Sauerstoff
Szöveg: Claudia Schemerl-Streben Fotók: Stephanie Golser
Tizenöt férfi, tíz létra és 30 kéz. A kitűzött cél: a citrom- és narancsvirágillatú ligetek egy kelet-szicíliai, cataniai kastély előtt. A férfiak rutinosan, 10 méteres távolságonként támasztják létráikat a fákhoz, kitapintják a gyümölcsök érettségi fokát, darabról darabra leszedik őket az ágakról, műanyag ládákba rendezik, majd teherautókba rakodják. A savanyú és édes áru rendeltetési helye: a bécs-inzersdorfi nagybani piac.
Heimo Karner nem szívesen szüretel, és ha mégis, akkor csak annyi gyümölcsöt szed le, amennyi feltétlenül szükséges. Nem szállít szupermarketeknek. Ügyfélkörét az osztrák csúcsgasztronómia válogatott szakácsai alkotják. Citrom-, narancs-, grapefruit- és limefáinak gyökerei nem szicíliai földbe nőttek, hanem a bécsi Schönbrunni kastélyban, speciálisan összeállított földkeverékkel töltött cserépben fejlődnek, és csak kevés közük van azokhoz a citrusfélékhez, amelyeket az ember a hétköznapokban kap. Az ismert fajták mellett olyan ritkaságokat is termeszt, mint a zöld hosszanti csíkokkal díszített tarka, vörös húsú citrom, a savmentes, halványsárga Dolce citromfajta, vagy a vastag héjú, ujjas Buddha keze citrom, amelyet csemegeként tartanak számon. Míg a hidegre érzékeny növények – a schönbrunni gyűjtemény mintegy 100 fajtát és típust tartalmaz – télen egy számukra épített üvegházban találnak menedéket, májustól októberig a kastély keleti szárnyán, a koronahercegi kertben (Kronprinzengarten) fejlődnek a szenvedélyes kertész és nemesítő felügyelete alatt. A különleges növények az év 365 napján hoznak termést, mivel egyszerre virágoznak, hordanak levelet és érlelnek gyümölcsöt.
Karner büszke a császárkori citrusállományra: keserűnarancsfái 180 évesek (jó gondozás mellett 400 évet is megérhetnek), akkoriban Szicíliából vásárolták őket, lekvárkészítésre használták, és díszként szolgáltak. A citrusfélék tiszteletére épült a 18. században a barokk narancsház, amely korszerű padlófűtéssel rendelkezik, és amelyet ma is évente használnak a bécsi citrust napok alkalmával, ahol különleges ritkaságokat lehet megcsodálni és vásárolni. Különleges szerepe volt a cédrátcitromnak is, amelynek saját cédrátházat nyitottak, a volt gyógyszertári szárnyban, alacsony termekkel, hogy a fagyérzékeny fákat télen gyorsan be lehessen fűteni kályhákkal. A növények a mostani helyüket a koronaherceg-kertben csak néhány éve foglalták el. „Ott védve vannak a nyugati széltől, amit egyáltalán nem szeretnek” – mondja Karner.
„A növényeket történelmi mintára állították fel, ahogy az Olaszország kastélyaiban szokás” – lelkendezik a kertész, akinek a nyári hónapokban különösen sok figyelmet kell szentelnie a növényeinek. Reggel hatkor kezdődik a munkanapja. Teljes felszerelésben és locsolótömlővel felfegyverkezve öt órán át kizárólag a lime-, citrom- és narancsfák öntözésével foglalkozik. „A legmelegebb időszakban elhasználok egy 1500 literes víztartályt.” A citrusfélék számára fontos, hogy a víz 24 órát álljon a tartályban, amitől lényegesen lágyabb és kézmeleg lesz. Kézzel öntöz, mert minden gyümölcsnek megvannak a speciális igényei. Ha marad víz, a lombozat is kap egy vizes hűsítést: „Belülről locsolom a koronát, mert ott találhatók a gázcserenyílások, így a növények azonnal fel tudják venni a vizet.” 1997 óta Heimo Karner felel a ritkasággyűjteményért, amely az átvételkor siralmas állapotban volt. Ma már Európa legszebbjeivel is versenyre kelhet, és folyamatosan bővítik új történelmi citrusfajokkal és fajtákkal. A német „Landsknechthose” (landsknecht nadrág) fajtát, amelynek jellemzője a különböző szélességű, zöld, később narancssárga csíkok a gyümölcshéjon, Karner Hamburgból hozta Bécsbe. A 16. században írták le először, nevét a német zsoldosok csíkos nadrágjáról kapta, ami még ma is a Vatikáni Gárda egyenruhája. A törpe növésű „Landsknechthose” keserűnarancsokkal ellentétben a „Medica” cédrátfajta, más néven óriáscitrom, 35-40 centiméteres átmérőt is elérhet. A rendes citromtól eltérően a héj és a gyümölcshús közötti fehér réteg (mezokarpium) sokkal vastagabb, és Toszkánában frissítő csemegének számít. Ott leválasztják a mezokarpiumot a gyümölcshúsról, három-négy milliméter vastag szeletekre vágják, olívaolajjal, petrezselyemmel és frissen őrölt fekete borssal pácolják, és előételként fogyasztják, vagy kandírozott citromhéj készítésére használják. A vastag héjú, dudoros citrom alig tartalmaz gyümölcshúst, ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne levet nyerni belőle. Karner, aki naponta több kancsó citromos vizet készít magának, még emlékszik egy különösen nagyra nőtt példányra: „A legnagyobb leszedett példányból, ami eddig a kezemben volt, egy liter levet tudtam préselni.”
A citrusfélékkel való foglalkozásra a Vestibül konyhafőnöke, Christian Domschitz ugyanúgy nyitott, mint a bécsi „Steirereck” csúcsszakácsa, Heinz Reitbauer, aki rendszeresen rendelt Heimo Karnertől Buddha keze cédrátcitromot, japán yuzut (amelynek gyógyító erőt tulajdonítanak), kaffir-citrom leveleket és a látványra vékony savanyú uborkára emlékeztető ujjlime-ot. A csúcsszakács három éve jött rá a citrusfélék ízére: „A kapcsolat Karner úr testvérén keresztül jött létre, aki a Gourmet Expressnél dolgozik, és akit addig gyötörtem, amíg nem szereztünk valami egzotikusat ebben az irányban. Számomra a cédrátcitromok azért különösen érdekesek, mert a vendég így akár egy egész darab citromot is a szájába vehet, és nem csak kandírozott formában.” Reitbauer számára kulináris értéke van az ujjlime-nak is, amely ízében jelentősen különbözik a hagyományos lime-tól. Egyrészt domináns, citromos-virágos, ugyanakkor savanyú íze miatt, ami csak homeopátiás dózisokban teszi lehetővé a használatát; másrészt a gyümölcshúsa miatt, amely számos szemcsés szegmensből áll, és gyöngyökre emlékeztet. A savanyú példányokat édes és sós konyhában is használják, ahol Reitbauer egyre inkább a zöldségekkel és húsokkal végzett savas kísérletekre helyezi a hangsúlyt, mert „a jövő konyhája egyre frissebb, könnyedebb irányba fejlődik”. A csúcsszakács használ még sós citromot is, amelyet Marokkóban mindennapi fűszerként használnak, és amelyet Reitbauer üvegekben tárol, hogy mindig kéznél legyen. Ehhez a kezeletlen citromok héját többször bevágja, durva tengeri sóval dörzsöli be, és befőttes üvegekbe teszi, amelyekben a savanyú fűszert felhasználásig egy hónapig hűvös helyen kell tárolni. „A héját és a gyümölcshúst is fel lehet dolgozni – mindkettő nagyon szaftos lesz és szuper savanyú ízt kap. Szeretem klasszikus belsőségételek fűszerezésére használni, mint a tüdőshús vagy a bárányszív.”
De vannak „édes-savanyú” szélsőséges példák is, amelyek a vendégtől – a Café Central cukrásza, Pierre Reboul tökéletesen kiegyensúlyozott savú alkotásával szemben (ő koloniál tortájához mandularopogósból, lemon curd-ből, citromkrémből, grapefruit-zseléből és mandulahabból állított össze egy állag-műalkotást) – némi savállóságot követelnek. Például Reitbauer citrus-sav játéka, ahol a kreatív szakács elmegy az ízlés határáig: „Azt akartam, hogy a vendég kitolja a határait. Én magam például jól bírom a savat, mégis mindenkinek más az ízlése a sav tekintetében.” Desszertjéhez Reitbauer különböző állagú és savasságú savakat vitt a tányérra: joghurtos-lime-os mártást és cédrátcitromos lime-habot tett, ezeket ropogós lime-os süteménnyel és kaffir-lime sorbet-vel fokozta, majd ujjlime-gyöngyökkel, kandírozott citromfűlevéllel, citromporral és citromos pezsgőporral ellátott yuzu-zselével egészítette ki, és a savfüggők számára kumkvattal, citromverbénával és különböző citrusfélékből és gyógynövényekből készült citromgranitával tette teljessé. „Ezzel a desszerttel mindenképpen provokálni akartam, a vendégnek el kellett volna jutnia egy olyan pontra, ahol azt mondja: most már elég. Meglepő módon mindenki olyan kíváncsi volt, hogy végigkóstolták az utolsó savszintig, és nem kaptam negatív visszajelzést” – mondja Reitbauer, és szórakozottan hozzáteszi: „És ez annak ellenére, hogy ezt akartam.”
5000 négyzetméteren Michael Ceron a faaki tónál egy olyan citromkertet hozott létre, amely semmivel sem marad el a toszkán ültetvényektől. Ami magángyűjteményként indult, az mintegy öt éve Ceron üzletévé vált. 220 citrusfajta gyümölcsöt gyűjtött össze a világ minden tájáról az elmúlt 20 évben, ezek közé tartoznak olyan érdekességek, mint a barázdált „Citrus lemon Canaliculata” fajta, a körte alakban növő „Sanctus Domenicus” cédrátfajta vagy a „Lucchesische” cédrátcitrom, amelynek gyümölcsei teljes érésben egyszerre két színt is öltenek, zöldet és lilát. Exotikus árujának legtöbb példányát a kertész Toszkánából szerzi be, és érkezésükkor speciálisan az igényeikre szabott, habkövet és vulkanikus kőzetet tartalmazó, Vezúv-vidéki földkeverékkel tölti át őket saját égetésű cserepekbe. „A növekedésükhöz ez elengedhetetlen. A citrusfélék gyökerei rendkívül érzékenyek, különösen az első tíz évben.” Annak érdekében, hogy ne hamisítsa meg citromjai, narancsai, grapefruitjai, lime-jai és mandarinjai aromáját, Ceron a biogazdálkodásra való áttérés mellett döntött. Három éve kezdte el, idén az első bio-tanúsított citruscserepek állnak részben fedett, részben nyitott faiskolájában. A növényeket nem ő nemesíti: „Attól még messze vagyok” – ismeri el nyíltan.
Elkötelezett és tudásszomjas: a bécsi Agrártudományi Egyetemmel együttműködve vizsgálatokat indított, amelyekben a különböző gyümölcsök savtartalmát és a héj élvezhetőségét tesztelik, mert „a fajták felének meg lehet enni a héját” – vallja Ceron.
Kertészeti tanácsait nemcsak sok bécsi tetőterasz-tulajdonos kéri ki, hanem Michael Sicher tainachi gyógynövényszakács és haltenyésztő, valamint Arnold Pucher csúcsszakács is a karintiai Nassfelden. Ceron a citruscserepeket négyzetméterenként 120 eurós parkolási díj ellenében telelteti üvegházaiban, és beteg növények kezelését is vállalja. A fáradhatatlan kertész saját maga tart szemináriumokat és vezetéseket is citromkertjében, amelyre házi készítésű jeges teát kínál zöld teából, különféle citromfélék levéből, nádcukorból és gyógynövényekből, valamint régi receptek alapján narancstortákat és tortákat készít, amilyeneket egyébként csak egy olasz nagyitól várhatna az ember. Házi édességeket kínál Josef Lederleitner is az alsó-ausztriai Atzenbruggban található faiskolája pavilonjában. A napfénykedvelő és árnyéktűrő cserjék, évelők és virágok, valamint vízinövények mellett Lederleitner olyan citrusritkaságokkal is szolgálhat, amelyeket Oscar Tintori pesciai faiskolájából szerez be. Az olyan elfeledett fajták, mint a „Buddha keze”, „Four Seasons” és a „Zitronat Maxima” éppúgy nőnek üvegházában, mint az „Otaiti” narancs lédús-édeskés gyümölcshússal és a savanyú „Kaiserzitrone”, amely szereti, ha ecsettel porozgatják be. Ceronhoz hasonlóan a kertészguru Lederleitner is kínál teleltetést a fagyérzékeny fák számára. Ennek ellenére nem minden citrus-tulajdonos veszi igénybe ezt a szolgáltatást: „Van egy ügyfelem, aki narancsfájának külön üvegházat épített, csak hogy ne kelljen megválnia tőle.”
Schönbrunni kastély
Heimo Karner
Schönbrunni Citrusgyűjtemény (a koronahercegi kertben)
1130 Bécs
Tel.: 01/811 13-0
Információk az évente május elején megrendezésre kerülő bécsi citrusnapokról a www.bundesgaerten.at weboldalon
Zitrusgarten
Michael Ceron
Blumenweg 3
9583 Faak am See
Tel.: 04254/22 34
Michael Ceron
Blumenweg 3
9583 Faak am See
Tel.: 04254/22 34
Gärtnerei Lederleitner
Josef Lederleitner
Schubertstraße 36
3452 Atzenbrugg
Tel.: 02275/56 03
Schubertstraße 36
3452 Atzenbrugg
Tel.: 02275/56 03
Oscar Tintori
www.oscartintori.it
Éttermek
Steirereck im Stadtpark
Heinz Reitbauer
Am Heumarkt 2A
1030 Wien
Tel.: 01/713 31 68
Heinz Reitbauer
Am Heumarkt 2A
1030 Wien
Tel.: 01/713 31 68
Vestibül
Christian Domschitz
im Burgtheater
Dr.-Karl-Lueger-Ring 2
1010 Wien
Tel.: 01/532 49 99
Saag Ja
Hubert Wallner
Saag 11
9212 Techelsberg am Wörther See
Tel.: 04272/435 01
Café Central
Pierre Reboul
Ecke Herrengasse/Strauchgasse
1010 Wien
Tel.: 01/533 37 64-26
Orlando di Castello
Pierre Reboul
Freyung 1
1010 Wien
Tel.: 01/533 76 29