Számos jó ok van arra, hogy Spanyolországba utazzunk. Ezek egyike határozottan Valencia. Ez az élénk, Baleár-szigetekkel szemben fekvő kikötőváros ugyanis nagyjából mindent ötvöz, amit az ember egy tökéletes városi nyaralástól elvár: sok kultúra, fiatal, pezsgő művészeti és gasztronómiai színtér, a tenger a város kapui előtt – és minden távolság könnyen megtehető kerékpárral. Ne feledje: Bécsből közvetlen repülőjárattal juthat el Valenciába. Fantástico! A spanyol Földközi-tenger közepén fekvő várost gyakran Barcelona kishúgaként emlegetik. Valencia azonban már régen kilépett a katalán főváros árnyékából. Büszkén és önállóan áll, sőt saját nyelve is van; a spanyol mellett a valenciai a hivatalos államnyelv.
Valencia közvetlenül a Turia folyó torkolatánál fekszik, és az ország harmadik legnagyobb városa, ahol közel 800 000 ember él. A kikötőváros nemcsak mozgalmas tengerészmúltra tekint vissza, hanem egy nagyon modern, avantgárd jelennek is örvend. Santiago Calatrava futurisztikus épületei a város kulturális névjegyei, és ámulatba ejtik a látogatókat. Tavaly a várost a dizájn világfővárosává választották.
Tavasszal utazunk Valenciába. „Az ideális időpont!”, mondja a szálloda recepciósa érkezésünkkor. Júliusban és augusztusban ugyanis többnyire 40 fok felett van a hőmérséklet. Eléggé izzasztó egy városnézéshez. Istennek hála, sok hotelnek már van tetőterasza medencével. De a közeli tenger is hoz némi hűsölést, a városi strand körülbelül öt kilométerre van az óváros központjától. Szörfösök, vitorlázók, hullámlovasok, kite-osok, napimádók, strandröplabdázók és mindenki, aki edzeni vagy éppen mutogatni akarja a testét, itt tölti a napját. Santa Monica, Copacabana és Barcelona hangulatának keveréke veszi körül ezt a helyet. Elegáns panorámakávézók váltják egymást a nyüzsgő tengerparti sétány mentén halsütödékkel, kis bisztrókkal és büfékkel. Az évszaktól függetlenül itt sétálhat az ember, amíg a lába le nem esik.
Ennek elkerülése érdekében – különösen egy idegen turista számára, aki érthető módon sok plusz kilométert tesz meg – érdemes kerékpárt bérelni. Valencia ugyanis A kerékpáros város, legalábbis Dél-Európában. Bár van metró, de őszintén szólva, kinek van rá szüksége itt? A biciklizés tiszta élvezet. Néha az óváros szűk utcáin préselődünk át, csengetve tesszük szabaddá az utat a turisták elől, máskor a mellettünk elhaladó narancsfák illatát szívjuk magunkba, amelyek a széles kerékpárutak mellett állnak sorfalat, és fejedelmi érzést adnak nekünk, kerékpárosoknak.
Az egyik legszebb kerékpárút a közel tíz kilométer hosszú Turia-völgyön keresztül vezet. Ez egy kiszáradt folyómeder, amely az 1980-as évek óta pihenőhelyként és parkként szolgál (Jardín del Turia). A zöld sáv, mint egy életvonal, húzódik keresztül a városon, egészen a tengerig. A Turia-völgy látványa egy böngészőkönyvhöz hasonlít: egy család a fűben piknikezik, görkorcsolyázók mutatják be legújabb trükkjeiket Calatrava hídja alatt, egy pálmafa árnyékában egy csókolózó pár fekszik, egy csoport latin táncos új koreográfiát gyakorol, ütőhangszeresek szenvedélyesen hódolnak a zenének, kickboxolók edzenek a következő versenyre, kerékpáros turisták keresik az utat a Művészetek Városa felé.
A képek, amiket itt látni, változatosak és ugyanakkor idilliek. Csodálatos környezet az edzéshez, sétához, játékhoz vagy semmittevéshez. Ez a szabadság és a béke, élni és élni hagyni. Próbálkozás és semmit-nem-kell-csinálni, teljesen nyugodt és laza. És közben mindig felbukkannak bárok, vagy koncertzene csendül fel. Más eseményeknek is ideális környezet, mint például a népszerű borvásárnak, a müncheni Oktoberfest valenciai megfelelőjének, amely ezreket vonz ide. Kilométerhosszan állnak itt a sorban a fiatal spanyolok, akik láthatóan mind borszakértők, és várják a beengedést.
Hogy az esemény annyira kivételes-e vagy a bor annyira fantasztikus, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni, mert a nyaralós üzemmód ellenére hiányzik belőlünk a sorban álláshoz szükséges türelem, és inkább a folyómeder déli vége, a Ciutat de les Arts i les Ciències (Művészetek és Tudományok Városa) felé vesszük az irányt.
Az első benyomás egyben a csodálkozás felkiáltása is: „Ahh és ohh!” Itt meg kell állni és fényképezni, ez egyértelmű. A sztárépítész Santiago Calatrava futurisztikus, látványos épületei, aki többek között New York, Berlin, Dublin, Barcelona, Zürich és Dubaj számára is tervezett, hatalmas méretben magasodnak előttünk. Szörnyűséges. Gigantikus. Nagyzási hóbort? Igen, talán az is. És a lakosság körében is sok kritikát kapott. A pénzpazarlás biztosan téma volt. De mindenképpen, ez az építészeti stílus a művészet és a kultúra fontosságának nagyon erős szimbóluma ebben a városban, és teszi Valenciát oly vonzóvá az építészet szerelmesei számára.
A gasztronómia is fontos szerepet játszik Valenciában. Az olyan klasszikusok mellett, mint a Paella Valenciana és az Agua de Valencia (pezsgő, vodka, egy csepp gin és sok friss narancslé keveréke), a fiatal szakácsok kreatív fúziós ételekkel nyűgözik le a vendégeket, és a hagyományos tapas-recepteket saját egyedi módjukon dobják fel.
Különösen a fiatalos szórakozónegyedben, a Ruzafában, amely némileg a berlini városrészekre emlékeztet, egyik kellemes kávézóból és étteremből a másikba botlunk, és tele ehetjük a hasunkat tapasszal. Véletlenül a Pescadería Pepe-ben kötünk ki. A késői vacsora hagyománya miatt – 22 óra előtt nincs asztal – mohón keresünk valami előételt. Egy kis üzletben rá is találunk. Ez egyrészt egy bolt, amely szardíniás konzerveket árul, másrészt egy hely, ahol kényelmesen megkóstolhatjuk a konzervbe helyezett halakat. Az egészet salátalevéllel díszítik, mellé friss bagettet sós vajjal és egy pohár házi készítésű vermutot szolgálnak fel. Egészségünkre! A purizmus itt a vonzerő. A falakon halászhálók lógnak, a polcokon lévő színes szardíniás dobozok pedig hozzájárulnak ahhoz, hogy a helynek megadja a különleges tengeri varázsát.
Egy kicsit odébb fekszik Valencia igazi, évezredes magja. Az óváros, a Barrio del Carmen, egyszerre autentikus és divatos. Nem csoda, hogy a világ minden tájáról érkező turisták találkozóhelye. A történelmi központot négy középkori toronnyal rendelkező városfal veszi körül, amelyek közül mindegyik megér egy mászást. Fentről ugyanis csodálatos kilátás nyílik a lábunk alatt elterülő városra.
Az óvárosi mozgalmas élet a macskaköves sikátorok labirintusában vész el, amelyek számtalan titkot rejtenek: bárok, kávézók, kézműves üzletek, utcai művészet, graffiti-festmények; közötte gótika, rokokó és szecesszió. A Barrio del Carmen a bohémek negyedeként is ismert, ahol számos népszerű múzeum (IVAM – Modern Művészeti Intézet, Centro del Carmen Művészeti Múzeum és a Centro Cultural de la Beneficència) látogatható.
Valencia ezt a címet arra használja, hogy még több pénzt és ötletet pumpáljon a kreatív gazdaságba. A kézművességnek, különösen a kerámiának és a selyemnek, hosszú hagyománya van ebben a városban, és a dizájnnak köszönhetően világhírnévre tett szert. Művészek generációi hagyták kreatív nyomukat ezen a városon. Így Valenciát egy önfejű, játékos karakter jellemzi – nem rossz jellemvonás egy város számára, sőt!
