Sok ember számára a gyerekek csillogó szeme a karácsony fénypontja. A hit egy mesebeli lényben, aki valahogy gondoskodik arról, hogy egy szépen feldíszített fenyőfa kerüljön a nappaliba, alatta csomagolt ajándékokkal – ettől bizony nagyon meleg lesz az ember szíve. Minden évben, a karácsony előtti időszakban sok szülőnél felmerül az újra visszatérő téma: jön a Jézuska.
De vajon tényleg „jönnie” kellene a gyerekemhez, vagy mégis az igazság lenne a jobb választás? Régebben valószínűleg nem gondolkodtak sokat ezen a kérdésen. Ma ez másképp van, a szülők többet kérdeznek, és tudatosan viszonyulnak a gyerekekhez és a hagyományokhoz.
Amikor a szülők azt kérdezik, nem káros-e a bizalmi alapra nézve, ha ezt a „hazugságot” tálalják a kicsiknek, Heike Podek neveléstudományi szakember így válaszol: „Nem, ez nem rengeti meg összességében a bizalmat. A gyerekek körülbelül hároméves kortól fejlődésileg egy úgynevezett ‚mágikus szakaszban‘ vannak. Ebben a fejlődési stádiumban saját cselekedeteik állnak a középpontban. Még nem képesek a dolgokat más szemszögből látni. Nehezen tudják megkülönböztetni a fikciót attól, ami igazán valós és létezik. Mindent, amit nem tudnak megfelelően megmagyarázni, mágikus logikával értenek meg. A szülők ezt gyakran tudat alatt is támogatják egyfajta ‚mágikus‘ nyelvvel, amikor például síró felhőkről beszélnek, ha esik az eső, vagy amikor a tévének is ‚aludni kell mennie‘. Ebbe a szakaszba illenek a szörnyek, a mesefigurák, vagy éppen a Jézuska és a Mikulás is.”
Röviddel az iskolakezdés előtt, amikor a gyerekek öt-hat évesek, az érzékelésük megváltozik. „Észreveszik, hogy sok dolog reális. Ugyanakkor el tudják képzelni azt is, hogy bizonyos tárgyakkal kommunikáljanak. Tudják, hogy bizonyos figurák könyvekből vagy a tévéből nem élnek igazán, de fantáziálnak arról, hogyan játszanak velük például“ – mondja Heike Podek. „A gyerekek hinni akarnak a Jézuskában vagy a Mikulásban, ez egy szép történet, gazdagítja a képzeletvilágukat és támogatja a mágikus gondolkodásukat. Ez egy teljesen normális része a gyermek fejlődésének és gondolkodásának, ami a mágikus szakasz végével magától megszűnik.“
Ami Podek neveléstudományi szakember szerint egyáltalán nem elfogadható, az a karácsonyi meselények nevelési eszközként való felhasználása. Azt mondani, hogy „a Jézuska mindent lát és figyeli, hogy jó gyerek vagy-e“, éppolyan zavaró a kicsik számára, mint az, hogy „ha nem leszel jó, a Mikulás nem hoz ajándékot“. Miért kerülendő ez? A szakértő szerint: „Mert ez egy félelmet keltő eszköz. A gyerekek ekkor megváltoztatják a viselkedésüket, de nem értik az okát. Sőt mi több: az érzelmek, mint például a dühkitörések, elnyomódnak. Ezeket az érzelmeket aztán nem élik meg vagy nem érzik, ami később testi tünetekké alakulhat át. Így keletkeznek bizonyos fájdalmak.“ Ezenkívül megjegyzendő: melyik szülő váltja valóra az ajándékok elmaradásával való fenyegetőzést? Akkor miért kell egyáltalán fenyegetőzni?
A szakértő szerint a legtöbb gyerek körülbelül hétéves vagy nyolcéves koráig hisz a Jézuskában vagy a Mikulásban. Kilencéves korukra általában már ismerik az igazságot. Elkerülhetetlen, hogy valahol elcsípjék „azt“, és akkor természetesen rákérdezzenek. És akkor – egészen váratlanul – felmerülhet a kérdés, hogy vajon tényleg létezik-e a Jézuska. Hogyan reagáljak erre a legjobban? „Kisgyermekeknél körülbelül ötéves korig inkább visszakérdeznék, hogy mit gondol a gyerek. Ott még nem feltétlenül kell tudnia a teljes igazságot. Hiszen éppen ebben az életkorban még nem tudják vagy nem akarják feladni ezt a hitet. A nagyobbaknál érvényes: beszélgessünk tovább, azaz kísérjük végig a gyermek csalódottságát, szomorúságát vagy dühét, ‚legyünk ott‘ mellette, és folytassunk beszélgetést a karácsony témájáról. Erre azonban nincs egyetlen biztos recept“ – magyarázza Podek.
És mi van akkor, ha a gyerek nem áll elő ezzel a kérdéssel? „Legkésőbb a felső tagozatban, ahol esetleg olyan helyzetekbe kerülhet, amelyek miatt kinevetik emiatt, aktívan kezdeményezném a beszélgetést. Itt az a mottó, hogy óvatosan és nagyon szeretetteljesen magyarázzuk el a tényeket. Aki ezt nehezen teszi meg, az megteheti például levél formájában is. A részletes megbeszélés és a várhatóan felmerülő csalódottság iránti megértés mindenképpen elengedhetetlen.“
Továbbá Heike Podek azt tanácsolja, hogy fogjuk meg a gyereket azzal, hogy megmutatjuk neki: most már ő is a felnőttek csapatához tartozik, akik tudják az igazságot. Ez a gyerekeket gyakran büszkeséggel tölti el, és segít a csalódottság vagy a szomorúság gyorsabb elillanásában. Tény, hogy ez a téma sok gyermek számára meglehetősen kényes lehet. Ha ez a helyzet, ezek a beszélgetések mindenképpen nagyon összekovácsolóak lehetnek a szülők és gyermekeik számára. A következő évben a karácsony talán kicsit más lesz, mint eddig, de biztosan ugyanilyen szép, és talán még nyugodtabb is.
