Abszurd krimi vagy inkább politikai thriller? Friedrich Dürrenmatt „A fizikusok” című műve sok fordulatával és bizarr figuráival a kvantumfizikából kölcsönözhette dramaturgiáját. A kiindulóhelyzet egy olyan tudományos felfedezés, amely veszélyes lehet az emberiségre, ezért minden körülmények között titokban kell tartani a világnyilvánosság előtt. És mi lenne erre jobb rejtekhely, mint egy elmegyógyintézet?
De kezdjük az elején. Voss felügyelőt már másodszor hívják Dr. Mathilde von Zahnd pszichiáter szanatóriumába. Fél évvel ezelőtt egy ápolónőt fojtottak meg. Most Irene nővér fekszik kiterítve annak a villának a szőnyegén, amelyben Dr. von Zahnd „a fizikusait” elszállásolta. Ahogy a nyomozás halad előre, a bűnügyi eset egyre groteszkebb vonásokat ölt. Dr. von Zahnd elvesztette volna az irányítást a betegei felett? Miért állítja két beteg, hogy ők a régen elhunyt fizikusok, Einstein és Newton, míg a harmadik Möbiusnak nevezi magát, és szintén az atomfizika területén kutat?
Friedrich Dürrenmatt leghíresebb darabja 1961-ben született, a hidegháborús atomfegyverkezés hátterében. A tudományos felismerések hatalmon lévők általi visszaéléseire való figyelmeztetése, valamint a természettudósok felelősségére vonatkozó kérdés a Kelet és Nyugat közötti mai feszült világpolitikai helyzetben is váratlan aktualitást nyer. A politikai-erkölcsi kérdések és a túláradó komikus jelenetek között Dürrenmatt a jövő generációihoz intézi felhívását: „Amit mindenki érint, azt csak mindenki oldhatja meg.”
