Peter Resetarits ORF-újságíró és műsorvezető jogot tanult, ami hasznára válik a heti „Bürgeranwalt” című műsorában. Első televíziós tapasztalatait ifjúsági műsorokban, például az „Ohne Maulkorb”-ban szerezte. Később Resetarits riportokat készített, például az „Inlandsreport” vagy az „Am Schauplatz” sorozat számára. A bécsi újságíró nemcsak újságírói elismeréseket kapott, mint például a Prof.-Claus-Gatterer-díjat, hanem a népszerű Romy-díjjal is kitüntették.
Az első utazás, amire emlékszem?
Peter Resetarits: Családi nyaralás Umagban. Öten utaztunk egy csordultig telt VW Bogárban, egy kölcsönzött sátorral, hajnali kettőtől késő estig. És aztán, ami mindenki számára izgalmas volt: lakás a kempingben.
Egy utazás, amely nyomokat hagyott az életemben?
Peter Resetarits: Forgatások Chiapasban (Mexikó) és Szumátrán, ahol eltűnt osztrákokat kerestem. Rájöttem, milyen veszélyesek tudnak lenni az állítólagos álomutazások.
A legjobb útitárs?
Peter Resetarits: A feleségem, aki egy vagány, jól szervezett „checkerin”, és minden élethelyzetben van kész megoldása.
Hová húz a szívem, ha nem érzem jól magam?
Peter Resetarits: A napfényre. Ahogy öregszem, annál kellemetlenebbül élem meg a „sötét” évszakot a rövid nappalokkal. Ilyenkor, novemberben, olyan helyekre vágyom, amelyek nyárias hangulatot kínálnak, de még sincsenek túl messze Bécstől. Legutóbb például San Vito Lo Capo Szicíliában.
Három dolog, ami sosem hiányozhat a csomagomból?
Peter Resetarits: Mobiltelefon, útlevél és egy jól megtömött pénztárca.
Melyik utazási élmény szórakoztatott a legjobban?
Peter Resetarits: Mindenféle állítólagosan autentikus törzsi tánc vagy rituálé, amelyet rosszul instruált statiszták „darálnak le” a turisták kedvéért.
Melyik utazási élmény késztetett gondolkodásra?
Peter Resetarits: Amikor Tanzániában nagyvad-vadászokról forgattunk, a táborba való leszálláskor olaj szivárgott a repülőgép motorjából a szavanna felett, és a forgatási felszereléssel túlzsúfolt gépnek egyfajta kényszerleszállást kellett végrehajtania. A sápadt, hallgatag pilóta akkor nagyon megviselt.
Mit tanítottak nekem az utazásaim?
Peter Resetarits: Alázatot és hálát azért, hogy Ausztriában minden vélt nehézségünk ellenére milyen jó dolgunk van.
Hol láttam először a tengert?
Peter Resetarits: Jugoszlávia, 1965. Általános eufória a családban, amikor először láttuk meg az Adria egy kis csücskét az országútról.
Hol van a kedvenc helyem Ausztriában?
Peter Resetarits: Minden olyan hegy, ahol márciusban és áprilisban síléccel lehet túrázni.
Melyik úti célt ajánlom mindenkinek?
Peter Resetarits: Szlovéniát. Nincs messze, kis területen mindene megvan, ami egy sikeres nyaraláshoz kell (tenger, hegyek, kulturális látnivalók) – és nem kell repülőre szállni.
Hová nem utaznék soha?
Peter Resetarits: Olyan országokba, ahol a külügyminisztérium szerint rablásokra kell számítanom, vagy ahol emberrablás áldozataként tehetnék szert bizonyos hírnévre.
Melyik helyi szokással volt a legtöbb gondom?
Peter Resetarits: Bármilyen idegen étellel. Sajnos az életem során az osztrák gyermekmenük szintjén ragadtam.
