Hamarosan kezdődik a „Dreifach zauberhaft” premierje Ausztriában. Hogy állnak az előkészületek?
Thommy Ten: A fellépések előtti időszak nagyon intenzív. Jelenleg a végső próbákon vagyunk, március 1-jén pedig rögtön öt előadással kezdünk, egyenként 3000 nézővel. Természetesen teljes gőzzel akarunk dolgozni és a legjobbat nyújtani. Ez azt jelenti, hogy a napjaink jelenleg tele vannak jelmezpróbákkal stb., hogy a fellépések aztán tökéletesek legyenek.
Milyen csúcspontokra számíthatnak a nézők?
Amélie van Tass: Nem kettesben állunk színpadra, hanem van egy harmadik tagunk is a csapatban: a kutyánk, Mr. Koni Hundini. Néhány trükköt ő fog bemutatni. Ez mindenképpen nagyszerű lesz, mert az emberek imádják őt. Ezenkívül a „Dreifach zauberhaft”-hoz azt a kihívást tűztük ki, hogy légtornászattal lépünk fel. Ehhez a Las Vegas-i Circus Centerben edzettünk, ahol a Cirque du Soleil művészei is készülnek az előadásaikra.
Thommy Ten: Ez lesz a világ legnagyobb mentalista show-ja. A legújabb illúzióinkkal közvetlenül Las Vegasból, légtornászattal és egy gondolatolvasó kutyával – minden benne van!
Las Vegas a show-k városa, ahol a szakma összes nagyja fellépett már. Milyen volt eddig számotokra elmerülni ebben a világban?
Thommy Ten: Lenyűgöző! Főleg az elején, amikor elkezdtük a show-kat, teljesen le voltunk nyűgözve. Hirtelen a Las Vegas Strip részei lettünk, ahol a legnagyobb művészek lépnek fel a világ minden tájáról érkező nézők előtt. Olyan emberekkel csiszoltuk a jelmezeket, dolgoztunk az átmeneteken és alkottunk illúziókat, akik olyan sztárokkal dolgoznak együtt, mint Lady Gaga, Katy Perry vagy Taylor Swift. Ez nemcsak nagy megtiszteltetés volt számunkra, hanem nagy kihívás is. Mert Las Vegasban minden este több tucat show közül lehet választani, és a közönség valami különlegeset akar kapni. Az, hogy az emberek minket választottak, óriási megtiszteltetés volt, és sok munkával járt, ami viszont rendkívül szórakoztató volt.
Hogyan fogadtak titeket az amerikaiak?
Amélie van Tass: Az amerikaiak általában nagyon nyitottak és rajonganak a show-ért. Szeretik az új dolgokat látni. Azt hiszem, ez volt az oka annak is, hogy az „America’s Got Talent” 2016-ban olyan jól sikerült nekünk. Az elmúlt években beutaztuk egész Amerikát, a középső államoktól a partokig, és a műsorunk továbbra is jól fogy. Emiatt nagyon boldogok vagyunk. A legkritikusabb közönség biztosan a Broadway-en, New Yorkban van, de már ott is felléptünk.
Thommy Ten: Így van. A Broadway-en például az első előadásokon csak kritikusok ülnek a közönségben. Az ő véleményük, illetve kritikáik nagyon fontosak, mert sokan ez alapján döntik el, hogy meg akarnak-e nézni egy show-t. Nagyon örültünk, hogy ott is sokan eljöttek a mi előadásunkra.
Az eddigi amerikai műsorotok hasonlít arra a show-ra, amely hamarosan Ausztriában indul, vagy változtattatok rajta?
Thommy Ten: A nagy részét Amerikában is ugyanúgy csináljuk, de Ausztria kedvéért még dolgokat hozzá is adtunk. Az egyik nagy különbség ugyanis az, hogy Amerikában a show-kat egyben, szünet nélkül adják elő. Főleg a kaszinókban van ez így, ahol 75-90 percen keresztül folyamatosan a színpadon van az ember. Ausztriában egy kicsit több időnk van. 60 percünk van, egy szünet, majd még egyszer 40 perc. Ezért néhány illúzióval több kerül a show-ba.
Már rengeteg színpadi tapasztalatot szereztetek. Ennyi fellépés alatt történt már valamilyen baki?
Thommy Ten: Ilyesmi még soha nem fordult elő, mindig minden tökéletes, dehogyis! (Nevet)
Mekkora szerepet játszik a szórakoztató faktor a meglepő pillanatokban?
Amélie van Tass: Alapvetően nem tudjuk pontosan, mi fog történni az előadásunkon. Ez egy élő show, ahol erősen bevonjuk a közönséget. De ez a szép a munkánkban, hogy nagyon sokat improvizálunk, és spontán kell, illetve szabad reagálnunk. Ezért sosem válik unalmassá. Ha valami balul sül el, azt a nézők a legjobb esetben észre sem veszik, csak Thommy és én, esetleg valaki a stábunkból. Akkor tudjuk: Oké, bezárult egy ajtó, kinyitunk egy másikat, és más úton folytatjuk. Időközben – több mint tíz éve dolgozunk együtt, és házaspár is vagyunk – ez a non-verbális kommunikáció nagyon jól működik köztünk.
Említetted is: privátban is összetartoztok. Hogyan egyeztetitek össze a szakmait és a magánéletet?
Thommy Ten: Ezt igazából nagyon lazán vesszük, és nagyon örülünk, hogy együtt tudunk dolgozni és élni. Annyit utazunk – ha az egyikünk egyedül csinálná ezt, a másik meg Ausztriában élne, az nehéz lenne. Ráadásul a show sem működne ilyen formában, ha nem lennénk pár. Mert a köztünk lévő összjáték a színpadon természetesen számít. Az is szuper, hogy támogatni tudjuk egymást, ha valakinek épp rosszabbul megy, és hogy együtt gyűjtünk nagyszerű emlékeket és tapasztalatokat.
Amélie van Tass: Úgymond családi vállalkozás vagyunk, és ez nagyon jól működik.
Thommy Ten: Igen, ebben még a kutyának is dolgoznia kell.
Amélie van Tass: Neki is meg kell dolgoznia a jutalomfalatokért!
Ti magatok tanítjátok a kutyát, vagy kaptok professzionális segítséget?
Thommy Ten: Hamar rájöttünk, hogy Mr. Koni Hundini igazi reflektorfény-kutya. Mindig a középpontban akart lenni, és amikor az emberek figyelmet szenteltek neki, ő volt a legboldogabb. Ezért kezdtük el tanítani. Végül egy amerikai tréner is segített nekünk, és gyakorolta vele az első színpadi mutatványokat. Jelenleg természetesen mi magunk tanítjuk, de a „School of Dog”-os Lukas is Mr. Koni Hundinivel. Ott a kutyák agilitást és dog dancinget tanulhatnak – és Koni mindig ott van, mindent kipróbál. Még mindig imád új dolgokat tanulni.
Most már annyit beszéltünk róla. Hol van most? Épp sétál?
Thommy Ten: Nos, épp délelőtt van. Koni olyan: dél előtt semmi!
Amélie van Tass: Nagy alvó! (Nevet)
De nincsenek sztárallűrjei, csak szüksége van a szépségalvásra?
Thommy Ten: Igen, sztárallűrjei már vannak a kis úrnak, de azok is rendben vannak. Végül is ő a show sztárja. Régebben virágokat, leveleket vagy csokoládét kaptunk, amikor a show után a backstage-be mentünk. Mostanra ezek kutyacsontok, májas hurka…
Amélie van Tass: Leveleket kap!
Thommy Ten: … plüssállatok és hasonlók. Koni sztárrá válik, de megérdemli.
Ti a mágikus üzlet egy teljesen új generációját képviselitek. Mégis egy rövid pillantás a korábbi nagyságokra: A bűvészek, mint David Copperfield, példaképek számotokra, volt-e már velük kapcsolat vagy visszajelzés?
Thommy Ten: Ismerjük David Copperfieldet, már többször találkoztunk, és nagyon tetszett neki, amit az „America’s Got Talent”-ben mutattunk be. Siegfried és Roy is jó barátok és kollégák voltak, akikkel újra és újra találkoztunk Vegasban. Jó volt eszmecserét folytatni ezekkel az emberekkel, mert ők rakták le a bűvészet alapjait. Siegfried és Roy teljesen megváltoztatták Las Vegast. Ők voltak az elsők, akik a gyerekekkel érkező családokat is beengedték a show-kra. Régebben ez nem volt így Vegasban, akkoriban inkább a felnőtteknek szóló topless revue show-k voltak. Ezekért a változásokért valóban hálásak lehetünk, és örülünk, hogy személyesen ismerünk egy-két nagyságot ebből a műfajból.
Ma már nagyjából mindent meg lehet nézni az interneten, ebbe beletartoznak a bűvészet titkai is. Ez rontott az élő show-k varázsán, vagy ma még fontosabbá vált, hogy személyesen ott lehessenek az emberek?
Amélie van Tass: A világjárvány alatt minden az online találkozókról és show-król szólt, és mi is kipróbáltuk ezt. Eléggé szkeptikusak voltunk, mert a közönséget csak nagyon kicsiben látod a képernyőn. De belevágtunk, és rájöttünk, hogy ezek a show-k egy teljesen sajátos intimitást teremtettek. Az emberek nem szépen felöltözve jönnek színházba, hanem babával és kutyával ülnek a kanapén a nappaliban. Ez nagyon szép élmény volt számunkra, és egy teljesen új szintre nyitott kaput. De ettől függetlenül egy élő show az egy élő show marad. Be tudsz menni a közönség közé, közvetlenül interakcióba léphetsz az emberekkel, ez 100 az egyhez. Egyszerűen imádunk a színpadon állni.
Thommy Ten: És mert említetted: néhányan természetesen megpróbálnak rájönni, hogyan működnek az illúziók, és kommentelnek online. Volt olyan YouTube-videónk millió kattintással, ahol a felhasználók az „America’s Got Talent” után azt állították, hogy én valahogy a lábaimmal kommunikálok. Ezt aztán beépítettük a műsorba, úgymond utalásként: átmegyek a közönség között, Amélie bekötött szemmel ül a színpadon, kitalál dolgokat – én pedig látom, hogy az emberek folyamatosan a lábamat figyelik. Aztán egyszer csak elkezdem levenni a cipőmet. Így építjük be az online visszajelzéseket a show-ba.
Mentalizmusnál fontos az emberi viselkedés és a testbeszéd helyes értelmezése. Nem jelent ez hihetetlen előnyt a mindennapi életben is?
Amélie van Tass: Időközben viszonylag jól tudunk olvasni az emberekben, és ez természetesen mindig latensen ott van. De ez nem tudatosul bennünk igazán, hanem teljesen automatikusan történik.
Hogyan tevődik össze a közönségetek?
Thommy Ten: Kevés olyan show van, ahol gyerekek, szülők és nagyszülők is ámulatba esnek. Nálunk ez így van – és ezt a sokszínűséget a közönségben egyszerűen szépnek tartjuk. Azt hiszem, ez teszi a show-t nagyon színessé, hangoská és fantasztikussá. Ha valakinek sikerül mindenkit elérnie és szép időt szerezni nekik, akkor elérte a célját.
A központotok St. Pöltenben van, de sok időt töltötök az Egyesült Államokban is. Más menedzsmentetek van az USA-ban, mint itt Európában? És hogyan működik ez az együttműködés?
Amélie van Tass: Számunkra az a tökéletes, ha az év 50 százalékát Amerikában, 50 százalékát pedig Ausztriában töltjük. Próbáljuk tartani ezt az egyensúlyt, és szuper csapat vesz körül minket. Van egy közös naptár, amelyhez mind az amerikai, mind az osztrák menedzsment hozzáfér. És így egyik alkalommal itt turnézunk, a másikon meg ott. És ez őrülten szórakoztató.
Thommy Ten: Amit sokan nem tudnak: sok minden nálunk ma is St. Pöltenből jön, ahol az NXP Entertainmenttel a VAZ-ban van a raktárunk is, ahol próbálunk. Itt zajlik minden – és ha a show készen áll, akkor megy ki a világba.
Mi a helyzet a további show-célpontokkal, például az ázsiai térségben?
Amélie van Tass: Már sok helyen jártunk a világon turnén, Ausztráliában, Mexikóban…
Thommy Ten: Hongkongban, Srí Lankán…
Amélie van Tass: …Szingapúrban, Bangkokban… Már sokat utaztunk, és szép időszak volt. Ennek ellenére mindig egy kicsit Amerikában ragadtunk.
Thommy Ten: Igen, Amerika és Európa között valahogy ott a legjobb nekünk.
Már házatok is van Amerikában.
Thommy Ten: Pontosan, a második otthonunk Las Vegasban van. Igazából az elmúlt tíz évben szinte végig turnéztunk Amerikában. Ezalatt az idő alatt szállodákban vagy Airbnb-kben éltünk, állandóan tizenkét bőrönddel utaztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy ez nem vezet sehová. Szerettünk volna egy fix helyet az USA-ban, ahol a dolgaink vannak, és ahol a kellékeinket is tárolhatjuk.
Amélie van Tass: Ahol egyszerűen otthon érezheti magát az ember. Ez egy nagyon-nagyon jó döntés volt, hogy ilyen bázisunk van ott.
Sztárnak tekintitek magatokat? Nekem az az érzésem, hogy természetesek és földhözragadtak maradtatok.
Thommy Ten: Minden lépésről lépésre történt, mindig továbbfejlődtünk. Nagyon hálásak vagyunk azért, ahol ma tartunk. De azt is tudjuk, hogy folytatnunk kell és meg kell állnunk a helyünket. Az ember szeretne valamit nyújtani a közönségnek, nem elszállni. Örülünk neki, ha valaki megszólít vagy szelfit akar.
Amélie van Tass: Szerintem az is fontos, hogy ne felejtsük el, honnan jöttünk. Nagyon hálásak vagyunk a családunknak, akik nagy támogatást nyújtanak nekünk, és a kezdetektől mellettünk álltak. Az iskolai vagy óvodai barátok, akik megmaradtak, szintén olyannak látnak minket, amilyenek vagyunk. Azt hiszem, ez mindig szépen a földön tart minket.
Nagyon turbulens időket élünk. Úgy értelmezitek a munkátokat, mint valamit, amivel az emberek kiszakadhatnak a mindennapokból és elfelejthetik a válságokat?
Thommy Ten: A legjobb esetben az emberek eljönnek a show-ra és otthon hagyhatják a „batyujukat”. Leülnek, kikapcsolódnak, nevetnek, és hagyják, hogy elvarázsoljuk őket. Azt akarjuk, hogy újra egy kicsit úgy lássák a világot, mint a gyerekek – tele mágiával. Ha a nézők még jóval az előadás után is a show-nkról és a trükkökről töprengenek, elértük a célunkat.
Amélie van Tass: Ilyen visszajelzést kaptunk már közvetlenül is. A Broadway-en, New Yorkban egyszer egy nő odajött hozzánk az előadás után, és elmesélte, hogy nagyon nehéz éve volt eddig. Hónapok óta először a mi fellépéseinknek sikerült elterelniük a figyelmét. Nekem ez volt egyszerűen a legszebb.
A mágiátok illúziók körül forog. Hol vannak a határaitok? Kaptatok például már olyan kérést, hogy vegyétek fel a kapcsolatot egy szellemmel?
Thommy Ten: Természetesen érkeznek mindig ilyen kérések. De tisztázzuk, hogy a show-nk egy szórakoztató műsor. Ha természetfeletti dolgokról van szó, talán vannak mások, akik ilyesmit csinálnak. Mi ebből kimaradunk.
Ti magatok hisztek a természetfelettiben vagy a csodákban?
Amélie van Tass: Azt hiszem, létezik ilyen. Vannak dolgok, amiket nem lehet teljesen megmagyarázni. De nem hagyatkoznék rá.
Thommy Ten: Már önmagában az univerzum folyamatai is felfoghatatlanok számunkra, úgyhogy biztosan léteznie kell valamilyen csodáknak vagy egy mágikus világnak.
Van esetleg még egy üzenetetek az osztrák rajongóitoknak?
Thommy Ten: Sokáig voltunk Vegasban, és most egyszerűen örülünk, hogy újra Ausztriában lehetünk, és megünnepelhetjük a „Dreifach zauberhaft” premierjét. Már közzétettünk további időpontokat is 2025-re, amikor újra turnézunk egész Ausztriában. Alig várjuk. Hozzátok magatokkal a barátaitokat, ismerőseiteket és rokonaitokat, aztán találkozunk!
Amélie van Tass: Ő mindent elmondott.
Mi jön a show-trilógia után?
Thommy Ten: Azt hiszem, egy trilógia valami szép. Ezt egyelőre így lehet hagyni. Mindig megpróbálunk lépésről lépésre haladni, és még nem akarunk túl sokat gondolkodni a jövőn. Különben nem tudunk arra fókuszálni, ami a következő. 2025-ben is a „Dreifach zauberhaft”-tal fogunk turnézni. Utána kezdjük el kovácsolni a következő tervünket. Ily módon az elmúlt években igazából elég jól haladtunk.
Amélie van Tass: De azért vannak még tervek, nem?
Thommy Ten: Mindig vannak tervek.
Amélie van Tass: Például ezen a nyáron újra megünnepeljük az esküvőnket Ausztriában a családdal és barátokkal.
Vegasban házasodtatok össze?
Amélie van Tass: Pontosan, ott csak kettesben voltunk a kutyával. Most pedig azt mondtuk, hogy megcsináljuk az egészet újra, mert a házasságkötés egyszerűen valami olyan szép. Meghívjuk a családunkat, és egy szép hétvégét töltünk együtt.
Minden jót nektek, és köszönöm a kedves beszélgetést!
© Matthias Köstler