A kávé nem csak a szemből áll, a természet húsos gyümölcshúst és héjat is csomagolt köré. Régebben tonnaszám mentek a komposztba, mostanra ehetővé teszik őket.
Szöveg: Florian Holzer Fotó: Stockfood/Peter Gross
A kozmetikai ipar termékfejlesztői mindig az elsők. Hiszen a kozmetikának újdonságokra, szenzációkra, csodaszerekre van szüksége, ezért fedeznek fel folyamatosan értékes antocianinokat, polifenolokat, antioxidánsokat, vitaminokat, enzimeket és fehérjéket a kakaó-, bor-, sör- vagy olajgyártás hulladéktermékeiben. Amiket aztán száz százalékban természetesként és száz euróért ötven grammonként az arcunkra kenhetünk.
A kávécseresznyét természetesen már erre a célra is kutatták: azt a hulladékterméket, amelyet vagy a nedves feldolgozás során a „pépelő” (pulper) gép távolít el a kávécseresznye magjáról, azaz a kávészemről, vagy a száraz feldolgozási folyamat során hámoznak le a kávészemről, eddig elsősorban komposztálásra használták, természetes és olcsó trágyává rothasztották. A kozmetikai ipar azonban jól ismeri a kávécseresznye gyümölcshúsában és héjában található anti-aging tápanyagokat, hidratált hialuronsavat, B-vitamint és értékes antioxidánsokat – 21 000 találat a Google-on és 300 euró 100 ml-enként…
Valójában a „cáscara”, vagyis a kávécseresznye gyümölcshúsa és héja, természetesen egy igen jelentős nyersanyag, amely a földtrágyázáson túlmutató hasznosítást is mindenképpen indokolttá tesz, legalábbis akkor, ha ökológiailag termesztett kávénövényekről van szó. Ugyanis a kávécseresznye nemcsak kb. 30%-ban áll gyümölcsből és héjból, a vélt hialuronsav és más mesés összetevők mellett olyan alkotóelemeket is tartalmaz, amelyek sokkal közvetlenebbül hasznosíthatók – méghozzá kulinárisan: a kávécseresznye ugyanis cukrot és nem is kevés koffeint tartalmaz.
Bolíviában és Panamában, ahogy egy két évvel ezelőtti német cikk megjelenése után terjedt a szóbeszéd, a campesinók mindig is készítettek valamilyen koffeintartalmú főzetet a kávécseresznye szárított héjából, mert a pörkölt kávészemből készült kávé túl drága volt számukra. Jemenben is régi hagyománya lenne egy ilyen italnak, állítja legalábbis az internet végtelen univerzumja; ott állítólag fűszerekkel dolgozzák fel a szárított kávécseresznye forrázatát egyfajta chai-já, amely a „Quishar” nevet viseli. Hogy ez igaz-e vagy jól kitalált, mindegy, mindenképpen jó történet marad. Különösen hátteréül szolgál a különféle Cascara-teáknak, amelyek körülbelül három éve járványszerűen terjednek a pörkölők, brew-barok, baristariák, 3rd-wave kávézók és a divatos kávékultúra egyéb találkozóhelyei között Londonban, Berlinben, New Yorkban, Tokióban és Stockholmban.
Cascara-tea? Igen, a szárított kávécseresznyét forró vízzel öntik le, és öt-hét percig ázni hagyják. Az eredmény egy olyan tea, amely színében és illatában kicsit a gyengébb csipkebogyóteára emlékeztet, kellemes, gyümölcsös-fanyar aromával, és mindenekelőtt olyan koffeintartalommal, ami nem semmi. Konkrétan ez a tea úgy üt, ahogy azt a kávétól már régen nem vagyunk hozzászokva.
Ezt a terméket körülbelül két éve kínálják a divatos kis pörkölők, gyakran fajtatisztán vagy származási régióval ellátva. A kelet-londoni Square Mile Coffee Roasters, a 3rd-Wave mozgalom kvázi szentje, és jelenleg valószínűleg a világ egyik legjobb avantgárd pörkölője, az elsők között kínálta ezt a terméket. Az ő Cascara-juk egy Costa Rica-i Tarrazú régióban működő biogazdálkodási szövetkezettől származik, és kvázi az ottani Typica-kávészemek száraz feldolgozásának mellékterméke: a cseresznyéket a kávészemekkel együtt a napon szárítják, amíg a nedvességtartalom megfelelő nem lesz, majd a száraz gyümölcsöket „feltörik”, a kávészemeket tovább feldolgozzák, a héjakat pedig Cascara céljából összegyűjtik. A kávészem és a gyümölcshús hosszú érintkezése révén nemcsak a kávészemek nyernek komplexitást, a héjnak is jót tesz ez – véli James Hoffmann, a Square Mile társalapítója. (Kiváló) The World Atlas of Coffee című könyvében a kávécseresznye gyümölcshúsát meglepően ízletesnek írja le, mézharmatra és sárgadinnyére emlékeztető édességgel és enyhén frissítő savassággal – olyan aromák, amelyek a Square Mile-Cascara esetében jól felismerhetőek.
A divatos berlini Kaffeerösterei am Kurfürstendamm a Cascara-jához a Pacamara fajta szárított gyümölcshúsát választotta, amelynek cukortartalma akár 20%-kal is magasabb, mint a normál Arabica fajtáké; a stockeraui Johanna (Die Rösterin) Wechselberger szárított kávécseresznyéit többek között az El Salvador-i Finca Nombre de Dios-tól szerzi be, Karina és Daniel Fasch, a nagyon fiatal és ugyanolyan ambiciózus bécsi-erdei (Wienerwaldsee) alpha pörkölő tulajdonosai pedig még a panamai Geisha-szemek szárított gyümölcshúsát is kínálják.
És ahol koffein és cukor van, ott természetesen az energiaital sincs messze. Armin Machhörndl kávépörkölő és egy nürnbergi brew-bar üzemeltetője öt éve került először kapcsolatba a Cascara-val, egy kicsit elgondolkodott rajta, és az év elején egy „Wilde Ziege” (Vad Kecske) nevű italt készített belőle – azért „Kecske”, mert a legenda szerint egy etióp pásztor észrevette, milyen vidáman ugrálnak a kecskéi, miután vad kávécseresznyét ettek… Berlinben is alkotott egy ilyen terméket egy start-up csapat, „Selosoda”-nak nevezték el, és a fenntarthatósági szempontot helyezték előtérbe. Ahogy egyébként Machhörndl is, aki a „Wilde Ziege”-jét „tipikusan upcycled”-ként jellemzi.
Machhörndl a bolíviai szárított kávécseresznye főzetét agávésziruppal és citromlével keveri, az egészet szénsavval dúsítja, és végül egyfajta természetesen zavaros jeges tea lesz belőle, enyhe fermentált ízzel, az agávé kissé malátás aromájával, viszonylag kevés cukorral, és 66 mg/0,33 l koffeintartalommal, ami egy jó eszpresszónak felel meg az Istituto Nazionale Espresso Italiano definíciója szerint. A második palackozás mindenesetre már háromszor akkora volt, mint az első, 700 rekesz, március végén palackozták harmadszorra, a „Wilde Ziege” úgy fogy, mint a meleg cappuccino.
És akkor ott van Ulrich Salamun. Ulrich Salamun egy osztrák, aki nem is olyan régen a neves Maschek szinkronszínész-kabaré tagja volt, majd úgy döntött, hogy teljesen a második szenvedélyének szenteli magát, a nicaraguai Jinotega régióból származó kávénak. És osztrákként az embernek a cukortartalmú gyümölcsök láttán megvannak a saját elképzelései, amelyek most nem annyira a gyümölcslé, tea vagy energiaital irányába mutatnak – hanem a pálinka felé.
Természetesen a partnereivel, főként a Matagalpától északra fekvő felhőerdőben élő kisgazdákkal és kisgazdaszövetkezetekkel együtt már bio-Cascara-t is gyárt, amelyet jövőre dobnak piacra. A probléma ezzel azonban mindig a szárítás során gyorsan beinduló erjedés. Éppen ezt akarja most Salamun kihasználni; egy lepárlóberendezést mindenesetre már megrendelt, írja, és ősszel konténerben érkezik Nicaraguába. A pálinkafőzést Ausztriában már megtanulta, és volt is alkalma a tanultakat alkalmazni, a következő őszi szürettől kezdve pedig valószínűleg a világ első kávécseresznyéből készült pálinkája lesz, és ezzel valószínűleg a világ első természetes koffeintartalmú nemespárlata. És ha már ott van a lepárló – mondja Salamun –, akkor Gongo-nemespárlat is lesz – a kesu „almája”, amelyet Nicaraguában „marañón”-nak neveznek –, és a mangót is ki fogja párolni Ulrich Salamun. A tulajdonképpeni cél azonban nicaraguai rhum agricole, azaz préselt cukornádléből készült rum lepárlása; cukornádat ugyanis Jinotegában ősidők óta öszvértakarmánynak termesztik. Ez fontos lépés lenne, hiszen eddig a „Flor de Caña” számít Nicaragua legjobb rumjának, és annál bőven van még hova fejlődni. De ez egy másik téma.
Évente kilencmillió tonna kávészemet takarítanak be világszerte, ami azt jelenti, hogy körülbelül négy-ötmillió tonna kávécseresznye-héj és gyümölcshús vár hasznosításra. Erre valószínűleg még egy csomó ötlet lesz. És talán a levelekből vagy a gyökerekből is lehetne még valami érdekeset készíteni.