A-La-Carte

Jegyértékesítés (2016/1)

Most nemrégiben számos étteremben előre kell fizetni. A vendéglősök számára ez kétségtelenül előnyökkel jár. Hogy azonban a vendégek is úgy akarják-e lefoglalni vacsorájukat, mint egy koncertjegyet vagy repülőjegyet, az még kiderül. Szöveg: Georges Desrues · Illusztráció: Andrea Krizmanich Mario Bernatovic dühös, és ezt egyértelműen ki is mondja. „Ez…


Most nemrégiben számos étteremben előre kell fizetni. A vendéglősök számára ez kétségtelenül előnyökkel jár. Hogy azonban a vendégek is úgy akarják-e lefoglalni vacsorájukat, mint egy koncertjegyet vagy repülőjegyet, az még kiderül.

Szöveg: Georges Desrues · Illusztráció: Andrea Krizmanich

Mario Bernatovic dühös, és ezt egyértelműen ki is mondja. „Ez egy valós probléma, amivel végre foglalkozni kellene, mert egyre rosszabb a helyzet” – véli a Kussmaul felkapott bécsi étterem vendéglőse és séfje. Ami a sikeres vendéglőst dühíti, az a megszaporodott fantomvendégek esete, vagyis azoké, akik asztalt foglalnak, de sosem jelennek meg az étteremben. „Csak múlt szombaton hat asztal maradt üresen. Ez jelentős pénzügyi veszteség, hiszen végül is fizetni kell a személyzetet is, akiket egyes esetekben a foglaltságtól függően pluszban hívtunk be” – háborog Bernatovic. Ráadásul az étterme nem egy forgalmas utcában található, így a járókelők általi asztalfoglalás szinte lehetetlen.

Hogy a vendégek miért tesznek ilyet, arra a vendéglős is csak találgatni tud. „Természetesen kérünk visszahívási számot a foglalásnál, csak amikor hívjuk őket, senki nem veszi fel. Vagy azt állítják, hogy már lemondták, ami persze hazugság, mert azt mi természetesen bejegyeznénk” – mondja. És akkor vannak olyan vendégek is, például egyes urak, akik egyszerre több helyen is foglalnak. „Imponálni akarnak az új barátnőjüknek, és ezért hagynak neki választani öt étterem közül, hogy bebizonyítsák: ha akarnak, mindenhol kapnak asztalt” – állítja Bernatovic. Olyat is tapasztalt már, hogy egy vendég a kísérőjével a Kussmaulban ült, onnan felhívta a Tian éttermet, és lemondta az ottani asztalfoglalását, állítólag azért, mert mindketten megbetegedtek. Ez egy arcátlanság – véli.

A dolognak véget vetve a vendéglős legszívesebben a foglaló hitelkártyaszámát kérné el, és a meg nem jelenés esetén kötbért számolna fel. „Az ilyesmi a csúcsgasztronómiában más országokban egészen szokványos, és idehaza is be kellene vezetni. Egy személyenként 60 euró körüli összegre gondoltam, ami nem is túl sok” – véli Bernatovic. A probléma azonban az, hogy ilyesmit természetesen nem lehet egyedül bevezetni. Ahhoz szükség lenne néhány kollégára az előkelő éttermek világából, akik csatlakoznának, hogy ne érje az embert rossz hírnév vagy akár versenyhátrány.

Valójában számos étterem létezik az USA-ban, Nagy-Britanniában vagy akár Spanyolországban, amelyek meg nem jelenés esetén kötbért számolnak fel, és megterhelik a fantomvendégek hitelkártyáját. Időközben számos cég kínál olyan szoftvereket és okostelefonos alkalmazásokat, amelyek leveszik a foglalások kezelésének terhét az étteremüzemeltetők válláról, és némely esetben a büntetést is behajtják. A piacvezető közülük az OpenTable cég, amely már 1998 óta működik, világszerte éttermek ezreit tudhatja ügyfelei között, és saját bevallása szerint 2014-ben 34 millió dolláros forgalmat bonyolított, mielőtt még abban az évben 2,7 milliárd dollárért eladták volna a Priceline-nak – egy olyan vállalatnak, amely olyan weboldalakat is üzemeltet, mint a Kayak és a Booking.com. A vendég számára azonban az OpenTable-en keresztüli foglalás ingyenes. És ha a megbeszélt időpontban nem jelenik meg az étteremben, csupán egy figyelmeztetés vagy legrosszabb esetben a rendszerből való kitiltás vár rá. Ezért Nick Kokonas valami mást talált ki, és fél éve piacra dobott egy Tock nevű rendszert.

Ennek a hagyományos foglalási rendszerektől való lényeges különbsége abban rejlik, hogy a vendég az asztalfoglalással egyidejűleg már az étel árát is kifizeti. A siker láthatóan nem váratott magára. „Ebben az első hat hónapban 70 étterem vette igénybe szolgáltatásainkat. 23 városban vagyunk jelen hat országban, és 80 millió dollár értékben fogadtunk foglalásokat” – örvendezik Kokonas, akinek legelső ügyfelei saját éttermei voltak. A vállalkozó ugyanis néhány igencsak felkapott hely társtulajdonosa. Partnerével, a sztárséf Grant Achatz-cal Chicagóban három éttermet üzemeltet, köztük a Michelin-kalauz által három csillaggal jutalmazott Alineát.

„Naponta három-öt megkeresést kapunk olyan éttermektől, amelyek be akarják vezetni a rendszert” – folytatja Kokonas – „és mindezt úgy, hogy eddig egyetlen centet sem költöttünk marketingre.” Ügyfelei közé tartozik immár Thomas Keller két háromcsillagos éttermével, a The French Laundry-val Napában és a Per Se-vel New Yorkban, valamint Daniel Patterson kétcsillagos Coi étterme San Franciscóban. Nagy-Britanniában sikerült megnyerni a szintén három csillaggal rendelkező The Fat Duckot Heston Blumenthaltól, valamint a feltörekvő egycsillagos The Clove Clubot. Az északiak közül René Redzepi bízott meg a szoftverben futó, ideiglenes Noma Sydney éttermében. A svéd Magnus Nilsson szintén az előrefizetési rendszer mellett döntött, bár egy másik szolgáltatótól. Mégpedig annak ellenére, hogy Nilsson távoli, közép-svédországi puszta közepén fekvő Fäviken éttermében, ahová a vendégeknek külön utazniuk kell, aligha jutna bárkinek is eszébe, hogy inkább Stockholmban maradjon.

A résztvevő éttermek listáján mindenképpen figyelemre méltó, hogy ezek kivétel nélkül fix menüt kínáló helyek, tehát a vendég nem választhat az étlapról, ami az előrefizetést természetesen megkönnyíti. A rendszer azonban rendkívül rugalmas, hangsúlyozza Kokonas, és a vendéglősre bízza, milyen típusú fizetést akar előre kiszámlázni. Így dönthet arról, hogy csupán előleget, garanciát vagy akár a menü teljes árát borravalóval együtt vagy anélkül tartsa-e vissza. „Valójában a legtöbb étterem manapság különféle élményeket kínál. Van például éttermük és bárjuk, nyáron a szabadban szolgálnak fel, és borkóstolókat, szilveszteri vacsorákat vagy egyéb eseményeket szerveznek. Foglalási rendszerünkön keresztül azok az éttermek is jobban bemutathatják ezeket a különféle élményeket leendő vendégeiknek, amelyek nem kizárólag degusztációs menüket kínálnak, és jobban is reagálhatnak rájuk, mint ha csak egy egyszerű foglalást vennének fel” – mondja.

A Tock alapítója ebben a vendéglátóipar történetének nem kevesebbet lát, mint egy mérföldkövet. „Az éttermi foglalások az elmúlt száz évben többé-kevésbé változatlanok maradtak. Az OpenTable is valójában csak egyszerűen digitalizálta a meglévő foglalási rendszert, ami akkoriban biztosan szuper dolog volt. De időközben jócskán megváltozott az, ahogyan kommunikálunk. Vagy mondjuk úgy: mihez lenne kedve? Egy ismeretlen számról felhívva arra kérjék, erősítse meg a foglalását? Vagy e-mailt kapni egy Google-térképpel és az étterembe vezető út leírásával?” – kérdezi Kokonas anélkül, hogy megvárná a választ. Ettől függetlenül a Tock minden vendéglős egyik legrégebbi álmát is teljesítené azzal, hogy lehetőséget ad arra, hogy vendégkörét a nap vagy az este folyamán bizonyos értelemben felossza.

Valójában a rendszer lehetőséget ad arra, hogy bizonyos időablakokat különböző árakon kínáljanak. Ennek megfelelően az, aki 20 órára foglal asztalt, többet fizet, mint egy másik vendég, aki 18 órakor szeretne asztalhoz ülni. Ez Kokonas szerint mind a vendéglősnek, mind a vendégnek megfelel. „Ez bizonyára a legforradalmibb újítás. Amióta bevezettük ezt a lehetőséget, láttuk, hogy a drágább, csúcsidőbeli asztalok fogynak el először, mindenki más pedig sorban utána következik. Sok vendéglős nincs is tudatában annak, milyen fontos az üzlete szempontjából, hogy a foglalásokat lehetőleg jól ossza el. Ezért dolgozunk folyamatosan ezen a ponton, többek között azért is, hogy kiszámítsuk, mekkorának kell lennie az egyes időszakok közötti árkülönbségnek egyrészt ahhoz, hogy a vendéglős a lehető legkisebb veszteséget szenvedje el, másrészt pedig ahhoz, hogy ne riassza el a vendégeket” – magyarázza.

Az, hogy a Tock a vendégeknek is kedvez, olyan állítás, amit Kokonas szívesen ismételget. „A legtöbb hagyományos foglalási rendszer azt állítja, hogy a vendéglősnek több vagy 'jobb' vendéget szerez. Valójában manapság ezt a várostérképek vagy az internetes keresők végzik el. Az olyan cégek, mint az OpenTable, amelyek minden egyes foglalásnál kaszálnak, eközben arra törekszenek, hogy a vendéget minél jobban magukhoz kössék, hogy a vendéglősnek többet számlázhassanak” – mondja. A Tocknál ezzel szemben olyan eszközöket hoznak létre, amelyek nagyobb vendégszeretethez vezetnek azáltal, hogy közvetlenül kapcsolják össze a vendéget és a vendéglőst, ami a vendéglősnek állandóbb üzletmenetet, a vendégnek pedig jobb kiszolgálást biztosít. A vendéglősnek ezért jelenleg havi 695 dolláros átalánydíjat számláznak.

Csakhogy éppen a vendégszeretet az az aspektus, amit a rendszer kritikusai nem feltétlenül látnak. Mert még ha Kokonas meggyőződése is, hogy a Tock a közeljövőben az európai kontinensen is elterjed majd, és nemcsak az abszolút csúcséttermekben, akkor is nyitott kérdés marad, hogy vajon valóban minden vendég beleegyezik-e ebbe. Még az USA-ban is, ahol a vendég általában kevésbé 'király', mint a vállalkozó, néhány étterem már néhány hónap után búcsút intett az előrefizetési rendszernek. Köztük például a philadelphiai Volver csúcsétterem. „A vendégeink itt nálunk láthatóan nem voltak hajlandók előre fizetni az ételükért” – mondta Scott Steenrod, az étterem menedzsere egy helyi lapnak –, „de ez a jövőben megváltozhat, ha ez a fizetési mód elterjed és beépül az emberek fejébe.” Addig is a Volverben visszatértek a hagyományos rendszerhez. És 75 dollárt, azaz átszámítva 66 eurót számláznak ki annak a vendégnek, aki nem tartja be a foglalását. És ezzel csak elenyészően többet, mint amennyit a bécsi Mario Bernatovic szeretne beszedni fantomvendégeitől.

[the_ad_placement id="banner-story-einzelseite"]

Iratkozzon fel a schauvorbei hírlevélre és nyerjen!

Sajnos nem sikerült befejezni a regisztrációdat. Kérjük, próbáld meg később újra.
Sikeresen feliratkoztál a hírlevélre!