Polster gegen Pölster
Szöveg: Michaela Ernst Fotók: Helene Waldner
Most a vendéglátóipar is felfedezte magának.
Ami nem is igazán meglepő. Végül is akinek annyi sportban volt része, annak kalóriaégetési szempontból egy életre előre kellett gondoskodnia. Nyugodtan lehet rátenni valamit, ami harapni való. Mondjuk egy nagy adag aranyszínű spárgát – mint néhány hete a „Marchfelderhofban”, ahol Toni Polster egy hírességeknek rendezett spárgaevés alkalmával az idény spárgakirályává koronázták. Vagy egy ízes tiroli szalonnát, mint (feltehetően) nemrég a „Stanglwirtnél”, amely a média révén a szimpatikus sportolót kikiáltotta új törzsvendégének.
„Pedig már csak harmadát tudom megenni annak, amit akkor tüntettem el, amikor még fociztam” – vallja be Polster őszintén (őszintén!) elkeseredve. „A teltségérzet gyorsan elérkezik. Gyorsan el kell érnie. Abszolút horrorforgatókönyv lenne számomra, ha hirtelen 15 kilót felszednék.” Könnyen megy ez neki? „Hát, sok sportoló, ha egyszer vége a pályafutásának, rendesen elengedi magát...” Amíg focizott, megbízhatóan 90 kilót nyomott. Most a mérleg egyes napokon 93-nál áll meg. „Ilyenkor jön a stopp a rántott szeletnek” – vigyorog –, „mert két-három kilót könnyen le lehet adni. De minden, ami ezen felül van, igazi lemondással jár.”
A lemondás nem az ő világa. Ezt sejteni lehet, amikor Polster jókedvűen, de kicsit megtörten délelőtt 11 órakor törzshelyén, a bécsi Karlsplatzon található „karls”-ban, rekedtes hangon eszpresszót rendel, elszív egy cigarettát, majd nem sokkal később egy pohár Proseccót iszik, mert a kávé talán mégsem hozta a várt löketet. Jelenleg sokat utazik, többet, mint általában. Muszáj neki, akarja is – na meg persze élvezi is –, hogy promotálja első zenei CD-jét, a „Walk on 9”-et. Emellett folyamatosan ingázik Németország és Ausztria között, mivel ő kommentálja a labdarúgó-világbajnokságot az ORF-nek.
Most viszont a „karls”-ban ül élénkítői között, és interjúmaraton áll előtte, amikor barátja, Skender Fani – ügyvéd, menedzser és sok osztrák futballista cimborája – hívja. „Mei Bua” (az én fiam) – nevezi Polster a 60-as éveiben járó férfit, és ecseteli a vonal másik végén lévő embernek sűrűn teleírt határidőnaplóját.
Toni Polster hűséges ember – meséli Christian Dander, a „karls” szervizvezetője egy másik alkalommal. Ide jár bemutatni zenéjét, megünnepelni születésnapját – „minden bulija itt zajlik” – esküszik Dander. „Szeretem, ha az evés egy élménnyel párosul” – mondja később Polster. De előtte még elárulja: „Van egy összekötő kapocs a foci révén. Kurt (Kurt Bender, a ,karls‘ tulajdonosa, szerk.) évek óta ott van minden meccsen. Emellett együtt szoktunk teniszezni is.” És maga az étel? „Na, az nagyon finom! Az a jó itt, hogy minden friss. Tésztaételek, hal zöldséggel, osztrák konyha. Én pedig szeretek jót enni.” De gurmé nem ő.
A kulináris kifinomultságért felesége, Liesi, a természetgyógyász felel, aki jelenleg kiegészítő képzésként táplálkozási tanácsadást tanul. Már akkor is odafigyelt Polster étrendjére, amikor még aktív sportoló volt. „Minél közelebb kerültünk a meccshez, annál több szénhidrátot és gyümölcsöt kellett magamhoz vennem.” Hozzáfűzi: „A lelkemnek valami más jobban esett volna.” Mit jelent az, hogy „közelebb a meccshez”? „Hát, csak három-négy nappal előtte.” A lelkének tehát nem kellett sokáig szenvednie.
Liesi Polster nemcsak a megfelelő vitaminbevitellel látja el férjét, hanem a megfelelő információkkal is. Ezt ő meglepően hálásan fogadja, és „mindent elképesztően érdekesnek” tart. Példák hirtelen nem jutnak eszébe, de rövid gondolkodás után említ két tippet, amelyeket természetesen követ: „A joghurtot és a müzlit a többi étel előtt kell elfogyasztani, mert akkor fejtik ki jobban a hatásukat. Általánosságban a gyümölcsöket is evés előtt kell elfogyasztani, mert a szervezet így jobban hasznosítja a vitaminokat. És ha még többet szeretnének tudni, akkor a feleségemet kell kérdezniük!” Pont.
A konyha, a főzés, mindez számára „női dolog”, de nem ódivatú értelemben, ahogy hangsúlyozza – „Ezt ne írják úgy, hogy macsónak hangozzon.” Ez a helyzet a tudatlanságából fakad, nem kell mindenkinek mindenhez értenie: „A konyha nem az én terepem.” Polster maga mindössze egy omlett elkészítésére képes – természetesen: „a világ legjobb omlettje” sajttal és sonkával. Két tojásból készül. Csak a 15 éves fia, aki hétvégenként néha „nehéz számítógépes éjszakákat tart, kap háromtojásos változatot”.
Toni Polster meséli, hogy felesége gyakran három-négy órát tölt a konyhában, hogy rendes ételt készítsen a családnak. „Néha egészen bonyolult dolgokat recept alapján... tehát egy Jamie Oliver-szakácskönyvvel hatalmas örömet lehet neki szerezni.” A legtöbb dolog kitűnően sikerül neki: „Ő egy nagyon jó szakács!” Csak néha, „de tényleg nagyon ritkán” fog mellé. Mit tesz olyankor? „Természetesen megmondom neki, különben három hét múlva megint megkapnám. De természetesen kódolva fogalmazom meg, szépen, virágnyelven. Nem akarom megbántani!”
Végül a kötelező kérdés – sör vagy bor? Mindkettő. Sört néha megenged magának közben, de étkezéshez szívesebben iszik bort. Ebben sem színlel hamis tudást Polster. Nevet: „Amatőr sommelier vagyok. Van egyáltalán ilyen?”
Hagyja magát tanácsokkal ellátni azok által, akik értenek hozzá.
A „karls”-beli ebédhez Dander szervizfőnök egy pohár Gavi di Gavit ajánl, és vizet is szolgál fel. Toni Polster meleg paradicsomlevest, zöldsalátát, végül süllőfilét rendel wokzöldségekkel és krumplival. És valóban – nem eszi meg teljesen, a halból, ami nem éppen szerényen olívaolajban sült, hagy egy keveset. Már az elején figyelmeztetett: Egy kiló néha gyorsabban gördül ide, mint egy labda.