Egyre több ember választja a fenntartható kertészkedést. Úgy alakítják ki zöld oázisukat, hogy azzal a természetet is támogassák. A tökéletesen nyírt angol gyepnek itt nincs helye. Ugyanis az ökológiai hobbikertészek az ágyások változatosságára és a rétek honos fajaira esküsznek.
A zöldségeságyásban alkalmazott vegyes kultúra az első fontos lépés a fenntartható kert felé. Ennek során különböző zöldségféléket ültetnek egymás mellé, amelyek kiegészítik egymást. Ez javítja a talaj állapotát, és megelőzi a talaj kimerülését, valamint a kártevők elszaporodását. A betegségek nehezebben terjednek, vagy akár meg is állíthatók. A bosszantó gyomoknak sincs esélyük. Maguk a zöldségnövények így elegendő fényhez, vízhez és tápanyaghoz jutnak.
Így ültetnek például mély- és sekélygyökerező növényeket egymás mellé, mivel azok alig zavarják egymást. Ezenkívül a vetésforgó szerint váltogatják a nagy, közepes és alacsony tápanyagigényű növényeket. Mit is jelent ez? Minden növénynek más az igénye. Némelyiknek több tápanyagra van szüksége, mint másoknak, és jobban kimerítik a talajt. Alapszabály: soha ne ültessünk ugyanabból a családból származó növényeket ugyanarra a helyre. A nagy tápanyagigényű paprikát a következő évben kövesse közepes igényű retek, majd rá egy évre alacsony igényű növény, például újhagyma. A váltakozással minden zöld hajtás megkapja, amire szüksége van, és megelőzhető a „talajfáradtság”.
Hogy a zöldségeskertben ne legyen harc a napfényért, érdemes figyelembe venni a növekedési sebességet. Például a paradicsompalánták sokkal gyorsabban nőnek, mint a salátafélék. Ezért például jobb paradicsomot borsmenta mellé ültetni. A talaj miatt is: a mezei saláta vegyes kultúrában jó szomszédja a borsónak, a burgonyának és a karfiolnak. De nem minden saláta egyforma: a tépősaláta szívesebben nő padlizsán, bab és édeskömény mellett. Az érdeklődők különböző vegyes kultúrás táblázatokban találhatnak pontos áttekintést arról, ki kivel fér meg jól.
„Vissza a gyökerekhez” – ez a mottója a fenntartható kertben a fajok kiválasztásának. A nemesített növények általában fogékonyabbak a betegségekre és nagy gondozást igényelnek, mivel nincsenek a természetes élőhelyükön. A honos fák közé tartozik például a gyertyán, a vadalma és a szelídgesztenye. A régióbeli cserjék közé tartozik a mogyoró, a húsos som (Ausztriában a vadgyümölcsöt „Dirndl”-nek is hívják), a vörös ribizli és a málna. Az aranyfürt, az üröm és a nádtippan azok közé az évelő növények közé tartozik, amelyek Ausztriában őshonosak. A régóta jelen lévő fajok ellenállóbbak és vonzzák a hasznos rovarokat. Aki nem akar lemondani a virágtengerről, az rózsák esetén választhat vadvirágos fajtákat, például a rozsdás rózsát. A pipacs is virágpompát biztosít a fenntartható kertben.
De nemcsak a felszínen, hanem a földrétegek alatt és a növények gyökereinél is figyelni kell a fenntarthatóságra. Mert mindegy, hogy egy angol stílusú kertről vagy egy vadregényes, ház körüli paradicsomról van szó: a környezettudatos kertészeknek minden növényt lehetőleg tőzegmentes földbe kell ültetniük. Természetesen időnként muszáj virágföldet vásárolni. Főleg akkor, amikor tavasszal az átültetésre kerül a sor. Mégis figyelni kell arra, hogy olyan földet használjunk, amely nem tartalmaz tőzeget. Ugyanis a tőzeg kitermelése a lápréteken károsítja az ökoszisztémát és nagy mennyiségű CO2-t szabadít fel.
Ahhoz, hogy a föld lazább maradjon és a kert zöld lakói jól érezzék magukat, fontos az öntözés. Egy felállított esővízgyűjtő hordó vagy ciszterna környezetbarát alternatívája a kerti tömlőnek. Bár a locsoló gyorsan bekapcsolható és időt takarít meg, sok vizet pazarolunk vele. Az esővízzel kíméljük a talajvizet és saját vízszámlánkat is. Komposztnak megfelel a lehullott lomb, a zöldnyesedék és a konyhai hulladék. Így a fenntartható kertész természetes úton dúsítja a talajt tápanyagokkal, és a zöld kedvencek csak úgy sarjadnak.
Minden kertész ismeri a helyzetet: újra és újra kinőnek a legkedvezőtlenebb helyeken a kis, bosszantó, de mindenekelőtt makacs gyomok. Ezt követi a harci üzenet. Mindazonáltal a környezetbarát kertésznek mindenképpen kerülnie kell a növényvédő szereket. Ha permeteznek, akkor – ha egyáltalán – természetes módon. Ez működik? De még mennyire: repceolajjal hadat üzenhetünk a takácsatkáknak, valamint a levél-, gyapjas- és pajzstetveknek. Ezzel védhetők a bogyósbokrok, de az olyan magvas gyümölcsfák is, mint az alma és a körte, valamint a csonthéjasok, mint a szilva vagy a cseresznye. Ha a fertőzés nem túl erős, akkor varádics- vagy ürömteához, illetve csalán- vagy zsurlófőzethez is folyamodhatunk. A jelszó: várjunk és permetezzünk teával!
Ha a konyhaszekrényben keresgélünk, a vértetű ellen is találunk szert: a szódabikarbóna eltünteti a bosszantó kis állatokat. Ezt már a nagymama is tudta. Ha más kártevőket is akarunk irtani, egyszerűen keverjünk hozzá egy kis tiszta alkoholt. A gyomokat a legjobban sózatlan krumplifőző vízzel lehet elpusztítani. A csodás házi szer hatása fokozható egy további titkos összetevővel: a kenőszappannal. De vigyázat, kérjük, csak ott használjuk, ahol más növény nem nő. Ezért csak járdaköveken vagy hasonlón alkalmazzuk. A gyomok elszaporodása ellen a gyepen ehető talajtakarókkal, például erdei szamócával vagy erdei áfonyával védekezhetünk. Az extra előny: nyáron folyamatosan nassolhatjuk az édes gyümölcsöket.
De elég a kártevőkből, foglalkozzunk a hasznos élőlényekkel: a rovarok odacsalogatására vadvirágos rétet lehet kialakítani. Ezt szeretik a pillangók és a méhek. A kerti tóba telepített madárhúr és füzéres süllőhaj vonzza a szitakötőket. Kézművesek figyelem: egy rovarhotel gyorsan elkészíthető házilag is, és további segítőket hoz a fenntartható kertbe. A sövényeket nyáron nem szabad visszavágni, mivel azok természetes fészkelőhelyet biztosítanak az énekesmadaraknak. Egy saját készítésű madáretető is odavonzza a feketerigót, a verebet és a harkályt a kertbe vagy a konyhaablakhoz. A legtöbbjük minden évben visszatér, mivel ragaszkodnak a területükhöz. A verebek például öt kilométeres körzeten belül mozognak, míg a harkályok akár át is telelnek a revírjükben. Az upcycling jegyében madáretetőt akár egy régi tejesdobozból vagy egy régi virágcserépből is lehet készíteni.
Az upcycling már sok kertet megszépít. Így lesz egy faládából rusztikus erkélyasztal, vagy egy régi teáskannából csinos virágcserép. Környezetkímélő az a trend is, hogy a kerti bútoroknál természetes fát használnak. A műanyag bútorokkal ellentétben – amelyek bár tartósak – ezek nem terhelik a természetet. Különösen akkor, ha honos fáról van szó, amelynek nem kellett hosszú szállítási utakat megtennie. Ahhoz, hogy a fa bútorok sokáig kitartsanak, a szezon elején és végén természetes szappanos vízzel kell tisztítani őket. Az olajjal történő bevonás impregnálja a kerti bútorokat, és véd a szürke fátyolosodástól is. Az emelt ágyást is ideális esetben fából, nem műanyagból kell építeni. A raklapok jó alapot jelentenek ehhez.
