Valletta, Málta fővárosa, méltán számít a Földközi-tenger legszebb gyöngyszemének. A város nemcsak történelemben gazdag, hanem egy fiatal, divatos szcéna is élettel tölti meg. Egyre többen fedezik fel most egész Máltát és a szomszédos Gozo szigetét, mint élményekben gazdag, felkapott úti célt.
Évente egy sólyom: ez volt az a szerény ár, amelyet a Habsburg V. Károly császár 1530-ban kért Máltáért. Cserébe a johanniták átvették a szigetet „örökös hűbérbirtokként”, miután az oszmánok elűzték őket Rodoszról. A háborúk és a kalózkodás korszaka volt ez. A máltai lovagok ezért egy, a kor viszonyaihoz képest hipermodern erődvárost hoztak létre: Vallettát a Monte Sciberras földnyelven, mint a kereszténység hatalmas, bevehetetlen bástyáját. A látvány ma is lenyűgöző, mintha az időből kiesett volna.
Taxim közeledik Málta szigetfővárosához, amely festőien helyezkedik el a Grand Harbour (Nagy Kikötő) és a Marsamxett Harbour természetes kikötői között. Az ember azonnal úgy érzi, mintha visszakerült volna a múltba: bástyák, erődök, védőtornyok, árkok és városfalak mindenhol, mindez egy harmonikus, mézszínű árnyalatban. A sziget minden régi épülete ugyanis ugyanabból a homokkőből épült.
Ha átsétálunk a városkapun, egy másik világba lépünk: fejedelmi paloták, szűk sikátorok, macskakövek és mindenütt a jellegzetes hagyományos erkélyek mindenféle színben, amelyek annyira jellemzőek az óvárosra. Valletta utánozhatatlan képességgel bír arra, hogy már az első lépéseknél elvarázsolja a látogatókat. Ezek egyenesen a Merchants Streeten vezetnek át, egy élénk, keskeny sétálóutcán, telis-tele teraszokkal. Minden kis kereszteződésnél jobbra-balra lejtős mellékutcákba látni, ahol a végén mindig felcsillan a tenger kékje.
Minden este és éjszaka nyüzsgés és vidámság uralkodik itt – éppen ezért nincs jobb választás arra, hogy átérezzük Valletta különlegességét, mint az óváros közepén lakni.
Például a Merchants Streeten található „AX The Saint John” butikhotelben. A néhány éve megnyílt, büszke, több évszázados polgárházban a múltba tekinthetünk be.
Egy gazdag kereskedőcsalád egykori, pompás palotájáról van szó. A pompás épület központjában egy szűk, csendes belső udvar található, körülötte pedig négy emeleten stílusos, ízléses szobák helyezkednek el, sok élettel. Ez a hely tehát az ideális kiindulópont Valletta felfedezéséhez.
Mivel a városnézés közben a szerelem gyakran a gyomron keresztül vezet, talán egy különleges vacsorával kezdjük. A színvonalas éttermek választéka óriási, az embernek bőséges a választéka. Sétálok a sikátorokban, ahol nemcsak a világ minden tájáról érkező nyelveket hallani, hanem a lágy máltai nyelvet is, amely az arab és számos európai nyelvből származó töredékek keveréke. Ott van az angol – nem csoda, hiszen Málta 164 éven keresztül, 1964-ig brit koronagyarmat volt. A vörös telefonfülkék még mindig állnak a város számos sarkán, és a baloldali közlekedés is fennmaradt. Ha figyelmesen hallgatjuk a helyieket, a máltaiban sok olasz és francia szót is felismerhetünk.
Málta konyhája ugyanolyan gazdag változatos hatásokban. A város legjobb címiei közé tartozik az „59 Republic” étterem a Misraħ San Ġorġ-on, a Szent György téren. Itt Valletta szívében ülhetünk és élvezhetjük az étkeket, szemben a Nagymesteri Palotával, amely ma a máltai államelnök hivatala. A tányérokra a sziget és a tenger kincsei kerülnek, a hagyomány és a modern érintés keverékével, a polip-tacos előételtől kezdve a finom sügérig, egészen az epertortáig édes befejezésként. Azt viszont talán néhány lépéssel arrébb, egy gasztronómiai ikonban érdemes elfogyasztani: a Republic Streeten található ugyanis az az „Café Cordina”, amelyet 1837-ben alapított egy toszkán cukrász. Valletta legrégebbi kávéháza a márvány, stukkók, freskók és csillárok álma. És azok a finomságok a süteményes vitrinekben! Feltétlenül ajánlottak a Kannoli, a tulajdonképpen Szicíliából származó krémes tekercsek (Cannoli).
Aki még nem elégült ki, az sétáljon a pezsgő, nyüzsgő sikátorokban. Hol fel, hol le, így Vallettát a Földközi-tenger Los Angelesének is nevezhetnénk, csak sokkal kisebb, intimebb, otthonosabb. Egy nap pedig nem végződhetne jobban, mint egy pohár itallal a St. Paul és St. Ursula utca közötti lépcsőkön lévő chill mini teraszok egyikén.
Az álomváros után másnap az álomsziget szerepel a programban. Máltán bizony sok nép hagyta nyomát – az észak-afrikai punoktól kezdve a rómaiakon át az arabokig. A sziget kicsinysége miatt számos látnivalót tekinthetünk meg. És mindegyik nincs messze egymástól, így egy egynapos kirándulással csodálatos betekintést nyerhetünk a múlt kincseibe.
Feltétlenül látogassuk meg a Hypogeumot, amely autóval negyedórányira van Valletta óvárosától. Ez a föld alatti kultuszhely Paolában, a sziget belsejében 5000 éves, és csak 1902-ben fedezték fel véletlenül. Régészeti szenzáció volt és az is maradt, ugyanis ez az egyetlen teljesen fennmaradt újkőkori templomegyüttes Európában. Ez iránt a rendkívüli barlanglabirintus iránt nagyon nagy az érdeklődés, ezért feltétlenül hetekkel, sőt talán hónapokkal előre jegyet kell foglalni.
Ez a kulturális élmény után változatosságot kínál Marsaxlokk látogatása Málta keleti partvidékén. Tíz perc autózás után már irányíthatjuk a kikötőt, amely a sok, színesre festett halászhajóról ismert. Maga a falu neve is utalás Málta és változatos múltjának, különböző népeinek és nyelveinek összeolvadási művészetére: a „Marsa” ugyanis arabul kikötőt jelent, míg a „Xlokk” máltai eredetű és a déli szelet jelöli.
A következő megállóhoz – hamarosan már talán nem fogja elhinni – ismét csak egy negyedóra szükséges. Elhaladva a nemzetközi repülőtér mellett, a sziget déli partja felé vesszük az irányt a Kék Barlanghoz. A tengerre való lenézés rögtön világossá teszi, miért nevezik a máltaiak ezt a természeti csodát Taht il-Hnejja-nak, azaz „Az ív alatt”: egy sziklahíd ível le fentről a vízbe, és az Instagram-felhasználókat örömkiáltásokra készteti, mielőtt keresnének egy csónakot egy kapitánnyal. A sziklaív mögötti barlang ugyanis csak a tengerről közelíthető meg.
Egy ismert rövid autóút után végül a máltai kirándulás utolsó állomásához érkezem. A cél Mdina erődvárosa, Málta régi fővárosa, a csodálatos paloták zárt együttesével, amelyek ma is nagyrészt a régi családok tulajdonában vannak. Évszázadok óta nem változott itt semmi, kivéve, hogy egy véget nem érő látogatóáradat lepte el a középkori sikátorokat. Ezért a látogatás inkább este ajánlott, amikor a lassan elhalványuló fény megvilágítja a házak homokkőjét, és még melegebbnek láttatja. Ekkor jön el az idő, ami Mdina-nak a második nevet adja: Silent City (Csendes város). Csend és nyugalom borul a városra, ha nem lennének a hangos kabócák. De őszintén, mi egy sziget a Földközi-tengeren az ő zenekaruk nélkül?
Nem több mint négy kilométer választja el Máltát és Gozót, de teljesen különböző világokban találjuk magunkat. Gozo vidéki, nyugodtabb és lassabb, mint Málta. A hajóút nem tart fél óráig sem. Akkor a Mġarr kompkikötőben a legjobb egy terepjáró dzsipet választani. Aki azonban fél a baloldali közlekedéstől, jobban jár egy sofőrrel, aki idegenvezetőként is funkcionál. A mintegy 14-szer 7 kilométerével Málta kis testvérszigete annyira áttekinthető, hogy még fél óra sem kell az egyik végétől a legtávolabbi pontig. Ideális egy egynapos kiránduláshoz, bár egyre több utazó marad több napra Gozón, vagy akár az egész nyaralást itt tölti.
Itt ugyanis több mint elég felfedeznivaló van, legyen szó Victoria szigetfővárosról vagy a Szent Keresztelő János székesegyházról. Senki sem számít a lenyűgöző látványra, hogy a templom csak 1951 és 1971 között épült. Itt feltétlenül lifttel kell felmenni a Rotunda tetejére – fantasztikus panoráma a jutalom! Gozo személyes fénypontom a északon található Tal-Mixta-barlang, ahonnan a Ramla vörös homokos strandjára lehet látni. Végül, de nem utolsósorban: utazzon egy kirándulóhajóval a lakatlan Comino sziklaszigetre, félúton Gozo és Málta között. A Kék Lagúna türkizkék vize miatt Cominót „Málta déli tengerének” nevezik.
