Isztria a pompás tengerpartjairól és a nyáron gyakran zsúfolt strandjairól ismert. De a félsziget belsejében is bőven akad felfedeznivaló. Hiszen ott egyre nő azoknak az idealistáknak a száma, akik fokozottan a helyi élelmiszer-előállításra és a fenntartható mezőgazdaságra építenek.
Szöveg & fotók Georges Desrues
Dimitri Brečević nagyapja életében négy különböző állampolgársággal rendelkezett – anélkül, hogy valaha is elhagyta volna az isztriai faluját. „Osztráknak született” – meséli az unoka –, „aztán olasz volt, később jugoszláv, végül pedig haláláig horvát.” Az ilyen egyéni sorsok világosan mutatják, mennyire vitatott volt a félsziget Északkelet-Olaszország, Szlovénia és Horvátország között mozgalmas történelme során. De azt is, hányféle hatás gazdagította e vidék kultúráját, mezőgazdaságát és konyháját. Így például nem ritka, hogy ugyanabban a konobában – ahogy itt nevezik a vendéglőket – olyan ételeket szolgálnak fel, mint a gulyás, az (almás) rétes és a palacsinta, éppúgy, mint „primo”-ként tésztát pestóval vagy rizottót a híres helyi szarvasgombával. Vagy akár balkáni hatású bárányspecialitásokat, valamint a legfrissebb halat és tenger gyümölcseit fatüzelésű kemencéből és a tipikus pekából (más néven „Čripnja”), ami egy fémharang, amelyet az ételre borítanak, parázzsal fednek le, és így zárják magukba az aromákat.
Az élelmiszer-termelés terén a régió ugyanazon a fejlődésen ment keresztül, mint Európa legtöbb vidéke – bár néhány éves késéssel. „Amikor tíz éve idejöttem, még számos olyan kistermelő volt, akik hagyományos módon művelték a földet” – meséli a borász Dimitri Brečević, aki maga Délnyugat-Franciaországban nőtt fel, és a horvát ősei nyelvét csak a visszatérése után kellett megtanulnia. Azóta azonban Isztriában is megjelent a „modern” mezőgazdaság, sok gazda és borász áttért a kémiai növény- és rovarvédelemre, számos más pedig teljesen felhagyott a mezőgazdasággal, hogy a tengerparti turisztikai létesítményekben dolgozzon. Amikor ennek következtében egyre több olcsó, külföldről behozott élelmiszer érkezett, a legtöbb belső területen lévő gazdaság hamarosan elhagyatottá vált, a földek, legelők, szőlők és olajfaligetek elvadultak.
De néhány éve egyre többen térnek vissza, veszik át az elhagyott tanyákat, és szentelik magukat újra a természetközeli és minőségorientált mezőgazdaságnak. Így tesz Brečević is, aki a lehető legtisztább, őshonos fajtákból készült borokra esküszik, ahogy azokat saját neve alatt, de enológusként a sztárborász Giorgio Clai számára is készíti, aki az isztriai minőségi borászok egyik úttörője. „Az őshonos fajták, mint például a malvasia istriana a fehérek, vagy a refošk a vörösek közül, különösen alkalmasak a mi borászkodási módunkra, vagyis biológiai módszerekkel, vegyszerek és élesztő hozzáadása nélkül, és viszonylag hosszú érleléssel a héjon – pontosan úgy, ahogy azt itt évszázadokon át csinálták” – hangsúlyozzák mindketten.
A bor mellett elsősorban az olívaolaj számít a félsziget gasztronómiai névjegyének, amelyről gyakran mondják, hogy a világ legjobb olívaolajának hazája. „Természetesen nem lehet azt mondani, hogy az egyik régióban jobb olajat állítanak elő, mint egy másikban” – mondja eközben a bio-olívaolaj termelő Irena Ipša –, „mert a végén a minőség természetesen elsősorban a termelő munkáján múlik.” Vitathatatlan azonban, hogy az ilyen termelők sűrűsége Isztriában különösen magas. Ipša maga ezt nem utolsósorban a horvát kormány sikeres kezdeményezésének tulajdonítja. „Támogatták az olajfák ültetését, segítettek az érdeklődőknek letelepedni, majd tanácsokkal látták el őket. Mindezt azért, hogy megállítsák a belső területekről történő elvándorlást, és ellensúlyt képezzenek a virágzó tengerparti turizmussal szemben” – meséli az olajtermelő gazdasszony. Neki és férjének is, amikor közel húsz éve átvették a gazdaságot a sógoraitól, először a benőtt teraszokat kellett megtisztítaniuk az aljnövényzettől, mielőtt elültethették volna a fáikat.
Időközben a hatóságok számítása nagyjából bevált. Számos turista érkezik ma legalább egynapos kirándulóként, hogy meglátogassa a kiváló olívaolaj- és bortermelőket Isztria belsejében, és közvetlenül a gazdaságból vásárolja meg termékeiket. És jól is teszik. Mert különösen itt, a félsziget északi részén a táj egyszerűen lélegzetelállító szépségű. Dús zöld dombok, elvarázsolt hegyi falvak, sűrű erdők, és közöttük újra meg újra a gondozott teraszok az ezüstösen csillogó olajfaligetekkel.
Egészen más képet mutat viszont Labin település környéke, ahol a föld szárazabb, a természet kopárabb, a Földközi-tenger még erősebben érezhető. Itt vásárolt meg egykor Aleš Winkler szlovén ügyvéd egy elhagyatott birtokot, amelyet hétvégi házként használt. „A birtok akkoriban még teljesen elhanyagolt volt” – meséli Winkler –, „ezért a feleségemmel úgy döntöttünk, veszünk néhány kecskét, amelyek lelegelik a területet.” Ez egészen jól működött, amíg a menekülők rá nem jöttek, hogy a harminc kecskét meg is kell fejniük. „Hirtelen hatalmas mennyiségű tejjel találtuk szemben magunkat, és nem tudtuk, mit kezdjünk vele. Senki sem akarta megvenni, ezért úgy döntöttünk, sajtot készítünk.” Ez ma Isztria egyik legelismertebb különlegessége, számos helyi csúcsétterembe és hotelbe szállítják, és időközben a félsziget határain túl is ismertté vált. „Amikor elkezdtük, itt sehol sem voltak kecskék, pedig Isztria címerállata egy kecskebak” – meséli Winkler, miközben felszolgál néhányat a különböző érettségi stádiumban lévő nyerstejes sajtjaiból –, „pedig a sajtkészítés valójában nem is olyan nehéz, mint ahogy azt sokan elképzelik – amíg az ember helyesen eteti az állatait, a nem pasztőrözött nyers tejre szorítkozik, és ideális körülményeket teremt, amelyek között a mikroorganizmusok fejlődni tudnak.”
Ebben az esetben a több mint 200 állatának takarmánya kizárólag fűből – és mediterrán gyógynövényekből, mint a kakukkfű, rozmaring, zsálya és édeskömény – áll. Winkler időközben tanácsadóként tevékenykedik kecsketartás és kecskesajtkészítés témájában egész Európában. És minden évben meglátogatják a Slow Food Egyetem hallgatói, akiknek átadja tapasztalatait. „Természetesen történt valami az elmúlt években” – mondja a sajtkészítő –, „de még messze nem elég. Az olívaolaj és a bor nagyszerű termékek, de az ember általában valami mellé fogyasztja őket, és ebben a tekintetben Isztriában még több helyi élelmiszer lehetne.”
Ezt a benyomást erősíti meg Sandro Tončić is, aki nővérével és feleségével együtt egy nagyon sikeres Agroturizam-ot, azaz egy falusi vendéglátóhelyet üzemeltet Oprtalj hegyi faluban. A Tončić család tart tyúkokat, sertéseket, marhákat, sőt három kutyát is a szarvasgomba kereséséhez. „A saját gyűjtésű gombákon és növényeken, a saját vadászatú vadon, valamint az ivóvízen kívül minden élelmiszert a gazdaságban állítunk elő” – mondja Sandro Tončić, és bevezet egy érlelőpincébe, amely telis-tele van házi készítésű szalámi és levegőn szárított sonka, sajt, olajbogyó és bor. A gazdaságból azonban nem tud belőle eladni semmit, mondja, még akkor sem, ha nagy a kereslet, mert minderre szüksége van az Agroturizam vendégei számára. Ami csak azt bizonyítja, hogy van még hová fejlődniük az isztriai gazdáknak és termelőknek.
Sajt
<
Aleš Winkler
A volt ljubljanai ügyvéd és immár menekülő nagyszerű sajtokat készít nem pasztőrözött kecsketejből idilli környezetben. Vásárlás közvetlenül a gazdaságtól és szombatonként a pulai heti piacon.
www.kumparicka.com
Latus sajtüzem
Szimpatikus családi sajtüzem (pasztőrözött sajtok) dizájnos bolttal és kóstolóteremmel. Nagyon jó szarvasgombás sajt (szarvasgombaolaj nélkül!).
www.mljekaralatus.hr
Ivás
Piquentum Borászat
A három helyi fajtából, a Malvasia Istriana, Teran és Refošk fajtákból a Franciaországban felnőtt és képzett borász, Dimitri Brečević erőteljes és természetközeli borokat készít.
www.piquentum.com
Giorgio Clai
A borász a helyi természetes és narancsboros szcéna úttörőjének számít. Pompás fekvésű és újonnan épült borászatában kóstolókat kínál.
www.clai.hr
Kabola Borászat
Biológiailag tanúsított borok, köztük néhány amforában érlelt, és az extrém módon helyi Momjan Muscat, amelyet csak az azonos nevű település környékén állítanak elő.
www.kabola.hr
San Servolo
Isztria nagyon sikeres első kézműves sörfőzdéje ízletes, de kísérletező sörfajtákkal és csatlakozó sörözővel, terasszal együtt.
www.bujska-pivovara.com
Olívaolaj
Klaudio és Irena Ipša kiváló és (a következő évjárattól kezdve) biológiailag tanúsított olívaolajat állít elő lélegzetelállítóan szép tájon. –
www.ipsa-maslinovaulja.hr
Chiavalon
Sandi és Tedi Chiavalon az isztriai olívaolaj-termelők szupersztárjai közé tartoznak. Az árak, mint általában az isztriai olívaolaj esetében, ennek megfelelőek.
www.chiavalon.hr
Evés
Agroturizam Tončić
Példamutatóan vezetett vendég-/gazdaság kiváló alapanyagokkal, jó konyhával és szenzációs kilátással.
www.agroturizam-toncic.com
Tikel
Csendesen fekvő Agroturizam szimpatikus vendéglátókkal és szép kilátással a festői hegyi falura, Motovunra.
www.agroturizam-tikel.hr
Konoba Astarea
Kívülről jelentéktelen, de belülről rendkívül otthonos Konoba kiváló konyhával. Itt a vendéglátós Alma Kernjus áll, férje, Nino, a nyílt tűz és a hagyományos Peka mestere, ami egy fémharang, amelyet az ételre borítanak és a parázsba helyeznek. Egyes ételek csak rendelésre kaphatók, tehát feltétlenül telefonáljon és egyeztessen.
www.konoba-astarea-brtonigla.com
Damir & Ornella
Apró (hat asztalos), messze földön híres halétterem Novigrad óvárosában. Specialitás: nyers és szakszerűen felszolgált helyi fogású hal.
www.damir-ornella.com
Éjszakázás
San Rocco
Elegáns, kis vidéki szálloda jó konyhával, saját medencével és polgári árakkal.
www.san-rocco.hr
Casa di Matiki
Szeretettel vezetett Bed & Breakfast nagy kerttel, kis medencével és kiváló reggelivel, sok házi készítésű étellel, mint például kovászos kenyér, sütemények, fánk, lekvárok és a gazdaságból származó tojás. www.matiki.com