Forradalom és evolúció. A borágazatban sok minden változás előtt áll. A klímaváltozás gyors és következetes cselekvést, valamint a természettel való bánásmódunkban mélyreható változásokat követel. A szőlőtermesztést különösen sújtja a növekvő hőség, a szárazság, de az extrém időjárási jelenségek is. Másrészt az infláció és a gazdasági válság, valamint a millenniumi nemzedék és a Z generáció megváltozott fogyasztói szokásai részben hatalmas visszaesést okoznak a borkereskedelemben. Egy nemrégiben Kaliforniában megjelent tanulmányban például a fiatalok azt nyilatkozták, hogy a borral való foglalkozást túl elitistának, a nyelvezetét pedig érthetetlennek tartják. Ha egyáltalán isznak bort, akkor csak ökológiai és fenntartható termelésből származót. Végül, de nem utolsósorban egyre többen kerülik az alkoholt általában a növekvő egészségtudatosság miatt. Olvasson itt olyan borászemberekről, akik projektjeikkel kicsiben és nagyban is iránymutatók lehetnek a jövő számára.

Michael Wenzel
Jövővel rendelkező szőlőfajta: Furmint
A klímaváltozás a szőlőtőkékre is hatással van, szenvednek a növekvő hőségtől és szárazságtól. Néhány szőlőfajta különösen érzékeny, például az osztrák borászat szimbóluma, a Zöld Veltelini. Különösen az egykor oly hőn áhított meleg dűlőkből származó borok válnak a csapadékszegény években elnehezültté, durvává, és nem kívánt aromákat mutatnak. Néhány borász fontolgatja, hogy a jövőben más fajtákat ültet oda. De nem a nemzetközi vörösborfajták, mint a Merlot és a Syrah a megoldás, hanem gyakran az elfeledett regionális fajták, mint például a Furmint. Ez a fajta különösen ellenállónak bizonyul a hőséggel és a szárazsággal szemben, és az érdekes édes borkülönlegességek mellett első osztályú száraz fehérborokat is képes adni.
Michael Wenzel a régi magyar fajta egyik nagy mesterének számít, és minden elképzelhető formában és különböző dűlőkből készíti: klasszikus, héjon erjesztett, csontszáraz vagy édes stílusban. A rusztui borász megszállottja a Furmintnak, aprólékos munkával hozza ki belőle a legapróbb árnyalatokat, és mutatja meg az elfeledett szőlőfajta lehetőségeit. A Habsburg Birodalom bukása után a Furmint nálunk feledésbe merült. Apja és nagyapja sok évvel később mentette meg a fajtát a kihalástól. Egy vakmerő akció során 1984-ben csempészték át a Furmint oltványait a vasfüggönyön. Kezdetben csak egy maroknyi rusztui borász foglalkozott vele, mára azonban lenyűgöző reneszánszát éli. Nemcsak robusztus természete, hanem kiváló íze miatt is egyre nagyobb elismerésre tesz szert az ínyencek körében. Már a 19. században a Furmintot az egyik legnemesebb szőlőfajtának tartották, akkoriban főleg édesborként volt ismert. A későn érő fajta rengeteg savval rendelkezik, amely frissességet, finomságot és hosszú életet biztosít. A gyümölcs és a sav közötti egyensúly teszi a fajtát olyan egyedivé. A Furmint még hőségben és szárazságban is meg tudja őrizni finom karakterét – ha az ember tud vele bánni.
michaelwenzel.at

Claus Preisinger
Könnyű, iható, hűvös – és vörös
A vörösboros gyümölcsbombák korszaka ugyan nem ért teljesen véget, de a magasabb minőségi kategóriákban már sokszor sikerült túllépni rajtuk. Ennek nem utolsósorban az az oka, hogy a borászok új generációja képes immár tartalmas és mély, finom szerkezetű borokat előállítani. Ez passzol a modern konyhához, amely szintén nem a zsírral vagy az édességgel definiálja magát, hanem hagyja érvényesülni a filigrán, tiszta aromákat. A vörösboros kifinomultság képviselőiből mára szép számmal akad, az úttörőktől, mint Uwe Schiefer, Roland Velich és Jörg Bretz, Hannes Schusteren, Christian Tschidán, Franz Weningeren és Johannes Traplon át egészen Stefan Wellanschitzig és Andreas Gsellmannig. Claus Preisinger Puszta Libre bora ezzel szemben a bor könnyedségét párosítja az életérzéssel.
A vörös cuvée a pannon táj tágasságát és az ezzel járó szabadságérzetet foglalja össze. A Claus Preisinger laza borvilágába való belépésnek nem is célja a mélyreható elemzés – inkább az „Easy Drinking” kategóriába tartozik. Nem filozófiai beszélgetésekhez való bor, inkább langyos nyári éjszakákhoz és gondtalan csevegéshez – a legjobb hűtve szervírozva. A keskeny, sötét palack a karakteres narancssárga címkével nem véletlenül emlékeztet a hetvenes évek Fanta-üvegeire, így egyszerre szólítja meg a retró-imádó boomereket és a fiatal fogyasztókat. De Claus Preisinger másra is képes: a Pinot noirja például finomra csiszolt, könnyű és komoly. Éppúgy, mint az Edelgrundból származó Kékfrankos, amely nem viselheti ezt a nevet, csak „osztrák borként” forgalmazható. Ami a nemzetközi rajongótáborát azonban nem érdekli. Ezek között szerepel a Sankt Laurentből készült Pet Nat Ancestral, mindössze tizenegy százalékos alkoholtartalommal. A biodinamikus gazdálkodás még a forró években is segíti a szőlő egyenletes érését. Ez lehetővé teszi a korai szüretet a teljes fiziológiai érettség mellett. A borok könnyűek és frissek maradnak, anélkül, hogy veszítenének intenzitásukból.
clauspreisinger.at

Christian Tschida
Bakművelés
A szőlőtermesztés történelmi módszerei érdeklik a legjobban, mondja Christian Tschida. A bakművelés (stockkultur) valójában az ókorba nyúlik vissza. Az ötvenes évekig ez volt a legelterjedtebb szőlőművelési mód Ausztriában, amíg szinte teljesen fel nem váltotta a ma szokásos, Lenz Moser-féle magas művelésmód. A bak- vagy egyedi karós művelésnél minden egyes tőkét egy fa karó támasztja. A szőlőtermesztés gépesítésével legkésőbb ez a módszer is a múlté lett. A sűrű ültetés nem teszi lehetővé a traktorok használatát, ráadásul a bakművelésű szőlőket betegségekre hajlamosabbnak tartották, mivel a fürtök közelebb nőnek a földhöz. A Lenz Moser-művelés, ahol a tőkéket drótkerethez kötik, jobb napsütést is ígért. Egy olyan tényező, amely a klímaváltozás korában már aligha kívánatos. Valójában az egyedi karós művelés sokkal munkaigényesebb. Miért vállalják ezt mégis néhányan? Az árnyékolás kedvezőbb a tőkéknek, a függőleges nevelés megfelel a növény természetes növekedési irányának, ami végső soron rövidebb tápanyagellátási utakat jelent. Ráadásul a gyökerek mélyebbre hatolnak a földbe, oda, ahol a legjobb tápanyagot találják.
„A bakművelés másfajta érést eredményez, összetettet, intenzívet, ugyanakkor frisset és könnyűt” – véli Tschida. Empirikusan ez persze nem igazolható, de az érzékenyebb ízlelőbimbók számára mindenképpen észlelhető. Mintegy 1,5 hektárnyi Pinot noir és Furmint szőlője nő nála jelenleg bakművelésben. Ebből kifinomult, mély borok születnek. A burgenlandi borász számára ez csak egy a sok intézkedés közül; egy csavar a sok közül, amelyen teker, hogy bora minőségét növelje.
christiantschida.at

Dr. Loosen
Alkoholmentes borok
Az élvezet és az aszkézis látszólag kizárják egymást. Szinte minden, ami jó ízű, tartalmaz zsírt, cukrot vagy alkoholt. Az egészséges és könnyen emészthető élelmiszerek iránti tendencia azonban töretlen. A „Low Alcohol” után most főleg a fiatal fogyasztók körében a „Zero Alcohol” a legújabb őrület az USA-ban – és hamarosan valószínűleg nálunk is. Az alkoholmentes bor nagy téma az iparágban. A kereslet minden valószínűség szerint nőni fog, csak a kínálat volt eddig ízvilágában szerény, dacára, vagy éppen az alkalmazott high-end technológia miatt: Különböző eljárások segítségével távolítják el az alkoholt a kész borból – a membránszűréstől a fordított ozmózison át a vákuumdesztillációig. Néhány ilyen eljárást még a mesterséges borkoncentrálásból ismerhetünk, amely a kilencvenes évek végén volt nagyon divatos. A legkíméletesebb eljárásnak a vákuumdesztilláció számít, bár itt is elvesznek aromák a hevítés miatt. Ha az alkoholt eltávolították, kezdődik az aromavisszanyerés – mesterséges aromákkal és színezékekkel, vagy egyszerűen cukorral. Időközben az eljárás annyira kifinomulttá vált, hogy a végtermék ízében már közeledik a borhoz, de azért nem az igazi.
Néhány alkoholmentes bor kóstolásokon legalább elfogadhatóan szerepel. Ilyen például a neves Dr. Loosen borászat Dr. Lo Riesling és Dr. Lo Riesling Sekt bora. Maradékcukros minőségi rizlingből készülve, édes tartalékok hozzáadása nélkül is alkoholmentesíthető, ami nagyjából természetes és harmonikus ízt eredményez. Száraz alkoholisták és egészségügyi okokból bort kerülők számára azonban az alkoholmentesített bor aligha megfelelő, mert az eljárás során csekély maradékalkohol maradhat a borban – 0,5 ezrelékig így is „alkoholmentesnek” nevezhető. drloosen.com

Gerhard & Herbert Triebaumer
Fenntarthatóan fenntartható
Gerhard és Herbert Triebaumert egyetlen jövőbeli modellre redukálni nemcsak mélységesen felháborítaná a fivéreket, de egyszerűen hamis is lenne. Ernst Triebaumer fiai saját univerzumot teremtettek, ahol minden mindennel összefügg, ahol a fenntarthatóság és az ökológia következetesen átgondolt, és következetesen élt és gyakorolt tevékenység. Leginkább látnokoknak és fanatikus rendszerszkeptikusoknak nevezhetnénk őket, ez a vérükben van, ezt örökölték a szüleiktől. Hiszen már Ernst Triebaumer 1971-ben, az akkori szokásokkal szembeszállva, fajtatisztán készítette a Kékfrankost, és később is, amikor a nehéz cuvée-ket az osztrák vörösborcsoda csúcsának tekintették, kitartott mellette. A „Bleamerl-borok”, ahogy a gyümölcsbombákat nevezni szokta, sosem voltak az ő műfaja. Kitartott a karcsú, purista stílusa mellett, amelyet ma világszerte terroir-tipikusságként dicsérnek. Ahol az apa stilisztikailag mércét állított fel, ott az utódai ma ökológiailag teszik ugyanezt. Ez ott kezdődik, hogy ők szőlőtermelőnek és nem borgyártónak tekintik magukat. Hasonló akaraterővel, bátorsággal és önfejűséggel, mint az apjuk, nemcsak folytatják a meglévőt, hanem egyfajta ép környezetet teremtenek.
Ez a széles körű biodinamikus gazdálkodással kezdődik, a szőlőültetvények juhokkal való legeltetésével, a faszénnel (Terra Preta) dúsított komposzt előállításával, amely nemcsak élénkíti a talajt, hanem nagy mennyiségű CO2-t is megköt, agroerdészeti kultúrákkal, fákkal a szőlőültetvényen, sövényekkel és szórt gyümölcsösökkel a biológiai sokféleségért, méhészettel, amely nem a hozamra irányul, és elmegy egészen a valódi fenntarthatóságig, fotovoltaikus rendszerekkel a saját áramszükséglethez, elektromos autókhoz és targoncákhoz. De nemcsak a projektek azok, amelyeket „regeneratív mezőgazdaságnak” nevezhetnénk és marketingelhetnénk, hanem mindenekelőtt az a szemléletük, amely jövőképes. A kísérlet a természet mechanizmusainak megértésére, a vele és belőle való élésre, anélkül, hogy kizsákmányolnánk.
triebaumer.com

Stefanie & Alwin Jurtschitsch
Agro- és Vitiforestry
Amikor Alwin Jurtschitsch 15 évvel ezelőtt tucatnyi gyümölcsfát ültetett a Kamptal egyik legjobb dűlőjének, a Heiligensteinnek a kőteraszaiba, egyszerűen őrültnek nézték. Akkoriban mifelénk alig ismerte valaki az agroerdészet (agroforestry) kifejezést. A szőlőtermesztés akkoriban tiszta monokultúra volt, semmi sem minimalizálhatta a hozamot. Ma az agroerdészet a mezőgazdaság nemzetközileg kutatott ága, és egy ígéretes megoldási kísérlet a hőség, a szárazság és az extrém időjárási jelenségek ellen. Ennek során a szántóföldi növénytermesztést és/vagy az állattartást kombinálják az erdészettel. A szőlőtermesztésben például fákat vagy bokrokat ültetnek a szőlőtőkékkel azonos területre. Alwin Jurtschitschnek akkor még fogalma sem volt arról, milyen fenntarthatóan hat majd ez a projekt a teljes szőlőültetvény-rendszerre, csak ki akart törni a monokultúrából, és a biológiai sokféleség felé akart elmozdulni, hogy stabil ökoszisztémát teremtsen.
Hogy a vitiforestry, ahogy a szőlő és a fák speciális kombinációját nevezik, majdnem egyfajta mágikus formulává válhat a klímaváltozástól sújtott szőlőgazdaságban, csak későn fedezték fel: A szőlőültetvényben lévő fák gondoskodnak az árnyékolásról és a lehűlésről, valamint a lassabb vízpárolgásról. A talaj több vizet vesz fel és tárol el. A fák azonban táplálékot és élőhelyet is biztosítanak az állatoknak, ezzel elősegítik a hasznos rovarokat, megkötik a CO2-t, humuszt képeznek és gondoskodnak a talaj vitalitásáról. Az igazi csoda azonban mélyen a föld alatt játszódik le: az úgynevezett mikorrhiza-gombák szimbiózisa a gyökerekkel olyan hálózatot hozhat létre a szőlőtőke és a fa között, amely több vízzel és tápanyaggal látja el a szőlőt. Persze a vitiforestry-nek is vannak buktatói: Nem minden fa alkalmas. A legjobb esetben azt ültetik, ami korábban, a szőlőtermesztés gépesítése előtt, regionálisan honos volt. A Heiligenstein Steinwand-on ezek a szőlőskerti őszibarack és a birsalma. A magas vízigényű fák ezzel szemben versenytársnak bizonyulnak a kopár dűlőn, mivel még a fák gyökerei is gyorsan gránitba ütköznek, és nem tudnak elérni a talajvízig.
jurtschitsch.com

Heunisch & Erben
Borbar 2.1
Amikor 2017-ben megnyílt a Heunisch & Erben, suttogás futott végig Bécs borbár-színterén. Végül is a modern stílusú helyiségben, a mennyezeten sok borosládával, mintegy 60 nyitott bort fogyaszthatott a vendég, egy olyan kínálat, amelyet kis szenzációnak tartottak. És ez ma is így van. Szinte nincs olyan dolog, ami ne lenne meg ebben a borimádók Eldorádójában: a klasszikustól a bolondosig, a csendestől a pezsgőig, Ausztriából és a világból, bio vagy konvencionális – de minden esetben garantáltan dogmáktól mentes. És hogy minél többet megkóstolhasson belőlük az ember, ma már mintegy száz bor kapható pohárral. Ezért Robert Brandhofer felel a Pub Klemo borbár- és kereskedelmi vállalattól, aki fióküzletéhez Markus Goulddal közösen egy saját csapolási technikát fejlesztett ki, a „Coravin-módszerre” alapozva, amely lehetővé teszi olyan palackok felnyitását is, amelyekből esetleg csak egy pohár fogy el egy héten, anélkül, hogy az értékes maradék
ezért oxidálódna.
A Heunisch & Erben a vendégek körében a kulináris kínálatával is pontokat szerez, amely kezdettől fogva kifejezetten minőségorientált volt. Jelenleg a tűzhely mögött Michael Gubik séf áll, egy olyan ember, aki különösen finom megközelítéséről ismert. Ezek az ételek sokrétű árnyalatokkal rendelkeznek, amelyek a legextrémebb borokhoz is illenek. A konyha éppolyan kötetlen, mint maga a borbisztró – szívesen regionális, de fűző nélkül. Hogy a házigazdák a menő borbisztrót „A szív ivószobájának” nevezik, az alighanem az alulértékelés körébe tartozik. A helyiség mindenesetre többnyire zsúfolásig tele van. heunisch.at

Weinskandal
Borkereskedelem a Z generációnak
A Weinskandalban mára semmi sem botrányos. Az elején ez persze másképp volt. Amikor Moritz Herzog több mint egy évtizeddel ezelőtt megalapította kizárólag bio- és naturborok online kereskedelmét, az lázadásnak számított. Akkoriban csak néhány őrült mert belevágni ezekbe a vad borokba. Ez mára megváltozott. Még ha néhány konzervatív borbarát továbbra is hibásnak tartja is a natúr- és narancsborokat, az évek során egyre növekvő rajongótábor alakult ki. Moritz Herzog és maroknyi kollégája, mint például Dominik Portune a
Vinonudótól és Enrico Bachechi a Viniferótól jelentősen hozzájárult ehhez. Ma már nincs menő hely Ausztriában, amely ne kínálna naturborokat.
A Weinskandal a mainstreamtől eltérő borok egyik első számú címévé vált: legyen az natúr, bio, narancs, Pet Nat és Ancestrale a világ minden tájáról, vagy válogatott pezsgők, belga sör vagy ritka cider Svédországból. Moritz Herzog azonban azt is tudja, hogyan szólítsa meg a fiatal közönséget, kerüli az elitista attitűdöket és a Z generáció nyelvén beszél: Honlapján például kínálatát nem a borkereskedelemben szokásos kimerítő leírásokkal, hanem szűkszavú kategóriákkal jelöli, mint „classy with a twist”, „funky” vagy „freaky”. Időközben Moritz saját borbárt is üzemeltet (R&Bar), ahol hangsúlyosan laza légkörben kóstolhatjuk meg borait. Ott olyanokat is csapol, amelyeket véleménye szerint máshol a vendéglátásban nem mernek kínálni. Még ha a Weinskandal már nem is vált ki botrányt, Moritz Herzog sem lett túlságosan szófogadó.
weinskandal.at

Gernot & Heike Heinrich
Alternatív tartalom, alternatív forma
Aligha volt olyan borászat, amely olyan radikális fordulatot vett volna, mint Gernot és Heike Heinriché. A széles körben elfogadható borokat előállító, jól bejáratott konvencionális termelőktől a borász házaspár kompromisszumok nélküli biodinamikus és natúrbor-termelőkké változott. Nem minden kereskedő és vásárló méltányolta az ideológiai és szenzorikus paradigmaváltást, a mély vízbe ugrás mégis kifizetődött. Még ha néhány vásárló el is pártolt tőlük, sok új érkezett helyettük. A Heinrich házaspárt a biodinamikus gazdálkodás mintapéldájának tartják, és stilisztikailag is folyamatosan mércét állítanak fel. A Freyheit sorozattal aztán teljesen megszabadultak a konvencióktól: biodinamikus gazdálkodásból származó borok, a pincében minimálisan invazív módon dolgozva. A Graue Freyheit, egy burgundi cuvée egy csipet Neuburgerrel, a Muskat Freyheit, főleg Muskat Ottonelből, és a Roter Traminer Freyheit, éppúgy, mint a vörös Pinot Freyheit, hosszabb ideig a héjon maradnak, részben amfórában erjesztve, mindegyik részben amfórában érlelve, majd kén hozzáadása nélkül, szűretlenül palackozva. Méghozzá az agyagpalackba, amely mára olyan népszerű, hogy a körforgásos gazdaság értelmében újrahasznosítható termékként is elfogadott. Egy ötlet, amelyet a stájerországi Sepp Mustertől is ismerhetünk.
A formás palackok az éppoly vonzó címkékkel második életükben vázaként vagy olaj, ecet, víz tárolójaként szolgálnak. Néhány ország számára ez azonban nem elég, a fenntarthatóság jegyében a borosüvegeknek a jövőben súlykorlátozása lesz. Ezért a Heinrich háznál részben átállnak a szuperkönnyű palackokra. A kereskedelemmel közös betétdíjas rendszer Ausztriában viszont még nem tudott meghonosodni, ugyanúgy, mint a fenntartható Bag-in-Box rendszer, amely szenved az olcsó imázsától.
heinrich.at

Josef Totter
PIWI fajták: A gombák elleni küzdelem
A klímaváltozás azonban nemcsak hőséget és szárazságot hoz, hanem olykor időjárási szélsőségeket is, mint a heves vagy tartós esőzések. Főleg a stájer borvidékeken a borászok a nyári gyakori csapadéktól szenvednek. Meleg hőmérséklettel párosulva ez egyenesen ideális feltételeket teremt a szőlő gombásodásának. Különösen a lisztharmat és a peronoszpóra félelmetes, akár teljes terméseket is megsemmisíthetnek. Míg a hagyományos szőlőtermesztésben fungicid permetezéssel akut módon lehet reagálni, a biológiai szőlőtermesztés csak megelőző kezelést tesz lehetővé, például rézzel a peronoszpóra ellen. A réz a biológiai szőlőtermesztés Achilles-sarka, egy nehézfém, amely a talajban marad. Megoldást jelenthetnének például a PIWI-k, azaz a gombaellenálló fajták, új nemesítések és keresztezések, amelyek nagy ellenállással bírnak a
gombákkal szemben. A nemes- vagy európai szőlőket (Vitis vinifera) keresztezik új gombaellenálló amerikai fajtákkal – nem feltétlenül szenzorikus előnyükre, ahogy sok szakértő véli. Az ismert fajták ízbeli tulajdonságai az új nemesítéseknél nagyrészt elvesztek. Josef Totter nem érti az ilyen előítéleteket.
A stájer borász meg van győződve arról, hogy minden szőlőfajtából lehet kiváló minőségű bort készíteni. Ő az egyike azon kevés borásznak világszerte, aki kizárólag PIWI fajtákat állít elő, főleg Souvignier gris-t és Muscaris-t – jó eredményekkel. Főleg a Muscaris esetében szeret héjon erjesztéssel dolgozni, hogy az egyébként kicsit rusztikus fajtának egy kis tartást és struktúrát adjon. Biogazdálkodóként alig van szüksége növényvédelemre, és így elkerüli a traktorok behajtását a szőlőültetvényekre, amelyek tömörítik a talajt. Hogy a PIWI-k elterjednek-e, az végső soron a borászok képességén és a fogyasztók azon hajlandóságán múlik, hogy elfogadjanak-e új, ismeretlen fajtákat.
Josef Totter, 8091 Jagerberg 24,
T 0660/219 79 50

Michael Gindl
Vissza a vegyes gazdálkodáshoz
Valójában Michael Gindl borász, de néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy újra mezőgazdasági termelő lesz. A felföldi marhák mellett számtalan juhot, kecskét, néhány lovat és csirkét tart. A kis állatkert azonban nemcsak aranyos dísz, az állatoknak mind funkciójuk van a gazdaságban. A Weinvierteli borász ezzel egy zárt, önfenntartó körforgásos gazdálkodás ideálját követi: a biodinamika ideálját, amelynek irányelvei szerint dolgozik. Ennek során mindent, amit lehet, saját maguknak kell előállítaniuk és hasznosítaniuk, az állati takarmánytól a szőlőtőkék komposztjáig. Vegyes gazdálkodás szőlőtermesztéssel, állattenyésztéssel és szántóföldi növénytermesztéssel – ahogy régen szokás volt. Ez időigényes, de van értelme, véli. Bizonyos gazdasági függetlenséget jelent, a hatalmas infláció idején fontos tényező. Az időigényes állattartás azért lehetséges, mert szőlőültetvényei a biodinamikus gazdálkodás révén egészségesek, így nem kell nagy energiát fordítania növényvédelemre. Végül, de nem utolsósorban az állatok is segítenek. A juhok legelik a szőlőket, elvégzik a kaszálást és a trágyázást, a marhák és kecskék komposztról gondoskodnak, a csirkék pedig természetes irtóosztagként szolgálnak a rügyrágó bogarak ellen, amelyek egyébként megennék a szőlőrügyeket.
Különleges feladat hárul a lovakra. A traktor helyett ők művelik a szőlőket. Mintha a távoli múltból származó kép lenne, amikor Gindl az egyik nehéz hidegvérű lovával és az archaikusnak tűnő ekével vonul a szőlősorok között. A lovakkal járó fáradságot azonban nem puszta nosztalgiából vállalja. A szőlőbeli talajok számára a lovak kíméletesebbek, mint a traktor. A Kieli Egyetem egy kísérleti tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a talajtömörödés a lovaknál lényegesen alacsonyabb. Lazább marad és több vizet tárol. A kisebb tömörödés több életet jelent a talajban, ami viszont a szőlőtőkéknek és végső soron a bornak válik hasznára. Egy működő modell a jövő számára.
mgsol.at