A musicalek egy abszolút klasszikusa kerül jövőre a mörbischi tavi színpadra: „My Fair Lady”. A schauvorbei Alfons Haider főigazgatóval beszélgetett a darabválasztásról és a szereposztásról.
A „MAMMA MIA!” című darabbal Alfons Haider főigazgató idén 99,9 százalékos kihasználtságot ért el a Mörbischi tavi játékokon. Azonban nem ül a babérjain, hanem rögtön elkezdi a jövő évi musical tervezését: „My Fair Lady”.
schauvorbei: Miért választotta a „My Fair Lady” darabot?
Alfons Haider: A „The King and I”-val kezdődött. Ezzel szerettem volna elérni az összes idősebb rajongót, akik nagyon csalódottak voltak, hogy nem játszunk operettet. A hangzása alapján viszont az. Ez a koncepció bevált. A „MAMMA MIA!” esetében is elértük, amit akartunk. Összesen 181 000 nézőnk volt. Ennek ellenére a „MAMMA MIA!”-nál volt egy kis gyomorgörcsöm, hogyan fogadja majd a közönség. De: elfelejtettem, hogy azok az emberek, akik ma 80 évesek, akkor 40 évesek voltak, amikor a darab megjelent.
Idén láthattuk, hogyan táncoltak a 80 évesek a székeken a „MAMMA MIA!” alatt. Minden előadáson és minden időjárásban állva tapsolt a közönség. Ezért gondoltuk, hogy megkockázzuk az ugrást a következő évezredbe. Most látni akartuk, hogy a „My Fair Lady”, az egyik nagy, fantasztikus darab, átültethető-e a jelenbe.
schauvorbei: Milyen kihívásokkal jár egy olyan klasszikus musicalt, mint a „My Fair Lady”, a mai korba helyezni?
Alfons Haider: Eliza Doolittle szerepe aktuálisabb, mint valaha. Mivel sok ember ma munkanélküli, mert nem tudja az ország nyelvét. Ki vannak zárva a társadalomból, mert nincs végzettségük. Ez az alapvető probléma. Nagyszámú emberről beszélünk, akiket fiatal korukban akadályoztak abban, hogy befejezzék az iskoláikat.
Ez ma ugyanúgy érvényes, mint 200 évvel ezelőtt. Ezért olyan fontos a darab. A mai fiatalság csak az okostelefonján lóg, és a koncentrációs képességük csökken. Ezt is fel akarjuk dolgozni. Eközben az egész cselekmény – a 2020-as évre helyezve – változatlan marad. Az újdonságok közé tartozik például az, hogy Alfred Doolittle már nem trágyahordó, mivel nincs már lótrágya, hanem taxisofőr. A főszereplő Eliza Doolittle továbbra is virágárus. Azonban ibolya helyett rózsákat árul. Ezenkívül Eliza és Higgins professzor a metróban találkoznak, nem az utcán. A régi téma ellenére az időkülönbség nem lesz érezhető. Minden néző meg lesz győződve arról, hogy a darab a mai korból származik.
schauvorbei: Milyen lesz a díszlet és a jelmezek tekintetében?
Alfons Haider: Ascotban a hölgyek ma ugyanúgy elegánsan öltözködnek, mint 100 éve, és kalapot viselnek. Ezért a jelmezekből nem fog hiányozni az elegancia. Eliza a zöld hajával egy kicsit punkos lesz, és a mobiltelefont jobban fogja kezelni, mint bármi mást. De álmodik arról is, hogy egyszer saját virágüzlete legyen. Walter Vogelweiderrel egy szenzációs díszletet hoztunk létre: a színpad egyik oldalán a hipermodern London látható, a másikon pedig a 200 évvel ezelőtti város. Mindezt egy több mint 25 méter magas Big Ben koronázza meg. Ennek ellenére az egyes elemek kompozíciója örökérvényű. Januártól lesznek az első vizualizációk.
schauvorbei: A dalok és dallamok alkalmazkodnak az értelmezéshez?
Alfons Haider: Egyetlen hangjegy sem változik, de az anyag egyfajta értelmezése lesz. A nyelv is ugyanaz marad. Mivel a bécsi nyelvjárás kontrasztban áll a tiszta némettel, és kiemeli a rétegek közötti ellentétet. Ezenkívül néhány angol hatás és helyszín is van a darabban.
schauvorbei: Mesélne valamit a casting folyamatáról?
Alfons Haider: Az idei év közönségmágnesét, Anna Rosa Döllert választottuk főszereplőnek. Ezt elég sokáig titokban tartottuk. Mert biztosak akartunk lenni abban, hogy már elég erős hozzá. A 181 000 nézőt a „MAMMA MIA!” alatt mind megérintette és lenyűgözte. Annyit fejlődött az elmúlt fél évben, hogy egyértelmű volt Eliza Doolittle szerepe számára. A második főszereplővel, Mark Seiberttel kombinálva egy álompár áll majd a színpadon. Mark nagyon várja ezt a debütálást. Azt mondta, hogy számára már elismerés az, hogy egyáltalán felléphet Mörbischben a tavi játékokon, hiszen már annyi színházi nagyság állt ott színpadon. Nagyon boldog vagyok, hogy ez sikerült.
Ezenkívül olyan szereposztásra törekedtünk, amely megfelel a karakterek életkorának. Szörnyűnek találom, amikor 33 évesek 20 éveseket játszanak. Az idősebb színészeknek természetesen sok tapasztalatuk van, de egészen más a kisugárzásuk. Egy 20 éves egészen másképp mozog, mint egy harmincas éveiben járó, érett nő.
schauvorbei: Miben különbözik a produkció más előadásoktól?
Alfons Haider: Ez egy mese, bár az egyik legrealistább történet, ami létezik. Mert valakit a nyelve miatt zárnak ki a társadalomból. Már 55 000 jegyet eladtunk, és több mint 50 000-et lefoglaltak. Ez nagy bizalom a nézők részéről, és gyönyörű. A darab végén lesz egy gigantikus meglepetés a nézőknek – de ezt még nem árulom el.
schauvorbei: Különböző szerepekből ismerhetjük. Milyen az intendáns funkciója?
Alfons Haider: Nagyon kihívást jelentő, sok energiát igényel és hosszú tervezést igényel. Többek között közönségmunka: minden rendezvényen köszöntöm és elbúcsúztatom a nézőket. A nézőtéren átsétálva – túlzás nélkül – 200-300 szelfit készítenek velem. Az elődeim nem szerették ezt a tevékenységet. De pontosan ez a munka fontos. Mert a közönséget azonnal meg kell fogni, és szeretettel elérni az első nevetést.
Nagy törés volt az életemben édesanyám halála. Ez nagyon sok erőmbe került. Igaz a mondás: „Könnyebb lesz, de sosem lesz újra jó.” Ez az esemény idősebbé és érettebbé tett. A dolgokat most másképp látom. Természetesen egy új film- vagy sorozatszerep vagy műsorvezetés szenzációs lenne, de az a taps, amit a vállalat arcaként intendánsként kap az ember az előadásokon, összehasonlíthatatlan. Teljesen új dinamikát vesz fel. Ezt már Harald Serafin is mondta nekem – és igaza lett.
schauvorbei: Hol található meg leggyakrabban?
Alfons Haider: Májustól szeptember közepéig az életem középpontja Mörbisch, vagy úton vagyok Ausztriában. A második házunk, a Tabor kastély is nagy népszerűségnek örvend az „Im weißen Rössl”-lel. Ezenkívül gyakran képviselem Burgenlandot belföldön média képviselőként. Ebben az évben az európai térségben a legjobb eredményt értük el egyetlen produkcióval 181 000 nézővel. Ezzel nem számoltam. 120 000-rel számoltam, és az már eleve magas volt. Nem voltam tisztában azzal, hogy a fiatal közönség ilyen gyorsan reagál a darabválasztásra. Becslések szerint 20 000-en az ifjabb generációk soraiból érkeztek. Ők a színház jövője.
schauvorbei: Miben változtatta meg az életét Mörbisch?
Alfons Haider: Mára elmondhatom, hogy Burgenland a második otthonom. Bécs és Burgenland között ingázom, de kényelembe helyeztem magam a ruszt-i Kinderhotelben is. Felkelés után úszom a medencében, és – ha a vízállás engedi – a Fertő-tóban is úszom. Szerintem az iszap remek a bőrnek. Egyébként becslésem szerint kétszer vagyok az irodában Kismartonban. Az interjúkat többnyire Bécsben adom. Kivéve, ha az újságírók látni akarják a színpadot, akkor az természetesen közvetlenül a helyszínen zajlik. Nemzetközi találkozókon külföldön vagyok úton. Már ott tartunk, hogy az emberek azt mondják: „Jö, nézd, a burgenlandi!”
schauvorbei: Milyen kívánsága van személyesen a 2024-es évre?
Alfons Haider: Banalitásnak hangzik, de ha kívánhatnék egyet, akkor azt, hogy a Gázai övezetben minden ember túlélje, és az ukránok biztonságban legyenek. Még ha ez a kívánság – a jelenlegi helyzet miatt – valószínűleg nem is teljesül. Ez a tragédia annyira jelentéktelenné teszi a saját problémáinkat. A szórakoztatásban az a feladatunk, hogy a darabjainkkal állást foglaljunk. Ezzel arra gondolok, hogy például a „The King and I”-nál fontos volt számomra a nő szerepe. A „MAMMA MIA!”-nak nincs társadalompolitikai igénye, azon kívül, hogy az ember egyszer három órán át boldog lehet, és feltöltheti az elemeit. A „My Fair Lady” közönségének azt kívánom, hogy tanulhasson valamit a darabból. Mert nagyon is van benne oktatáspolitikai gondolat – oktatás nélkül nem megy.
schauvorbei: Köszönöm a beszélgetést!
Alfons Haider már a legkülönfélébb funkciókban volt aktív a színpadon és a médiában. Színészként kezdte, az ORF-nek moderált, és kabarésként és szórakoztatóként is tevékenykedett. 2021 óta a Mörbischi tavi játékok főigazgatója.
