Szent Vitus, St. Veit helység védőszentje (a Vitus latin név), egykor egy forró üstben főtt meg, mert megtagadta a keresztény hit elhagyását. Vitus Winkler hisz a jóban az üstben, a serpenyőben és a tányéron. Korán kapcsolatba került a főzőedényekkel, anyjáéval, akinél megtanult kóstolni és szagolni. Winkler a hegyek gyermeke. Menüje megidézi a magasságokat, azok faunáját és flóráját. „Parasztkert” vagy „Fa-határ” – ezek az egyes ételek elnevezései. A zuzmók éppúgy felhasználásra kerülnek, mint a vörösfenyő, a vadfűszerek, a bogyók és a gombák. Némelyik túlságosan komplexnek tűnik, de ha kanállal vagy villával belemélyedünk az ételekbe, minden logikussá válik – és ízletessé. A lazacpisztráng egyszerűen illik a vörös káposztához és a tormához. A borjúmirigyet és borjúnyelvet Winkler klementinnel és vad karfiollal kombinálja. A zeller birsalmával és juhsajttal érkezik, a pinzgaui Angus pedig ribizlivel és petrezselyemgyökérrel. Egyensúly és bátorság a tányéron. Apropo: Egyáltalán nem hétköznapi a borválaszték sem, melyet hozzáértően mutatnak be. Ha már ott jár, maradjon a szállodában, csodálatos.
