A kávévilág új slágere hideg. És akár 72 órán át csöpög le bonyolult üvegkonstrukciókon keresztül.
Szöveg: Florian Holzer Fotó: Lucas Vossoughi
Ha valaki még nem vette volna észre: a filterkávé éppen nagy reneszánszát éli, legalábbis a kávé-guruk és az úgynevezett „Third Wave” (harmadik hullám) követői körében, amelynek lényege közismerten az, hogy különösen érdekes termőhelyekről származó, kiemelten fenntartható módon termesztett és előállított kávékat különösen kíméletesen készítsenek el. Természetesen a filterkávé alatt nem az a barna lé értendő, amit az eszpresszó előtti érában voltunk kénytelenek elviselni, nem, hanem kvázirituálé keretében, csúcstechnológiás szűrők, kannák és préstípusok segítségével előállított főzetek, amelyeket időnként akár Riedel-pohárban is felszolgálnak.
Ez a szcéna, amelynek központjai Japánban, New Yorkban, az amerikai nyugati parton, Skandináviában, Londonban és Amszterdamban találhatók, rendkívül élénk, hálózatba szervezett és kreatív. Folyamatosan keresi az innovációt vagy az egyes előállítási lépések fejlesztését, illetve teljesen új módszerek felfedezését. A „Cold Drip” (hideg csepegtetéses) módszer ugyan nem teljesen új, New Orleansban például ez a kávékészítési mód ősidők óta nagy népszerűségnek örvend, amire a világ többi része azonban sosem figyelt fel igazán. Három évvel ezelőtt ez hirtelen megváltozott, amikor amerikai és japán gyártók bonyolult, alkimista laboratóriumi felszerelésre emlékeztető szerkezeteket dobtak piacra, amelyek nemcsak látványosak, hanem nagyon különleges kávét is eredményeznek: a hideg víz cseppenként, órákon át szivárog keresztül az durvára őrölt kávén, és így egy teljesen más italt kapunk, mint amit eddig a kávészemből ismertünk – finomabb, édesebb, gyümölcsösebb, és mivel nem érintkezik hővel, a kávészem keserűanyagai is alig vagy egyáltalán nem oldódnak ki. A „Kiotó-módszer” név hamar elterjedt.
Eredeti, New Orleans-i formájában az őrölt kávét egyszerűen néhány órán át hideg vízben áztatták, majd a főzetet leszűrték, és a keletkező koncentrátumot jégkockával, vízzel, likőrrel vagy bármi mással egészítették ki. Nem a legkifinomultabb elkészítési mód, de jegeskávé tekintetében már hatalmas előrelépést jelentett a hűtött főzött kávéhoz vagy az eszpresszóhoz képest, amely a hőmérséklet-sokk miatt szükségszerűen veszít értékéből, savanyúvá és keserűvé válik. Néhány gyártó, köztük a leghíresebb Toddy (USA), szabványosította ezt a rendszert, és egyszerű, olcsó műanyag kannákat fejlesztett ki, amelyekkel jó eredményeket lehet elérni. Robert Gruber, aki „POC – People on Caffeine” nevű kis kávélaboratóriumával közvetlenül az Alte Kirche mellett a Josefstadtban az osztrák „Third Wave” egyik szellemi atyja, eddig mégsem volt különösebben elégedett ezzel: „Rengeteg kávé kell hozzá és örökkévalóságig várni kell, a végén pedig az egész csak egy bizonytalan kimenetelű játékszer marad.” Johannes Runge a kis „Kaffeemodul”-tól, szintén a Josefstadtban, a korábbi hideg macerálási tapasztalatait viszont kifejezetten pozitívan értékeli: „12 órás extrakció után a kávé még gyümölcsös volt, 48 óra után már erőteljes. De az igazi áttörést a 72 óra hozta, akkor a kávénak már volt valami skót whisky-s jellege, erősen emlékeztetett a barrique hordós érlelésre.” James Freeman, a híres, számos közelmúltbeli kávé-innovációért felelős „Blue Bottle Coffee” lánc tulajdonosa is úgy nyilatkozott a NYT-blogger Oliver Strandnak, hogy a hidegen és órákon át készült kávénak „alkoholos hevülete” van, „mint a rumnak vagy a bourbonnek”.
Ezen felül a – gyakran kézzel fújt csövekből, spirálokból és ballonokból készült, és ennek megfelelően drága – Kiotó-csepegtetők természetesen rendkívül látványosak. A williamsburgi (Brooklyn) Blue Bottle Coffee-ban öt ilyen csepegtető-automata áll egymás mellett. Szükség is van rájuk, hiszen készülékenként tizenkét óra alatt nem számíthatunk sokkal több, mint másfél-két liter koncentrált hideg kávéra. „A japán készülékeken az átfolyási sebességet állítani lehet” – mondja Robert Gruber –, „a spektrum hét és tizenkét csepp között mozog percenként.” Ő mindenesetre már rendelt is egy ilyen készüléket a japán Oji gyártótól. És amikor az üvegkonstrukció megérkezik Bécsbe, ezt apropóként használja majd arra, hogy kis kávézóját egy kicsit átrendezze. A Kiotó-módszernél ugyanis a szemünkkel is iszunk.
Címek
POC
Schlösselgasse 21, 1080 Bécs
H–P 8–17 óra
www.facebook.com/pages/POC-People-On-Caffeine/ 150002268356137
Kaffeemodul
Josefstädter Straße 35, 1080 Bécs
H–P 7.30–17.30 óra
www.kaffeemodul.at
Blue Bottle Coffee
www.bluebottlecoffee.com