Vannak operák, amelyeket nem egyszerűen elmesélnek – szétfeszítik a teret, sűrítik az időt, és hagyják, hogy az érzelmek gátlástalanul találkozzanak a közönséggel. Giacomo Puccini „Tosca”-ja ezek közé a ritka művek közé tartozik. Ősbemutatója óta olyan vonzerőt fejt ki, amely generációkon átívelt. 2026 júliusában és augusztusában visszatér a St. Margarethen-i Oper im Steinbruch színpadára – egy olyan rendezésben, amely nemcsak lemásolja, hanem újraalkotja Rómát.
E látványos utazásért ismét a Thaddeus Strassberger körüli alkotócsapat felel, amely már az elmúlt években is távoli világokká varázsolta a kőfejtőt.
Három helyszín, egy sors: Róma mint drámai labirintus
Ebben az előadásban maga Róma válik cselekvő erővé. A szereplők a szakrális fenség és a politikai fenyegetettség között mozognak – olyan ikonikus helyszínekhez kötődve, mint a Sant’Andrea della Valle bazilika, a Palazzo Farnese és a komor Angyalvár (Castel Sant’Angelo).
Ezek a helyszínek a kőfejtőben egyetlen, lélegző színpadi organizmussá olvadnak össze – monumentálisan, sokrétűen és tele történelmi feszültséggel.
Az érzelmek architektúrája: Strassberger pillantása a színpadra
Ami a színpadot illeti: „A színpad számomra nem puszta háttér, hanem aktív narrátor” – magyarázza a rendező, Thaddeus Strassberger. Rendezői koncepciója kihasználja a kőfejtő hatalmas méreteit, hogy láthatóvá tegye a hatalmi eltolódásokat és a társadalmi törésvonalakat.
Kézírása egyértelműen felismerhető: nem puszta hatásvadászat, hanem a tér, a fény és a jelmez finoman kiegyensúlyozott játéka.
Barokk pompa fényben és szövetben
A vizuális tervezésért ismét Giuseppe Palella jelmeztervező felel. Munkája a történelmi pontosságot ötvözi a színházi ragyogással.
„A 'Tosca'-hoz tervezett jelmezeim a barokk drámai pompáját valósághű részletgazdagsággal ötvözik” – mondja Palella. A figurák ezáltal nemcsak stilizáltak lesznek, hanem világosan a saját korukba ágyazódnak – ez döntő hozzájárulás a produkció narratív hitelességéhez. A fény és árnyék játéka nemcsak a díszletet, hanem a teljes jelmezesztétikát is áthatja.
Hatalmas hangzás a szabad ég alatt
Zeneileg is igazi csemegére számíthatunk: a karmesteri pálcát ismét az olasz Valerio Galli veszi kézbe, aki elismert Puccini-specialista. A drámai ívek és a zenekari feszültség iránti finom érzékével a kőfejtő különleges akusztikájában hozza a partitúrát teljes kibontakozásba.
A produkciót a Piedra Festivalorchester kíséri, amely 2026-ban is megbízható zenei partnerként funkcionál.
Kórusbeli erő és fiatalos energia
A hangzás egyik meghatározó eleme marad a Philharmonia Chor Wien a Walter Zeh vezette kórus, amely ezúttal ismét színpadra lép, és a drámai cselekmény részévé válik.
Először vesznek részt a produkcióban a Gumpoldskirchner Spatzen kórustagjai, akik különösen a „Te Deum” jelenetben gondoskodnak további érzelmi és hangzásbeli mélységről.
Tovább a jegyekhez
