Szöveg: Andrea Karrer · Illusztráció: Peter Jani
Ismered azt az országot, ahol az emberek fagylaltot majszolnak reggelire? Egy finom vizes jégkrémet, amit granitának hívnak, és erdei szamócából, jázminvirágból vagy eperből, eszpresszóból, mandulából vagy pisztáciából készül? Vagy persze citromból! Ó, Szicília!
Ez tényleg igaz? „Természetesen!”, erősíti meg Signor Francesco az acirealei Caffè del Corso előtti napernyők árnyékában. Bizalmasan az asztalra hajol: „És képzelje el: a húgom még télen is granitát eszik reggelire.” Az öltönyös, ősz borostás úriember hagyja hatni a szavait egy pillanatig, majd az égnek emeli a karját és felkiált: „Hihetetlen, nem? Egész évben!” Minden reggel granita. Egy igazi Kánaán!
Olyan frissítő, olyan tápláló, olyan egészséges. Mi lehetne ennél jobb reggel? Signor Francesco azonban úgy véli, télen nem illik granitát enni reggelire. „Ts, ts – non si fa!”, csettint egyet, azt nem szabad. Sok kávézóban hasonlóan gondolkodnak, és szeptember végén leállítják a gyártást. A tavasz beköszöntével a finom úr aztán újra kanalazza reggel a granitát. Lehetőleg mandulából, de kérem „macchiato”, azaz „foltos” legyen, egy cseppnyi granita al caffèval. Egy klasszikus. És amikor az ég Szicília felett olyan kék, amilyennek az álmainkban képzeljük, Signor Francesco Acirealéból még az Etnát is láthatja közben.
Szicíliában készültek az első gyümölcssorbetek. Ezt a mesterséget a szicíliaiak az araboktól tanulták, akik hosszú ideig megszállás alatt tartották a szigetet. Havasokat tároltak az Etna barlangjaiban. Amikor melegebb lett az idő, jéggé préselték a havat, és a tömböket elszállították Cataniába és a kikötőbe. Így a vulkán, amit a forró lávája miatt rettegtek, egyben hűtőszekrényként is szolgált. Az arabok a cukrot is magukkal hozták, és akkoriban kezdték el a havat citrommal és cukorral keverni. A fagylalt ezen előformája a mai napig tovább él a szicíliai granitában. Különösen a Costa Orientale-n, a keleti parton, amelynek központja Catania, a granita mindennapi, nélkülözhetetlen élvezet.
Ezek a korai gyümölcssorbetek kizárólag a gazdag patríciuscsaládoknak voltak fenntartva. Ma már mindenki megengedheti magának ezt az édes bűnbeesést. A „szicíliai reggelit” kis üvegpoharakban szolgálják fel. A granitát gyorsan kell enni, szinte inni: Szicília forró napja alatt úgy olvad, mint a hó, a végén a hideg levet kanalazzák ki. Hozzátartozik még egy briós, amivel a megolvadt granitát tunkolják ki.
Természetesen a granita ma már egész Olaszországban megtalálható, de vigyázat: egy normál granitának annyi köze van a szicíliai granitához, mint egy zacskó Miracoli-nak a friss paradicsomból készült szószhoz! A szárazföldön a jégkását leöntik sziruppal, összekeverik és kész. Szicíliában viszont friss gyümölcsből vagy diófélékből készült pürét kevernek cukorral és vízzel. Ezt a folyadékot hűtik, jégkristályok keletkeznek, amelyeket kevernek, kevernek és kevernek.
Évszázadokkal a fagylalt feltalálása után egy olasz cukrász 1822-ben differenciálta a sorbetto gyűjtőnevet, és egyszer s mindenkorra elválasztotta a sorbetto gelato-t a sorbetto granito-tól: a krémes fagylaltot a „szemcséstől”. A fagylalttal ellentétben a granita 40-50 százalék gyümölcskivonat mellett csak 20 százalék cukrot tartalmaz, a többi víz. Nincs tej, nincs tejszín, nincs levegő! Ami a granitát jellemzi, az a szilárd állag és a frissesség. A masszát nem szabad levegővel felverni, hanem tömörnek kell maradnia. A gyümölcsök passzírozása, a granita rendszeres keverése, hogy a gyümölcshús és a jég ne váljon el egymástól – mindez nagy gondosságot igényel az elkészítés során. És minden nap frissen kell elkészíteni! Friss. Tiszta. Zseniális. Gyümölcsösebb, mint maga a gyümölcs, egyfajta ideális koncentrátum, amely a gyümölcsöt a legkiválóbb formájában mutatja be. Ezért nehéz elképzelni a gyári granitát. Talán ez az oka annak, hogy a granita – a gelato-val ellentétben – soha nem hagyta el Szicíliát, hogy világkarriert fusson be. Ez a közvetlen válasz Szicília szélsőséges hőségére… Egyszerűen ki kellett találni, hogy Szicíliában megkönnyítsék az életet.
A 16. században a francia konyha olasz anyja, Medici Katalin vezette be a francia udvarban a vízből és pürésített gyümölcsből készült jégkrémet.
Amikor a szicíliai Francesco Procopio dei Coltelli 1662-ben Párizsban, a Comédie-Française-zel szemben – a király engedélyével – eladta az első, mindenki számára elérhető fagylaltot, megkezdődött a feudális élvezet demokratizálódása. Egész Európából érkeztek emberek a párizsi Café Procope-ba, hogy megengedjék maguknak a jéghideg csábítást. Úgy tartják, Marie Antoinette is szívesen kanalazta udvarhölgyei körében a párizsi Café Procope-ban a pohárból a tenyérnyi méretű jégkrémrudakat. És mivel, ahogy a korabeli krónikások jelentik, hajlamosak voltak az erre szánt kanál helyett inkább a nyelvükkel nyalni a fagylaltot, az említett kávézó hamar a gáláns párizsi férfivilág kedvenc célpontja lett. Marie Antoinette szigorú anyjának, Mária Teréziának nem volt érzéke az ilyen „fagyponthoz közeli kalandokhoz”, és életre hívott tisztasági bizottságával szigorúan felügyeltette a nyilvános fagylaltnyalás erkölcsösségét. Végül is akkoriban egy olyan korban éltek, amelyben az a régi babona, hogy az ördög farka édes ragasztóval van bevonva, amely úgy ízlik, mint a fagylalt, még mélyen gyökerezett.
Mandulagranita
Hozzávalók 4 adaghoz
Mandulatej:
250 g hámozott mandula (ebből 3 keserűmandula)
600 ml víz
75 g cukor
2 csepp mandulakivonat
Granita:
½ l mandulatej
350 g víz
100 g cukor
1 tk glükóz
(Glükózt használunk, hogy a sorbet ne kristályosodjon. Ha inkább elhagyná a glükózt, a cukor mennyisége 300 g-ra nő.)
Mandulatej: A mandulákat 200 ml vízzel együtt botmixerrel pürésítsük. Hagyjuk állni 2-3 órán át, majd a masszát szűrjük át egy tálba.
A masszát csomagoljuk egy muszlinszövetbe, és kössük össze zsák formájúra. Csavarjuk ki a zsákot, és fogjuk fel a megszűrt folyadékot egy tálban. Ezután áztassuk a kifacsart zsákot a folyadékban, és hagyjuk állni 15 percig. Ezt a folyamatot ismételjük meg 2-3 alkalommal, végül adjuk hozzá a cukrot és a maradék vizet a folyadékhoz. Főzzük 5 percig. Kapcsoljuk le a tűzhelyet, és hagyjuk kihűlni a masszát. Keverjük hozzá a mandulakivonatot, és fagyasszuk le a mandulatejet.
Granita: A szirup elkészítéséhez keverjük össze a vizet a cukorral és a glükózzal. Főzzük néhány percig alacsony lángon. Kapcsoljuk le a tűzhelyet, és hagyjuk kihűlni a szirupot. Ügyeljünk arra, hogy a cukor és a glükóz teljesen feloldódjon. Amint a szirup kihűlt, keverjük hozzá a mandulatejet. Tegyük a fagyasztóba, amíg a keverék megfagy. Időnként keverjük meg, hogy a keverék ne kristályosodjon.
A mandulagranitát vegyük ki a mélyhűtőből és tálaljuk poharakban.
Tippek: A poharakat a legjobb néhány órával tálalás előtt a mélyhűtőbe tenni. A nyári hőség miatt a granitát hagyományosan viszonylag kevés cukorral készítik. Aki édesebben szereti, természetesen növelheti a cukor mennyiségét.
Címek
Continella Caffe’Del Corso Giuseppe
Corso Umberto I 165
95024 Acireale, Catania tartomány
Tel.: +39/095 60 46 26
Caffè del duomo
Híres a granitáról, nyáron eperből
Piazza Duomo 11, 12, 13
95124 Catania
Tel.: +39/095 715 05 56
www.caffedelduomo.com