A-La-Carte

Így ízlik az „új“ Brazília (2014/2)

A brazilok mindig is büszkék voltak futballjukra, szambájukra és karneváljukra. Újabban pedig az új „Bossa Nova” stílusukra is.


Szöveg: Manuel Meyer Fotó: Sergio Coimbra

Ha a labdarúgó-világbajnokságot nem idén nyáron, hanem tíz évvel ezelőtt rendezték volna meg Brazíliában, a futballrajongó ínyencek számára a panoráma elég siralmas lett volna. A pizzériák, a vastag steaket kínáló Churrascariák és a kilós éttermek még ma is uralják az éttermi szcénát. Brazíliában azonban az ízek élvezete ma már nem korlátozódik a néhány luxusétterem által kínált olasz és francia konyhára, amelyek azzal hirdetik magukat, hogy termékeiket Európából importálják.

Ma a világbajnokság házigazdájának országában fiatal séfek új generációja bűvöl el mindenkit egzotikus aromákkal és a hazai alapanyagokból modern módon interpretált hagyományos ételekkel. „Azok az idők, amikor a konyhánk a feijoada babfőzelékre és a grillezett húsokra korlátozódott, végleg elmúltak” – erősíti meg Felipe Schaedler is. A 25 éves séf ezt a manausi Banzeiro éttermében, az indián hatású esőerdei konyhájával magas színvonalon bizonyítja.

„Különösen itt, az Amazonas vidékén olyan változatos egzotikus termékekkel rendelkezünk, amelyekkel kulinárisan meglephetjük a látogatókat és a helyieket egyaránt” – mondja Felipe, miközben zöld kakaóból, pupunha pálmaszívből és sült pirarucu halból – amely egy akár két méter hosszú és 80 kg tömegű ízletes amazóniai hal – készít carpacciót.

Felipe rendszeresen elutazik Brazília nemzetközileg legismertebb sztárszakácsával, Alex Atalával a São Gabriel de Cachoeira melletti esőerdőbe. Az itteni, Kolumbiával határos területen élő indián törzseknél folyamatosan olyan új termékek, összetevők, receptek és elkészítési technikák után kutatnak, amelyek egyedülálló ízt adhatnak az esőerdei konyhájuknak.

„Itt például vagy 40 chili- és borsfajta található, amelyekről még a manausi emberek sem hallottak” – véli Felipe. Néhány hónapja az indiánok mutattak neki egy a civilizáció számára eddig teljesen ismeretlen, ehető gombafajtát, amelyet újabban egzotikus amazóniai virágokkal együtt szolgál fel divatos csúcséttermében. „Nem is értem, miért hagytuk figyelmen kívül szakácsokként olyan sokáig azokat a lehetőségeket, amelyeket az Amazonas esőerdeje kínál nekünk” – mondja Felipe, aki szívesen főz kakaótartalmú cupuaçuval, trópusi-édes-savanyú bacurival és keserű camu-camu gyümölcsökkel. Jelenleg a mintegy 120 esőerdei gyümölcsből mindössze 15-öt termesztenek és értékesítenek ipari méretekben.

A mi szélességi köreinken az emberek többsége az amazóniai gyümölcsök közül alig ismer mást, mint az ananászt, mangót, papaját és maracuját. Felipe Schaedler és Alex Atala azonban már évek óta használ Pitangát, Taperebát, Açaí-bogyót és a gumicukor ízű Guaranát a konyhájában.

Alex Atala tányérjára olyan egzotikus amazóniai zöldségek is kerülnek, mint az Arakacha vagy a Magarito. „Szívesen használok pripriocát az ételeimben. Ez egy nagyon aromás amazóniai gyökér, amelyet eddig csak a parfüm- és gyógyszeriparban használtak” – magyarázza Alex Atala, aki amazóniai konyhájával, szokatlan termékeivel, valamint az európai és indián elkészítési technikák ötvözésével a hetedik helyig küzdötte fel magát a „San Pellegrino World’s 50 Best Restaurants” ranglistáján.

A São Pauló-i csúcséttermében, a D.O.M.-ban – amelyet idén immár ötödször választottak Dél-Amerika legjobb éttermének – az egykori DJ-punkot a nyitott konyhában munka közben is megfigyelhetjük, amint amazóniai virág-cevichét készít indián mézfajtákkal, vagy vaddisznót maniókával, chilivel és főzőbanán-pürével varázsol. „Feketített fűszereket” használ, és nixtamalizációs eljárásokat alkalmaz ritka kukorica- és maniókafajtái feldolgozásához.

A D.O.M. egzotikus amazóniai kóstolómenüjét változatosságként olyan ételekkel színesítik, mint a pálmaszív és fésűkagyló korallszószban, vagy az osztriga karamellizált cupuaçu-csíkokkal, whiskey-s mangószószban, kaviárral tálalva.

Amazonasi hangyák ananásszal
A nemes, mégis laza D.O.M. sztárjai azonban a Saúva-hangyák. Ezek nagy, barnás színű amazóniai hangyák, amelyeknek természetes citromfű és gyömbér ízük van. Ez valószínűleg egy emberre teljesen ártalmatlan védekezőanyag a természetes ellenségek, például a madarak vagy a hangyászsünök ellen – véli Atala, aki friss amazóniai ananászon tálalja őket. Brazília dzsungelszakácsa, akit a Noma étteremből ismert René Redzepi „a csúcsszakácsok óriásának” nevezett, a Baré indiánoknál ismerte meg az ízletes hangyákat.

Ferran Adrià tanácsolta neki, hogy forduljon a brazil gyökerei felé, és finomítsa a regionális ételeket, ahelyett, hogy az európai konyhát utánozná. Atala, aki már 18 évesen Európába került, mosogatóként kezdte az éttermekben, majd olyan csúcsszakácsoktól tanulta meg a főzés magas művészetét, mint Jean-Pierre Bruneau és Bernard Loiseau, Brazíliába való visszatérése után ezzel a stratégiával vált az új, kortárs dél-amerikai konyha atyjává.

„Sokat köszönhetünk Alexnek. Sikerült a konyhájával nemcsak világszintű figyelmet irányítania hazánk kulináris szcénájára, hanem minket, fiatal szakácsokat is motiválnia arra, hogy meglássuk Brazília kulináris gyökereinek erejét, ha azokat modern módon interpretáljuk” – véli Alberto Landgraf.

A riói fiatal sztárszakácshoz, Felipe Bronzéhoz hasonlóan, aki az Oro éttermében nagyon avantgárd carioca regionális konyhát alkot, Landgraf is ahhoz a fiatal brazil szakácsgenerációhoz tartozik, amelyet sok neves séf és gasztronómiai kritikus, mint például Alexandra Forbes, már Brazília „kulináris Bossa Nova 2.0-jának” nevez. A „Bossa Nova” olyan zenészek és filmkészítők mozgalma volt, akik az 50-es és 60-as évek erős társadalmi átalakulásai idején új formákat és kifejezésmódokat kerestek a saját területükön. Alberto Landgraf is új kifejezésmódokkal főz ma São Paulo központjában található Epice éttermében: pupunha-pálmát erjesztett körtével és Jataí-mézzel, vagy virágokkal borított szardíniát süt citrompürével.

Atala nemzetközileg arcot adott a brazil konyhának, de Brazíliában korántsem ő volt az első szakács, aki a regionális gyökerekre támaszkodott. A nemrég elhunyt belémi séf, Paulo Martins már évekkel ezelőtt amazóniai tambaqui hallal, keserű maniókalében főtt kacsával, édes-savanyú bacuri gyümölccsel tálalt garnélával és jambú zöldséggel kísért zsenge bivalyfilével örvendeztette meg vendégeit. Lányát, Danielát, mint új főszakácsot, idén óta kiválóan viszi tovább apja hagyományát.

A modern módon megvalósított regionális konyha úttörői közé tartozik Césár Santos is az Olinda melletti Recife-ben. Vidám, tarka Oficina do Sabor étterme Brazília legjobbjai közé tartozik, és sok mai fiatal séfet ösztönzött arra, hogy magas színvonalon finomítsák regionális konyhájukat. „Lehet, hogy részben én is felelős vagyok azért, hogy a regionális ételek Brazíliában eljutottak a konyháktól a csúcséttermekig” – ismeri el nevetve Santos, miközben felszolgálja specialitását: ízletes rákok friss mangó-maracuja krémben, kókusztejben főzve, tökben tálalva. A tamarinduszszószos báránybordája banánpürével és caju-gesztenyés rizzsel szintén ízletes tisztelgés a pernambucoi regionális konyha előtt.

„Még néhány éve is a brazilok azért mentek étterembe, hogy franciául vagy olaszul egyenek. Ma már jó, kortárs módon finomított regionális konyhát keresnek” – mondja Santos. Erre jó példa a fekvése ellenére is felkapott São Pauló-i Mocotó étterem, amelyben a 30 éves sztárszakács, Rodrigo Oliveira szintén a Pernambuco-i északkeleti regionális konyhának hódol. Bár meglehetősen rusztikus étterme távol esik a központtól, olyan híres séfek is, mint Ferran Adrià vagy Joan Roca, beültek egy taxiba egy órára, hogy megkóstolják Oliveira levegőn szárított marhahúsát, amelyet a fiatal szakács 24 órán át szuvidál.

Tereza Paim és Beto Pimentel Salvador de Bahiából szintén jelentősen hozzájárultak a brazil regionális konyha magas szintű népszerűségéhez. Ők a bizonyíték arra, hogy Salvadorban, az afrikai rabszolgák egykori fő átrakodóhelyén, Brazília „fekete szíve” a konyhában is dobog. Hogy mennyire édes, csípős, színes és tarka Salvador afrikai hatású regionális konyhája, azt Tereza Paim mutatja meg a csillagos Casa de Tereza éttermében. Specialitása: a „Moqueca”, egy hal- vagy tenger gyümölcseiből készült pörkölt paradicsommal, paprikával és korianderrel, amelyet kókusztejben és pálmaolajban főznek.

A fiatal séfnő, Ana Luiza Trajano szintén fáradhatatlanul keresi az ismeretlen gyökereket, gyümölcsöket és zöldségféléket, hogy azokat régi regionális receptekkel modernizálva finomítsa. Eközben korántsem egyetlen régióra koncentrál. „A brazil konyha ereje és hatalma a hatalmas változatosságában rejlik” – magyarázza a rokonszenves sztárszakácsnő, miközben friss caju-dióval varázsol polip-tintahal salátát. São Pauló-i Brasil a Gosto éttermében néhány havonta egy másik brazil régió specialitásainak szenteli magát. A választék nagy: míg az ország északi részéből származó ételek többnyire erős trópusi-indián hatásokkal bírnak, Brazília 7000 km hosszú partvidékén ezzel szemben a halak és a tenger gyümölcsei állnak a középpontban, amelyeket édes kókuszdió alapon, vagy északkeleten a csípős afrikai elkészítési módok hagyományai szerint szolgálnak fel. A tartalmas portugál gyarmati konyha időközben különösen a belvízi régiók konyháját határozta meg. A portugáloktól származnak a számos sertéshúsos étel mellett a desszertreceptek és a tőkehal elkészítési módjai is.

Dél-Brazília regionális konyháját a gaucho marhahajcsárok grillezési hagyományai határozzák meg, akik Uruguay és Argentína határán, a pampákon nyílt tűzön sütik a húst. „Az egyetlen termék, amely talán összeköti az összes brazil regionális konyhát, a maniókagyökér, amelynek azonban több mint 200 alfaja létezik” – magyarázza Ana Luiza Trajano séfnő.

Kísérletező kedve és fiatalos kisugárzása révén Ana Luiza az elmúlt években az ország legszélesebb körben ismert TV-szakácsa lett. Ezt a pozíciót arra használja, hogy még a brazilok közül sokak számára is ismeretlen brazil regionális konyhák változatosságát népszerűsítse. „Csodálatos termékeink és szakácsaink vannak. De Brazíliában csak most, Peru nagy nemzetközi sikere után ismerik fel, hogy egy ország konyhája is lehet turisztikai mágnes” – erősíti meg Helena Rizzo csúcsszakácsnő is. Az ébredő hangulatról beszél, amely a sok társadalmi probléma ellenére uralkodik dél-amerikai feltörekvő országában, és amely a konyhában is tükröződik.

A világ legjobb szakácsnője
Ezzel együtt a 35 éves exmodell maga az oka annak, hogy a brazil főzőművészetet dicsérő nemzetközi hangok egyre hangosabbak. Arakacha-nudlijával, polip-fideuájával és caju-gesztenye-cevichéjével szó szerint a szakmája női képviselőinek csúcsára főzte magát. Április végén Londonban, a „World’s 50 Best Restaurants” díjátadó ünnepségén a világ legjobb szakácsnőjévé választották. „Természetesen büszke vagyok erre az elismerésre, még ha nagyon szubjektív is. De a díjat csapatként nyertük, nem én egyedül.”
„Csapat” alatt mindenekelőtt férjét, a spanyol séfet, Daniel Redondót érti, akivel 2006-ban nyitotta meg Maní éttermét, amely pillanatok alatt São Paulo egyik legnépszerűbb éttermévé vált, és idén a 36. helyre lépett előre a „San Pellegrino World’s 50 Best Restaurants” ranglistáján.

Mindketten a spanyolországi Girona-beli El Celler de Can Roca konyháján ismerték meg egymást, amelyet 2013-ban a világ legjobb éttermévé választottak, idén azonban a dán Noma ínyenc templom ismét letaszította az élről. „Dani és én csodálatosan kiegészítjük egymást a konyhában. Ő nagyon technikai és hagyománytisztelő, ő a basszus a konyhánkban. Én inkább változékony vagyok, kísérletezem és adom a magas hangokat” – mondja Helena.

A legmodernebb európai haute cuisine főzési technikákkal ötvözik a Maníban a brazil és a nemzetközi ételeket. Mindenekelőtt a spanyol-mediterrán hatások dominálnak, de egyre gyakrabban japán elemek is. Helena félelem nélkül kombinálja kóstolómenüjében a brazil konyhát Wasabi-krumplipürével vagy roastbeefet egzotikus Lapsang-Souchong tea-kéreggel. A foie gras nála pralinéként kerül a tányérra, friss guávával és egy vékony portói boros réteggel. De mindenekelőtt az ő látszólag határtalan életöröme és a főzés iránti szenvedélye az, ami ételeinek egészen különleges ízt ad. Főzési tudománya könnyedén mérhető a brazil futballsztár, Neymar labdajátékához. És ki tudja – talán a brazíliai labdarúgó-világbajnokság megmutatja, hogy a brazilok immár jobbak a tűzhely mellett, mint a labdával.

Belém

Lá em casa
Av. Boulevard Castilho França
Estação das Docas, Galpão 2
Loja 4 Campina
Tel.: +55/91/32 12 55 88
www.laemcasa.com

Remanso do Bosque
Travessa Perebebui 2350
Tel.: +55/91/33 47 28 29
www.restauranteremanso.com.br

Brasília

Restaurante Oliver
Clube de Golfe
SCES Trecho 2 – Lote 2
Tel.: +55/61/33 23 59 61
www.restauranteoliver.com.br

Manaus

Banzeiro
Rua Libertador 102
Tel.: +55/92/32 34 16 21
www.restaurantebanzeiro.com.br

Recife/Olinda

Oficina do Sabor
Rua Amparo 335
Tel.: +55/81/34 29 33 31
www.oficinadosabor.com

Pontenova
Rua do Cupim 172
Tel.: +55/81/33 27 72 26
www.restaurantepontenova.com.br

Rio de Janeiro

Roberta Sudbrack
Avenida Lineu de Paula Machado 916
Tel.: +55/21/38 74 01 39
www.robertasudbrack.com.br

Oro Restaurante
Rua Frei Leandro 20
Tel.: +55/21/78 64 96 22
www.ororestaurante.com

Salvador de Bahia

Casa de Tereza
Rua Dr. Odilon Santos 45
Tel.: +55/71/33 29-3016
www.terezapaim.com.br

Paraíso Tropical
Rua Edgar Loureiro 98-B
Tel.: +55/71/33 84 74 64
www.restauranteparaisotropical.com.br

São Paulo

D.O.M.
Rua Barão de Capanema 549
Tel.: +55/11/30 88 07 61
www.domrestaurante.com.br

Maní
Rua Joaquim Antunes 210
Tel.: +55/11/30 85 41 48
www.manimanioca.com.br

Epice
Rua Haddock Lobo 1002
Tel.: +55/11/30 62 08 66
www.epicerestaurante.com.br

Mocotó
Avenida Nossa Senhora do Loreto 1100
Tel.: +55/11/29 51 30 56
www.mocoto.com.br

Brasil a Gosto
Rua Professor Azevedo Amaral 70
Tel.: +55/11/30 86 35 65
www.brasilagosto.com.br

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!