A-La-Carte

Sparkling Project (2017/1)

Egy szinte ismeretlen fiatal borásznak a Kremstalból sikerült egy teljesen új, általa kitalált habzóbor-készítési módszerrel ámulatba ejtenie Champagne vidékét. Szöveg: Christina Fieber · Fotók: Klaus Vyhnalek A nehéz faajtó mögött rejtőzik Christoph Hoch „gondolkodóközpontja”. Tulajdonképpen ez az ő pezsgőpincéje, de a…


Egy szinte ismeretlen fiatal borásznak a Kremstalból sikerült egy teljesen új, általa kitalált habzóbor-készítési módszerrel ámulatba ejtenie Champagne vidékét.

Szöveg: Christina Fieber · Fotók: Klaus Vyhnalek

A nehéz faajtó mögött rejtőzik Christoph Hoch gondolkodóközpontja.

Tulajdonképpen ez az ő pezsgőpincéje, de a fahordók előtti nagy iskolai táblák bizonyos kutatói jelleget kölcsönöznek az öreg pinceboltozatnak: fehér krétával számtalan nyíl, spirál és képlet van rájuk rajzolva. Ami jelek és szimbólumok kavalkádjának tűnik, az bizony értelmes. Legalábbis akkor, ha az eleven borász magyarázza el. Ezt pedig nagyon szívesen és részletesen teszi. Közben kimelegszik az arca, mintha épp egy maratont futna. Christoph Hoch egy nagy, zömök legény, barátságos arccal és fürge elmével. Nem éppen szűkszavú, de sok mondanivalója van, és az ember szívesen hallgatja.

Hoch nem elégszik meg azzal, hogy csak bort készítsen. Nem akar kitaposott utakon járni – a dolgok mélyére ás, elemez, kutat és új dolgokat próbál ki: újra és újra. Ez egy folyamatos folyamat.

Három éve kezdett el egy teljesen új habzóbor-eljárást fejleszteni. „Sparkling Project”-nek nevezi. Ez véletlenül jött, emlékszik vissza. Borainak markáns savassága inspirálta erre. És természetesen a régió különösen meszes talaja, az úgynevezett „Hollenburgi konglomerátum”, amely hasonló minőségű, mint a champagne-i talajok.

Egy ottani kóstolóút során sikerült is néhány ismert champagne-i borászt lelkesítenie a projektje iránt. Élénk eszmecsere kezdődött a világhírű habzóboros régió és az inkább ismeretlen alsó-ausztriai falu között. Időközben már egy 18 fős francia borászdelegáció is elutazott Reimsből Hollenburgba, hogy megtekintse az ambiciózus projektet.

Ez meglehetősen szokatlan, hiszen a champagne-i borászok nem éppen arról ismertek, hogy nyitottak lennének az új ötletekre. Ami a nemes buborékjaikat illeti, nem hagyják, hogy bárki beleszóljon. Főleg nem egy nem francia. De Christoph Hochnak nyilvánvalóan megvan a képessége ahhoz, hogy a magabiztos franciákat lenyűgözze.

Nem egyszerűen egy tetszőleges termelői pezsgőt akart készíteni – még a hagyományos champagne-i módszer is kissé banálisnak tűnt számára. Különösen a vásárolt cukor és idegen élesztők hozzáadása a másodlagos erjesztés beindításához palackban szóba sem jöhetett nála. „Mindent természetesen, magából a borból kell létrehozni – külső beavatkozás nélkül.”

Így jött az ötlet, hogy saját murcit használjon: az előző évi kész alapborhoz hozzáadja a még erjedő szőlőlevet, és ezzel beindítja a második erjedést a palackban. Ezt a módszert a jelenleg oly divatos Pet Nat-oknál is ismerik, olyan gyöngyöző boroknál, amelyek egy régi eljárással készülnek, és amelyekben legfeljebb 2,5 bar szénsavnyomás lehet – tehát csak gyengén gyöngyöznek. Hoch azonban „igazi” buborékot akar, 6-8 bar nyomással, pontosan úgy, mint a pezsgőnél vagy a champagne-nál. Mégpedig folyamatosan, minden egyes palackban. Ami olyan egyszerűen hangzik, az a részletekben meglehetősen trükkös. A murcinak olyan elevennek, az élesztőknek olyan erősnek kell lenniük, hogy az erjedés ne álljon le. A leleményes borász igazi tudományt fejleszt ki belőle. Mindent az utolsó részletig kidolgoznak.

Ehhez a szőlőnek a legjobb dűlőkből kell származnia, pontosabban négy magasan fekvő tőkesorról, amelyek különösen nagy mésztartalommal rendelkeznek, és egyébként is optimális feltételeket kínálnak. Mint minden szőlőültetvényét, ezeket is biológiai módon művelik, tehát életük során nem találkoznak vegyszerrel. A meggyőződéses biodinamikus borász számára ez elengedhetetlen feltétele a természetes élesztőkkel történő sikeres erjesztésnek.

Július közepétől ez a négy teraszos sor különleges kezelésben részesül: egy speciális talaj-, víz- és tápanyag-menedzsmenttel provokálják a bogyók korai felrepedését, magyarázza Hoch, ugyanis ott a legnagyobb a természetes élesztőpopuláció. „Csúcsra járatjuk – a határig, hogy a legjobb eredményt érjük el” – magyarázza lelkesen Hoch. Mindez arról szól, hogy eltalálják a megfelelő időpontot, különben minden fáradság hiábavaló volt.

Ami kijön belőle, az egyfajta nagyteljesítményű murci – dopping nélkül. A pincében sem kap egy gramm kén-dioxidot sem. A sok borászkolléga által olyannyira rettegett oxigénnel való érintkezés kifejezetten kívánatos. Mindennek élnie kell. Ahogy aprólékosan megtervezett volt a dolog előtte, úgy befolyásolatlanul és szabadon bontakozhat ki most a bor.

Nincs beavatkozás, nincsenek adalékanyagok.

Ez az egyébként oly aprólékos borász másik oldala. A megfelelő időben elengedni, alárendelni magát a természetnek és folyamatainak – áramlani hagyni. „Tanulási folyamat volt” – meséli Christoph Hoch apja is, aki feszült figyelemmel kíséri a projektet. Szerinte kezdetben nehéz volt nem beavatkozni. „Ezt verték belénk mindig” – emlékszik vissza. Időközben mindketten meglehetősen nyugodtak. „A természetes dolgok egyszerűen működnek” – vallja meggyőződéssel Christoph Hoch –, „én nem irányított, hanem kísért borokat akarok!”

Benoît Tarlant, a champagne-i borászvilág ünnepelt sztárja is felfigyelt a kis osztrák borász „Sparkling Projectjére”, és meglátogatta őt. Amit látott és kóstolt, az valószínűleg mély benyomást tett rá, hiszen tizenkét kezeletlen fahordót bocsátott a rendelkezésére saját pincéjéből. Ha valóban sikerülne ezzel a módszerrel folyamatosan stabil pezsgőt készíteni, a hordók ajándékot jelentenének.

Hoch habzóborai mindenképpen a legizgalmasabbak közé tartoznak, amelyeket nálunk készítenek: három különböző pezsgő van készülőben, az első ezek közül most tavasszal kerül piacra: „Kalkreich” – Große Reserve 2013, egy Brut Nature fehérburgundi és egy csipetnyi rizling és veltelini házasítása, amely a jó champagne-okra emlékeztet: krémes, rétegzett és magas aromatikájú. Az előtérben álló gyümölcsösség vagy a tetszetős cukormáz helyett temperamentumos savakkal hódít. Érett, mégis eleven.

Christoph Hochnak tetszik a „Non Vintage” habzóbor gondolata, több évjárat házasítása, ahogyan az Champagne-ban szokás. Meggyőződése szerint az alapborok eltérő érettségi foka teszi rétegzettebbé.

A következő évjárat, ami tulajdonképpen két évjárat boraiból és murciból készült házasítás, még markánsabb, még mélyebb és több származási karakterrel bír. Azonban még egy évig érnie kell a pincében, amíg eljön az ideje.

A legfiatalabb „Kalkreich”, a 2013-as, 2014-es és 2015-ös alapborokból, talán a legegyedibb a három pezsgő közül – ez viseli legtisztábban Hoch kézjegyét: finom érzékű, sejtelmes és pimasz. Még alakulóban van, de már most világos, hogy nagy habzóbor lesz belőle. Benoît Tarlant mindenesetre neki ajándékozta a tizenkét fahordót.

A „Sparkling Project” keretein belül egy Pet Natot is készített. Hogy tanuljon. A „Kalkreich” kistestvérének nevezi. A Pet Natot azonban semmiképpen sem tartja mókaprojektnek. Ahhoz túlságosan kidolgozott és komplex. Egy komoly gyöngyözőbor, úgymond.

„Nem vagyok egy fiatal vadóc, és nem készítek vicces borokat sem” – mondja határozottan. Nagy boroknak kell lenniük, olyan boroknak, amelyek felveszik a versenyt a világ legjobbjaival, ez kezdettől fogva világos volt számára. Ott volt mindig ez a markáns kíváncsiság, a kutatási vágy. Már akkor is, amikor néhány évnyi szülői vállalkozás után megalapította saját borászatát. Ki akarta próbálni, a határokig akart menni, látni akarta, „mit lehet kihozni belőle”. Az egyik legfontosabb mentora a neves wachaui borász, Rudi Pichler volt. Azt mondta neki: „Először is meg kell értened a talajodat!” És akkor elkezdet kutatni a szőlőültetvényei geológiáját. A rá jellemző megszállottsággal. Mint egy terrier, úgy rágta bele magát a témába. Amíg rá nem bukkant ezekre a különleges mészkőtalajokra.

Eufórikusan és bőbeszédűen magyarázza el, mitől olyan különleges a hollenburgi konglomerátum mészköve. A laikusok számára nem éppen felkavaró talajminőség témája nála thrillerré válik. A „terroir” szót azonban nem szívesen veszi a szájára. Az már túlságosan elcsépelt szerinte.

Még fiatal borászkarrierje elején úgy termelt, ahogyan a borásziskolában tanítják – élek és sarkok nélkül. Amíg túl egyhangúvá nem vált számára. Intenzív gondolkodás és számos kutatóút után belföldön és külföldön arra az elhatározásra jutott, hogy biodinamikusan gazdálkodik. Egyszerűen így születnek a legizgalmasabb borok. Az az ötlet, hogy a borászatban az ipari jelleget visszaszorítsa, egyre inkább lelkesítette – olyan borokat készíteni, mint az 1970-es években vagy azelőtt, vegyszerek vagy adalékanyagok nélkül, természetes aromákkal és kevés alkohollal. Régi tudást ötvöz saját, új módszerekkel, amelyeken fáradhatatlanul dolgozik. Jelenleg Christoph Hoch a De Sousa és Laherte champagne-i birtokokkal együtt dolgozik egy nagyon különleges szőlőnemesítési projekten: „Abban még sok lehetőség rejlik!”

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!