Angsthäuferl-től a Proletenschlauch-ig: A bécsi tömegközlekedési szótár

Tudja, mi az az Angsthäuferl vagy egy Glockentrottel? Vagy mi az, amit szeretettel Proletenschlauch-nak neveznek? Az új bécsi tömegközlekedési szótár, amely augusztus 28-án jelenik meg az Ueberreuter Verlag kiadásában, a szövetségi főváros tömegközlekedésének több mint 100 éves történetéből származó kifejezéseket gyűjti össze. Sokat közülük már régen elfelejtettek, mások nosztalgikus emlékeket ébresztenek – és folyamatosan újak érkeznek. Mert ahogy a metró, a villamos és a busz folyamatosan változik, a város szókincse is tovább fejlődik. Interjúnkban a szerző, Erich Kocina mesél arról, hogyan született meg a szótár, és mire számíthatnak az olvasók.

Kocina úr, hogyan született meg a „bécsi tömegközlekedési szótár” ötlete?
Erich Kocina: A „Die Presse”-ben megjelenő heti „Sprachspalter” rovatunkhoz mindig vicces szavakat keresek. Egy régi könyvben akadtam rá a Tramwayschienenritzenkratzer (villamossín-réskarcoló) kifejezésre, majd további tömegközlekedési kifejezések után kutattam. Egyszer csak annyi összegyűlt belőlük, hogy eszembe jutott: készítek belőlük egy szótárt. A tömegközlekedés egyfajta mikrokozmosz, amelyhez saját szókincs fejlődött ki. És van köztük néhány igazán vicces kifejezés is.

Mitől olyan különleges a bécsi tömegközlekedés nyelvezete?
Erich Kocina: A bécsieknek szerető viszonyuk van a tömegközlekedésükhöz. De tudnak mogorvák is lenni, ha valami nem működik. És bárhol, ahol az ember szid valamit, a kreativitás mélyen belülről jön – ilyenkor nevezik például az U6-os metrót Gsindlwurm-nak. De ez a pozitív dolgoknál is pontosan így van; ahogy az ember becenevet ad a partnerének, ugyanúgy megteheti ezt például egy villamossal is, mint például a „Gießkannenexpress” (öntözőkanna-expressz) a 71-es esetében, amely a központi temetőbe tart.

„Bécsben immár 160 éve létezik villamos, ez idő alatt természetesen sok kifejezés összegyűlt.”
Erich Kocina

Van személyes kedvenc szava a könyvből?
Erich Kocina: Különösen kedvelem az Angsthäuferl-t. A villamosvezető erős fékezéskor homokot szórhat a sínekre, hogy megakadályozza a kerekek megcsúszását a fémen. Ha a kart akkor is lenyomva tartja, amikor a villamos már áll, a homok tovább pereg. Ez a kis homokkupac pedig azt mutatja, hogy a vezető nyilván megijedt.

A könyv inkább lexikális jellegű, vagy szórakoztató-ironikus stílusú?
Erich Kocina: Mindenekelőtt szórakoztató akar lenni. Természetesen vannak benne technikai eredetű kifejezések is, vagy olyanok, amelyek segítenek megérteni, hogyan kapták az egyes vonalak a számaikat. De sok kifejezés egyszerűen nyelvileg vicces. Néhányat bizonyára már hallott vagy használt is az olvasó, másoknál pedig rácsodálkozás élménye lesz.

Könyvében sok múltbéli kifejezés is szerepel. Milyen szerepet játszik a tömegközlekedés története a szótárban?
Erich Kocina: Bécsben immár 160 éve létezik villamos, ez idő alatt természetesen sok kifejezés összegyűlt. Sokat megtudhatunk a város történelméről is, például arról, hogyan kapta a Zweierlinie a nevét. A Reichsbrücke összeomlása miatti „Bus aus dem Fluss” (busz a folyóból) pedig olyasmi, ami mélyen beégett az egész ország vizuális emlékezetébe. De sok olyan kifejezés is van, amely a közelmúltból származik; talán valaki még emlékszik a Bierkavalier-re (sörkavalér). Azt hiszem, minden korosztály talál benne valamit.

Kinek szól a könyv? Csak a bécsieknek?
Erich Kocina: Egyáltalán nem. A könyv mindenki számára izgalmas lehet, akár Bécsben él, akár csak látogatóban van, vagy egyszerűen csak messziről szeretne foglalkozni a várossal és annak nyelvével. Különösen Németországban van a bécsi nyelvnek olyan híre, mint egy bájos és vicces nyelvnek. El tudom képzelni, hogy ott is örömüket lelik majd a könyv kifejezéseiben.