Arlberg – ez Ausztriában olyan csillogóan hangzik, mint St. Moritz vagy Davos Svájcban, a francia Courchevel vagy az egyesült államokbeli Aspen. Itt az ember a hazai hegyek Olümposzán érezheti magát. Ezt azonnal észreveszem, amint megérkezem St. Anton-ba. A nap ragyogva köszönt, a hegyek szinte már giccsesen hófehéren csillognak. A Tirol és Vorarlberg tartományi határán fekvő 2400 lelkes település az Arlberg királynőjeként és egy olyan síterep kapujaként ismert, amely több mint 300 kilométernyi kijelölt pályájával és 85 felvonójával az ötödik legnagyobb a világon. Nemcsak 50 különböző ország vendégei élvezik e téli paradicsom örömeit, hanem a helyiek is.
„A síelés mindannyiunk számára szívügy, ősidők óta” – meséli nekem Katharina, szülőföldjének kiváló ismerője. Szavaiban egy jó adag büszkeség csendül meg, amikor azt mondja: „Nálunk a sportos síelők vannak otthon.” És igaza van, amit egy órával később, az első lesiklásomkor tapasztalok is.
Először a Galzigbahn visz fel 1320 méterről 2086 méterre, a hegyi állomásra. Aztán továbbmegyek a Vallugára. Megérkezve az Arlberg „tetejére”, a bő 2800 méteres magasságba, lélegzetelállító panoráma terül el előttem. Hegyek hóval és sziklákkal, ameddig a szem ellát. Ez a kilátás mindenkit rabul ejt, de aztán győz bennem a vágy, hogy lefaragjam az álomszép pályákat. Minden pillantásnál a többi
síelőre eszembe jutnak Katharina szavai: még a fekete pályán is csak profik közlekednek. Üdítő élmény más síterepekhez képest, ahol néha a kamikaze a mottó.
A síhősök otthona
Kicsit kifulladva a völgybe érve, jöhet a kultúra. Közvetlenül a pálya vége mellett található a helytörténeti múzeum, ahol a település és a sísport története előtt tisztelegnek. St. Anton ugyanis büszke rá, hogy a modern síelés feltalálója volt, amikor 1901 elején hét férfi és egy nő egy sítúra után megalapította az Arlberg Síklubot. Ezt követték az első síiskolák és a híres, akkoriban igencsak rangos Kandahar-versenyek.
Nem utolsósorban a Villa Trierben található múzeumban a hazai sípionérok és a St. Antonból származó számos sikeres csillag előtt tisztelegnek. Természetesen Karl Schranz sem hiányozhat. Egy idősebb látogató előttem majdnem áhítattal bámulja azokat a léceket, amelyekkel Schranz helyi sztárként 1962-ben a chamonix-i világbajnoki lesikló címig repített. Ugyanolyan tisztelet övezi például Mario Matt lécét is, amellyel 2001-ben a hazai vb-n megnyerte a szlalomot. Pillantásom tovább vándorol a számtalan hősies fotón és győztes trófeán, végül kifelé a múzeum ablakán – oda, ahol Mario Matt megkezdte második karrierjét, a „Krazy Kanguruh”-ban.
Irány az après-ski
Ahogy Mario Matt síversenyzőként tökéletesen váltott az élek között a kapuk között, úgy váltott sikeresen profi karrierje után a síelésről az après-ski-re, és megnyitotta a „Krazy Kanguruh” étterem-bárt. A St. Anton-i tudja, hogyan találja el a vendégek ízlését. Mára a különleges nevű helye az egész világon ismert. Ugyanúgy, mint a közeli Mooserwirt is. Ami saját meghatározása szerint az „Arlberg valószínűleg legrosszabb síkunyhója”, az a síelés utáni betérés kötelező állomása.
Az élvezet egyébként a pályán kívüli síelés is, ahogy Katharina este még elmeséli: „St. Anton körül 200 kilométernyi síútvonalat kínálunk, ezt holnap ki kell próbálnod.” És nem fukarkodik további javaslatokkal: „Menj fel a Rendlbahnnal a hegyre. Ez egy bennfentes tipp tőlünk, helyiektől. A nyugati lejtők miatt a nagyszerű pályák még késő télen is csodálatosan síelhetőek.”
A sokszínűség a nyerő
Aztán áradozik a St. Christophba vezető kék pályáról, a Flexenbahn melletti Hall of Fame-ről, egy husky-szánozásról a víztározóhoz és a Flirsch körüli kápolna-körsétáról, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Stanzertalra. Katharina a régi vasútvonal melletti művészeti mérföldkövet is a szívemre köti. „És tudod, hogy az Arlbergen van a legmagasabb a szakácssapkás (Hauben) éttermek aránya?” Ettől a kínálattól már szédülök. Hogy fogom ezt mind végigcsinálni a következő napokban? Azt hiszem, most egy kis alvásra van szükségem.
Jó tippek – St. Anton am Arlberg
- Hotel Alte Post: Egy 17. századi történelmi épület St. Anton forgalomcsillapított központjában ad otthont a négycsillagos superior szállodának. Itt a legfinomabb alpesi konyhát élvezhetjük és a legmagasabb színvonalon pihenhetünk. Az 1000 m2-es wellnessrészleg többek között fedett medencét, gőzfürdőt, gyógynövényes szaunát, só-hegyikristály- és jégbarlangot kínál. A Galzigbahn pedig mindössze 250 méterre található a szállodától.
- Verwallstube: 2085 méteres tengerszint feletti magasságban található Európa legmagasabban fekvő szakácssapkás étterme: a díjnyertes Verwallstube a Galzigbahn hegyi állomásán különleges kulináris élvezetekkel várja vendégeit: a libamájtól az alpesi tavi szaiblingig, a házi Gröstltől a sárgaúszójú tonhal sashimiig. Ráadásként pedig lélegzetelállító hegyi panoráma.
- Museum St. Anton: Az 1912-ből származó gyönyörű Villa Trierben, közvetlenül a Galzig pálya vége mellett található a sí- és helytörténeti múzeum. Aki kifáradt a két emeletnyi impozáns gyűjtemény megtekintése közben, az a legjobb, ha mindjárt a házon belüli étteremben töltődik fel hangulatos környezetben.
- Tanzcafé Arlberg Music Festival: A tizenegyedik kiadás a következő évben, március 30-tól április 13-ig zajlik az egész Arlbergen, számtalan színpadon. A jazztől és poptól a funkon át a technóig: éttermekben, szállodákban és a szabadban is nagy buli lesz. Itt lépett már fel többek között JOSH., az Attwenger, Julian Le Play és Georgij Makazaria is.
- Der Weisse Rausch: A legendás alpesi síverseny St. Anton am Arlbergben 2025. április 19-én kerül megrendezésre. A hagyományoknak megfelelően 555 sportoló áll rajthoz a Vallugagratnál (17 órakor), mégpedig alpesi sí, snowboard, telemark és rövidléc kategóriában. Ki teszi meg leghamarabb a mintegy 7,5 kilométeres, számos nehéz akadállyal tűzdelt pályát, amely még a profikat is próbára teszi? A nézők számára biztosan élmény és nagy ünnep lesz.
