Puha, fehér, ízetlen?
Szöveg: Florian Holzer Fotók: Alexi Pelekanos
Verejtékben fürödve ébred fel az ember egy húsevő ínyenc rémálmából, aki amúgy sem venne soha csomagolt szupermarket-húst, aki a marhatekercsének származása, életkörülményei és természetesen stresszmentes levágása iránt is több mint érdeklődik, aki lemondott a pulykáról és a csirkéről, aki csak őshonos szőlőfajtákból készült bort iszik, és elkészíttette az ökológiai lábnyomát, ami nem is néz ki olyan rosszul. De tofut enni? Ezt azért mégiscsak túlzás, nem?
A tofunak van egy érdekes problémája: társadalmunkban alapvetően helyettesítő termékként tekintenek rá, és így eleve rosszak az esélyei. Ráadásul nálunk a tofu fogyasztása kvázi állásfoglalásnak számít: az élvezet ellen, a szépség ellen, az öröm ellen, az aszkézis mellett, a lemondás mellett, a büntetés mellett. Hogy miért van ez így, senki sem tudja. Mert a tofu önmagában éppúgy nem jó vagy rossz, mint más élelmiszerek, amelyeket szintén növényekből állítanak elő és nem tartalmaznak állati termékeket, mint például az olyan kulináris ritkaságok, mint a kenyér, az olívaolaj és a tészta, hogy csak párat említsek. Lehet, hogy ez az élelmiszer egzotikus státuszával függ össze, amely Ázsiában nemcsak mindenütt jelen van, hanem jelentős összetevője a legfinomabb ételek becslések szerint három és fél milliójának, amit csak el tudunk képzelni – vegetáriánus és nem vegetáriánus formában. Nálunk csak későn fedezték fel, kulináris lehetőségeit soha nem tárták fel igazán, és így halvány tofu-rudakat láthattunk a polcokon, vagy sült tofu-kockákat rossz wok-zöldségek mellett vegetáriánus fügefalevélként vegetálni a hazai pán-ázsiai gasztronómiában. De tehet erről a tofu? Nem.
Bár nincs hivatalos története, ma már biztosak vagyunk benne, hogy a tofu az időszámításunk előtti második század óta létezik Kínában, ahol a szójababot az öt szent gabona egyikeként tisztelik. Hogy hogyan lett a babból tofu több mint kétezer éve, bizonytalan, de feltételezik, hogy a kínaiak a mongoloktól tanulták meg az előállítását, akik hasonlóan kezdetleges módon dolgozták fel a tejet, és tették tartóssá. Megtörténhetett – mint általában – az is, hogy a főtt szójapép ásványi szennyeződésű sóval érintkezett, és így megszilárdult – ugyanis ennél sokkal többre nincs szükség.
Az viszont tény, hogy a szójatejből készült sajt a 8. századtól kezdve a buddhizmus terjedésével egész Ázsiában otthonra lelt, beépült az egyes országok és régiók konyhájába, és – a nyugat-európai sajtkultúrához hasonlóan – számos változatban létezik.
A tofu-előállítás lényeges pontja a szójatej – egy fehérje-olaj emulzió, amelyet az áztatott szójabab préselésével állítanak elő – főzése és a koagulálószer hozzáadása. Ehhez hagyományosan "Nigari"-t használnak, egy meglehetősen magas magnézium-klorid tartalmú keserűsót, ipari méretekben természetesen finomított magnézium-kloridot vagy kalcium-szulfátot. Különböző koagulálószerek kombinációjával viszonylag pontosan lehet szabályozni a tofu konzisztenciáját és ezáltal későbbi tulajdonságait a konyhában. A kívánt szilárdságtól függően vagy nagyon magas víztartalmat hagynak a megalvadt masszában, például úgy, hogy a tofut sűrű szövésű selyemkendőkön szűrik át ("selyemtofu"), vagy durvább szövettel, például pamuttal dolgoznak ("pamuttofu"), ha a tofu szilárdabb akar lenni. Akárcsak a nyers sajtnál, itt is lehet természetesen préselni, hogy még szilárdabb textúrát kapjunk.
Bár végtelen a különböző tofutípusok száma, néhány alapmodell felismerhető, és az osztrák kereskedelemben is kapható. Például a "selyemtofu" vagy más néven "tofu virága", egy pudingra emlékeztető tofu, amelyet Kínában szívesen szolgálnak fel hűtve újhagymával, korianderrel, kevés chilivel és szójaszósszal, ami nagyjából a legfrissítőbb dolog, amit el lehet képzelni. A selyemtofu azonban édességekben, ázsiai levesek összetevőjeként vagy akár divatos matcha frappék dúsító összetevőjeként is felhasználható. Ezenkívül a szójatejpuding a kiindulópontja különféle, elég furcsa tofu-fajtáknak is, mint például a "büdös tofu" vagy a "szivacs-tofu", amelyekkel Közép-Európában azonban csak viszonylag ritkán találkozunk.
A következő szint a félkemény vagy "pamuttofu", alacsonyabb víztartalommal, Ázsiában nagyjából nyers hús, Európában inkább főtt hús állagával. Valamennyire szilárd pamuttofu Európában a standard, nem utolsósorban azért, mert viszonylag könnyen süthető, rántható és panírozható, ami az esetek többségében meg is történik ezzel a termékkel. Azonban az ilyesfajta tofut saját ízének hiánya miatt jobban is lehet pácolni, mint bármi mást, ami széles kulináris felhasználhatóságot nyitna meg.
Harmadik szint a feldolgozott és így nem "friss" tofunak számító fajták. Legyen szó pácolásról, füstölésről, vagy a kettő kombinációjáról. Ázsiában ehhez jönnek még a vékonyra szeletelt tofucsíkok szárításának változatai, amivel egyfajta tészta keletkezik, a legkülönbözőbb baktériumkultúrákkal való erjesztés, és néhány évtizede a fagyasztás, amivel főleg a selyemtofunál lyukacsos, szivacsos konzisztencia érhető el. Egy olyan termék, amellyel Ausztria tofuspecialistáinál is egyre gyakrabban találkozni, a "Yuba", az úgynevezett tofunbőr, a tofu-előállítás mellékterméke, és fizikai tulajdonságai, valamint bizarr megjelenése miatt rendkívül népszerű elem a kreatív ázsiai konyhákban. Ahogy az ázsiaiak – főleg a japánok – számára a "szájérzet", a konzisztencia, a nyelven érzett haptikus szenzáció fontosabb vagy legalább ugyanilyen fontos, mint a nyugaton elsődlegesnek tartott íz. Ropogós, friss, szemcsés, zselés, pelyhes, durva, sima, bizsergető – és ez esetleg izgalmas kombinációkban vagy sorrendben, Japánban egy érdekes étkezésnél ez abszolút hozzátartozik. És ebben a tofu – a kvázi szójasajttá vált molekuláris gasztronómia – igen sokat tud tenni.
Még osztrák éttermekben is lassan meg lehet tapasztalni valamit ebből. Például a kiválóan főző Jian Zhao professzornál a "Goldene Zeiten" étteremben, akinek a tofu-variációi után nem vegetáriánusként is viszonylag könnyű más viszonyt kialakítani ezzel a termékkel, vagy a jelenleg csúcsformában főző Simon Xie Hong mesternél az "On"-ban, aki a Yubából készült, elragadóan töltött tofu-tavaszi tekercsekkel olyan világba enged betekintést, amitől eddig elég sokáig aszkézis-félelmünk volt …
Kóstolás
A tofunak azzal az előítélettel kell megküzdenie, hogy mindig ugyanolyan – mégpedig ízetlen – az íze, mindig Ázsiából származik, és csak élvezetellenes vegánok fogyasztják karcos juta-ruhában. Hasonló közhelyeket szinte minden élelmiszerről el lehetne mondani, de a tofu esetében az aggodalmas tudatlanság elsősorban azzal függ össze, hogy ez a termék csak viszonylag rövid ideje – mintegy 50 éve – kapható Európában. Az osztrák piacon való említésre méltó jelenlétéről nagyjából a 80-as évek vége óta beszélhetünk; egyfajta népszerűség és diverzitás természetesen csak az elmúlt években figyelhető meg, amikor a húsmentes táplálkozást már nem teszik közvetlenül egyenlővé a puritán aszkézissel.
Az A la Carte tofu-kóstoló a böjti időszak kezdetén zajlott, ami az eddigi tofu-teljesen elutasítóknak is bizonyos értelemben elfogadhatóvá tette a dolgot. A tofut három kategóriában kóstolták, ahogy azzal Ausztriában a leggyakrabban találkozni: friss "selyemtofu", friss félkemény tofu, más néven "pamuttofu", valamint füstölt tofu a tovább feldolgozott tofuk kategóriájához, mivel ebben a formában számos gyártó kínálja, és Ausztriában is viszonylag jól elfogadott. A tofut a kóstolás napján szerezték be a szokásos kereskedelmi forgalomból. Németországból, Magyarországról, Kaliforniából, Alsó-Ausztriából, Stájerországból és Dél-Burgenlandból származó termékeket kóstoltak. A zsűri ezúttal a következőkből állt: Ayumi Kondo, a "Nippon-Ya" japán különlegességeket árusító üzlet ügyvezetője és egykori gasztronómus ("Haizaki-san no omise"), Sohyi Kim, a modern ázsiai konyha utolérhetetlen mestere, Dagmar Gross, okleveles sommelier és bormarketing-specialista, valamint Christian Grünwald főszerkesztő és Florian Holzer szerző, az A la Carte munkatársai. A kóstolás Sohyi Kim új és rendkívül elegáns lounge-jában zajlott, amely az éttermének az egykori konyhastúdióba való költözése révén jött létre. Az értékelések helyenként elég közel vannak egymáshoz, ami egyrészt elég egyenletes minőségről tanúskodik, másrészt természetesen a kóstolási rutin hiányáról is ezen a területen, különösen az ázsiai háttérrel nem rendelkező zsűritagoknál. Egy előzetes összegzés: A teljesen elutasítók elképedtek, és elhatározták, hogy a jövőben már nem fognak elfutni a tofu elől.
1) Shu-Chen Sojahaus,
Tofulabor Dél-Burgenlandból 7
Egy kézműves "pamuttofu" a dél-burgenlandi Rotenturmból, ahol a tajvani Shu-Chen asszony nemcsak tofut készít, hanem ehető liliomokat is eltesz. Shu-Chen kizárólag Grander-vízzel dolgozik a tofuhoz. Ez a félkemény friss tofu inkább megfelel az ázsiai hagyományoknak, tehát nem olyan kemény, mint a legtöbb "nyugati" tofu. "Formájában és haptikájában friss sajtra emlékeztet, finom, mint a selyemtofu, finom tejkrémes jegyekkel", "íze enyhén savanykás", "érdekes konzisztencia", "szilárd, íze szójabab, enyhén morzsalékos, de nem kellemetlen".
200 g/€ 2,40, a Shu-Chen Sojahausnál, Meierhof 11, 7501 Rotenturm, Tel.: 03352/321 02
1) SojVita füstölt tofu 7
A Sojvita cég a 80-as évek eleje óta gyárt különböző termékeket biogazdálkodásból származó, hazai szójából Bécsújhely (Wiener Neustadt) közelében; a tofuk minősége és a piacon való hosszú jelenléte a Sojvitát a bioboltok és reformházak polcainak egyik legelterjedtebb tofu-márkájává teszi. A füstölt tofu egyrészt kellemes konzisztenciájával, másrészt csábító aromájával győz meg. "Édes, enyhe, diós, finom füstaroma, de még felismerhetően tofu", "krémes-karamellás", "húsos textúra, megjelenésében sült csirkemájra emlékeztet, szaftos".
250 g/€ 3,35, a Marannál, Kaiserstraße 57–59, 1070 Bécs, Tel.: 01/526 58 86, www.biomarkt.co.at és a Naturkost St. Josef-nél, Zollergasse 26, 1070 Bécs, Tel.: 01/526 68 18
1) Shu-Chen Sojahaus, füstölt tofu 7
Shu-Chen asszony füstölt tofuja is az első helyen végzett, bár ez a termék bizonyos előnnyel indult: a dél-burgenlandi füstölt tofut nemcsak füsttel ízesítették, hanem fűszeres páccal is ellátták – ami kombinációban azonban teljesen ízletesnek bizonyult. "Fűszeres, sós, intenzív, nagyon finom füstös jegy", "ízletes, fűszeres, harmonikus", "füstös".
200 g/€ 4,–, a Shu-Chen Sojahausnál, Meierhof 11, 7501 Rotenturm, Tel.: 03352/321 02
4) House, Tokusen Kinugoshi, extra-soft 6,8
A House azok közé a kaliforniai élelmiszergyártók közé tartozik, amelyek Japánban is elismertek. A cég két, a hazai kereskedelemben kapható selyemtofuja közül ez a valamivel szilárdabb. "Semleges ízű, de valahogy jó, valahogy édes", "szilárd és kellemes", "kellemes harapási élmény", "kompakt textúra, diszkrét illat, lágy kukoricajegyek, van benne valami elegáns".
283 g/€ 2,29, a Nippon Ya-nál, Faulmanngasse 5, 1040 Bécs, Tel.: 01/586 10 84
4) Sojarei Tofu Natur 6,8
A tofu és szójatermékek hazai piacvezetője minden említésre méltó élelmiszerláncot ellát, és exportál az európai külföldre. A feldolgozott szójababok nemcsak Ausztriából származnak, de génmódosított anyagot tudatosan nem használnak fel. Itt is Grander-vizet alkalmaznak, a koaguláláshoz nigarit és kalcium-szulfátot egyaránt használnak: "tejszínes-babos-diós íz, viszonylag intenzív aroma, a végén enyhe kartoníz", "tehéntejtermékre emlékeztet", "nagyon édes, puding", "jól definiált babaroma".
300 g/€ 2,69, a Spar Gourmetnél
6) Taifun, selyemtofu 6,6
A nem ázsiai kereskedelemben a selyemtofu még viszonylag ritka, bár a család egyik legmeggyőzőbb terméke: "morzsalékos pudingra emlékeztet, babos, tejes, egy kicsit olyan, mint a crème brûlée", "pudingkonzisztencia, nagyon purista", "szaftos", "selyemtofuhoz képest kissé durva, szójatej ízű, valahogy házi készítésűnek tűnik", "lágy, nagyon szép babaroma".
400 g/€ 2,69, a Marannál
7) Tofu 6,4
A legtöbb ázsiai boltban nagyon friss, nejlonzacskóba csomagolt tofut lehet kapni, amelynek származása azonban nehezen kideríthető, minősége pedig rejtélyes. A Naschmarkt piac ázsiai boltjában legalább annyit megtudni, hogy a tofu Ausztriából származik. "Nagyon semleges, szinte semmilyen íze sincs, de nagyon frissnek tűnik; gipsz-aroma lecsengésben", "vizes", "sima, kellemes konzisztencia, szójabab érezhető".
320 g/1,–, az Asia-Centernél, Naschmarkt 302-es stand, 1040 Bécs, Tel.: 01/587 87 30
8) House, prémium félkemény 6
A kaliforniai gyártó pamuttofuja: A gyártás során alkalmazott kettős hűtési eljárás gondoskodik a frissességről, a viszonylag magas víztartalom pedig simulékonyabb, pudingszerű állagot kölcsönöz ennek a terméknek, tehát más, mint a "nyugati" pamuttofuknál általában megszokott. "Szilárd selyemtofu, a kalcium-szulfát talán kissé túl hangsúlyos, de szép diós aromák a szezám és a mogyoró részéről", "babos", "szilárd konzisztencia", "kompakt, sima textúra, semleges, enyhe hüvelyes aromával".
396 g/€ 2,29, a Nippon Ya-nál
9) Viana Nigari 5,8
Ez a wiesbaumi ("Tofutown") német gyártó kizárólag Eifel-vidéki vízzel, valamint természetes nigarival, a tofu-koagulálószerrel dolgozik. Ausztria bioboltjaiban ez a tofu viszonylag gyakran előfordul: "eléggé száraz és szilárd, intenzív babaromák, diós, nem rossz", "húspótló íz", "nyers grízgombóc, az illata is olyan, száraz, mégis vizes".
300 g/€ 3,16, a Naturkost St. Josef-nél
9) House, Sukui Tofu, extra soft 5,8
A második selyemtofu Gardengrove-ból, Kaliforniából. Sokkal simább és "folyékonyabb", mint a "Tokusen Kinugoshi", egy kicsit a túl folyékonyra sikeredett pudingra emlékeztet. "Intenzív babos íz, sűrű és finom, zöld földimogyoróra emlékeztet", "sima, tiszta, nyers hüvelyes aromája", "kifejezett babos lecsengés", "nagyon puha, majdnem krémes".
340 g/€ 2,19, a Nippon Ya-nál
11) Kornblumenhof bio-tofu natúr 5,6
Ursula Forstner Ehrenhausenből, aki ezt a tofut készíti, egy standot is üzemeltet a bécsi Freyungon található bio-termelői piacon. "Rendkívül harapós, nagyon semleges, enyhén savanykás túrós jegy", "nagyon szilárd, biztosan jól használható sütéshez", "íze, mint a túl keményre főtt tojásé, szokást igényel", "túróhoz hasonló".
250 g/€ 2,29, a Marannál
11) Sojvita natúr 5,6
"Remek és szaftos textúra, de enyhe füstös jeggyel ellátva", "kifejezett füstös jegy, natúr tofunaál váratlan", "húsos konzisztencia, füstölt íz", "enyhén füstölt, savanykás és édes".
200 g/€ 2,35, a Marannál és a Naturkost St. Josef-nél
13) Viana Real Smoked Tofu 5,5
A Viana füstölt tofuja nemcsak "igazán füstölt" ("real smoked"), hanem ténylegesen szójaszósszal pácolt, ami magyarázza a színét és a sós aromát. "Száraz, füstölt massza, enyhe csokis jegy", "szilárd, sós", "törékeny, pörkölt jegyek, whisky-s jegy", "füstös, kemény, sós".
250 g/€ 2,35, a Naturkost St. Josef-nél
14) Kornblumenhof, füstölt bio-tofu 5,4
Ursula Forstner füstölt tofuja is fűszerekkel kezelt, cserébe viszont igazoltan bükkfán füstölt, és nemcsak füstös aromával pácolt. "Elég sápadt, füstölt scamorzára emlékeztet, az íze és a harapása olyan, mint a frankfurti virslié", "túl intenzív füstös jegyek", "kellemes konzisztencia".
180 g/€ 3,35, a Marannál
15) Taifun Nigari 5,2
Az "ázsiai" a Taifun-tofuk közül. "Nagyon semleges, harapós, íze nincs semmilyen", "keményre főtt tojásfehérje", "majdnem nincs íze", "jó konzisztencia".
225 g/€ 2,85, a Marannál
15) Taifun Demeter-tofu 5,2
Biológiai-dinamikus termesztésű szójababból készült. "Ízetlen, szürke, vizes, tiszta fehérje", "jó konzisztencia", "majdnem nincs íze", "átlagos".
300 g/€ 2,35, a Marannál
17) Sojarei füstölt tofu 4,9
Egy termék, amely szélesebb közönséget céloz meg: népszerű húspogácsa-forma, csábítóan aranysárga szín, gazdag aroma. "Tésztás, mesterséges", "malátás", "nincs tofu-íze", "inkább pácolt, mint füstölt", "a lőncs (Leberkäse) vágott felületére emlékeztet".
150 g/€ 2,39, a Spar Gourmetnél
18) Naturmühle Tofu Natur 4,8
A Sojarei traiskircheni piacvezető saját márkája, mint a cég minden terméke, géntechnológiamentes szójából készült. "Enyhén savanykás, száraz, kemény", "babos", "nagyon durva", "száraz".
300 g/€ 2,59, a Marannál
19) Soto füstölt tofu 4,2
"Száraz, nagyon intenzív, hideg füstös jegy, morzsalékos", "sós", "szójaszósszal fűszerezve, szalonnás, füstölt húsos", "túl száraz, sós", "mintha égett sütemény lenne".
250 g/€ 2,98, a Naturkost St. Josef-nél
20) Füstölt tofu 4
Érdekes termék, mert kívül majdnem fekete, belül világos a magja. Sajnos nincs információ a gyártóról, a gyártási helyről és dátumról. "Remek megjelenés, whisky-s jegyek, kenyeres", "füstölt", "semleges", "ízetlen", "közömbös, rugalmas".
130 g/€ 1,50, az Asia-Centernél
21) fresh tofu 1,6
Magyar gyártású selyemtofu, egy jó héttel a lejárati dátum előtt, de láthatóan bizonyos frissességi problémákkal küszködik: "savanyú uborka, ecetes jegy, bizsereg a nyelven", "lejárt", "kevésbé kellemes".
400 g/€ 1,80, az Asia-Centernél