta egyszerűen nem volt a repertoárunkban, mert nem volt elrakott paradicsomunk – a konzerv pedig nem jöhetett szóba, ezért nem is kínáltuk az ételt.” Ma a gyerekek kedvenc étele standard, és az elrakott paradicsomszósz Josef Floh reggeliző étlapján is szerepel. Ahelyett, hogy ecetes vízben posíroznák a tojást, az izraeli Shakshukához hasonlóan paradicsomszószban posírozzák, és fűszernövényekkel, valamint egy kis olajjal tálalják. „A húsos paradicsomokat különösen szívesen használom, mert a gyümölcshúsuk olyan intenzív ízű és nagy mennyiségben áll rendelkezésre. Nagyon szeretjük a karfiolt a szószban párolni, vagy az ökörszív paradicsomokat gabonával és mindenféle fűszernövénnyel megtölteni.” A paprikás káposzta helyett Flohnál paradicsomos káposzta is kerülhet az asztalra, amelyet a regionális termékek iránt radikális elkötelezettséggel bíró séf nyers paradicsomszeletekkel, amelyeket korábban kilencéves balzsamecettel, gomborkaolajjal és fűszersóval pácolt be, valamint a 29 kilométerre található Gut Oberstockstall földjein termett ősi quinoa-gabonával tálal.
A bécsi belvárosban található előkelő olasz étterem, a Fabios szintén a hazai paradicsom minősége mellett dönt a melegebb évszakokban, ahelyett, hogy a téli hónapokhoz hasonlóan Olaszországból szerezné be a palack alakú San Marzano fajtát. A növények a bécsi periférián található Blün akvapóniás rendszerének üvegházaiban fejlődnek. „A paradicsomok szenzációs ízűek, és az olasz áruval egyenértékűek” – mondja Carlos Beyerling társséf, aki már évek óta Christoph Brunnhuber oldalán vezeti a konyhai csapatot. Az étterem konyhája heti 70 kg paradicsomot használ fel. A mennyiség több mint felét a tésztapulton főzik be, de nem raktárra: „Penne Pomodoro, Penne Arrabiata és Melanzani Parmigiana ételekhez hetente 35 liter paradicsomszószt főzünk be – és ezt ezalatt az idő alatt el is használjuk” – árulja el Beyerling. A Fiori di zucca (töltött, rántott cukkínivirág) számára, amelyet ricottával, cukkínivel és parmezánnal töltenek meg, majd kisütnek, Beyerling meghámozza és összeturmixolja a paradicsomokat, egy kis sóval és cukorral egy éjszakán át pácolja, a következő napon krémesre főzi, és a Fabios-közönségnek olasz comfort foodként kínálja staccato üzemmódban. A ceviche sem klasszikusan lime-lével készül, hanem szintén paradicsommal. Ehhez a német születésű szakács paradicsomot mixel hagymával, zellerrel, bazsalikommal, korianderrel, sóval, borssal és egy kis chilivel, majd a keveréket egy éjszakán át passzírozó kendőben hagyja lecsepegni. Az eredmény egy tiszta paradicsomalaplé, amelynek saját savassága miatt már csak egy kis citromlére van szüksége ahhoz, hogy a nyers sárgaúszójú tonhal darabjait bepácolja benne.
A paradicsomvíz a mauterni csúcsséf, Thomas Dorfer számára is fontos hívószó. „Halételekhez, pácokhoz, alaplevek finomításához vagy friss sajtok meglepő aromájúvá tételéhez használjuk.” A mauterni Landhaus Bacher étterem konyháján a paradicsomvizet alapként nagy mennyiségben tárolják, és egész évben használják. A fagyasztás az első számú választás a termék tartósítására. „A befőzés szóba sem jöhet, mert a felforralással ízveszteséget kellene elkönyvelnem.” Akár 80 liter intenzíven gyümölcsös paradicsomvizet is lefagyasztanak kétliteres vákuumtasakokban, és 120 kg egész paradicsom is a fagyasztójába kerül. Thomas Dorfer előszeretettel tálal friss paradicsomot purista módon, üdvözletként a konyháról. Kis tálkákban készítik el a Stekovics-földeken növő választék egy részét: a nagy példányokat kockákra vágva teszik bele, a kicsiket egészben hagyják, a túl kemény héjúakat pedig meghámozzák, és egy kanálnyi paradicsompáccal keverik össze, amelyet érdemes megjegyezni. Dorfer frissen turmixolt paradicsomlevet kever sherry-ecettel, valamint Erwin Gegenbauer paradicsomecettel, porcukorral, egy kevés sóval és ketchuppal, majd habverővel olívaolajat ad hozzá. Ezt követően friss bazsalikomleveleket tesz rá, és hagyja azokat a homogén folyadékban ázni. „Ez a pác a teljesen érett paradicsomokkal – és másra nincs is szükség” – lelkendezik a csúcsséf. A paradicsom egyszerűen a kedvenc zöldségem – mondja a karintiai születésű szakács, aki szívesen nyúl a lapos, kerek sárga ananászparadicsom nagy példányaihoz is, meghámozza, vastag szeletekre vágja, temperálja, majd articsókával, olajbogyóval, kaffir-lime-mal és fűszeres hagymás vinaigrette-tel, valamint bazsalikompáccal olyan ételt készít, amelyet az ember legszívesebben másodszor is megrendelne.
A mértékletesség erénye
Erich Stekovics naponta legfeljebb öt különböző paradicsomfajtát eszik, hogy mindegyik ízét hamisítatlanul érzékelhesse. Minden fajtáról lelkesen beszél, és minden növényhez van valamilyen története és előnye. Egy szigetre száműzve azonban a lapos, kerek Zöld Moldávot választaná, amelyet zöldes-okker héja miatt általában megvetnek, pedig felvágáskor ragyogó smaragdzöld belsejét tárja fel, és más előnyökkel is büszkélkedhet: „Ez a fajta a Top 5-ünk közé tartozik, és lenyűgöz. Nagyon édes és lédús, íze a görögdinnye irányába mutat, és jól, folyamatosan terem – száraz években, nedves években, hűvösben és forróban egyaránt. És ez a legszebb dolog, amit egy növény adhat nekem: lehet rá számítani.” —






Címek
Fabios
Tuchlauben 4–6, 1010 Wien
T 01/532 22 22
fabios.at
Landhaus Bacher
Südtirolerplatz 2, 3512 Mautern an der Donau
T 02732/829 37
landhaus-bacher.at
Gastwirtschaft Floh
Tullner Straße 1, 3425 Langenlebarn
T 02272/628 09
derfloh.at
Taubenkobel
Hauptstraße 31–33, 7081 Schützen
T 02684/22 97
taubenkobel.com
Erich Stekovics
Schäferhof 2, 7132 Frauenkirchen
T 0676/966 07 05
stekovics.at
Paradicsomvásárlás előrendeléssel júliustól szeptember végéig a gazdasági boltban. Palántavásár áprilisban és májusban 2024-ben.
A receptekhez
Ananászparadicsom, fekete olajbogyó, makrut-lime és articsóka
Thomas Dorfer, Landhaus Bacher, Mautern an der Donau
Sós tartelette stracciatellával, színes paradicsommal és genovai pestóval
Carlos Beyerling, Fabios, Bécs
Paradicsomos káposzta
Josef Floh, Gastwirtschaft Floh, Langenlebarn
Paradicsom folyami rákkal
Alain Weissgerber, Taubenkobel, Schützen am Gebirge