Egy fárasztó munkanap után az ember végre hazaér. És mi történik? Leül a kanapéra, és csak görget, görget… Naponta átlagosan 3,5 órát töltünk ezzel – a vécészüneteket is beleértve! Ugyanis a lakosság 40%-a számára az okostelefon a vécépapír mellett a vécé legfontosabb eszközévé vált. Adódik a kérdés, mennyi mobilozás számít még normálisnak.
Okostelefon-függőség esetén szigorúan véve nem maga a telefon a függőséget okozó szer, hanem az adott alkalmazás, például a közösségi média vagy a játékok. És hogy függőségről van-e szó, az nem ítélhető meg pusztán a képernyőidő alapján. Az „Always on. Verführung und Gefahr digitaler Medien” című könyvükben a két függőségi szakértő, Roland Mader és Oliver Scheibenbogen hasznos önértékelési lehetőséget biztosít, és megmutatja, mire érdemes odafigyelni a mindennapokban és a nevelés során.
Tipikus jelek
Az időtöltéstől a függő magatartásig vezető átmenet gyakran folyamatos. Ezért fontos felismerni az egészségtelen használati szokásokra utaló jeleket:
- egyre gyakoribb használat
- nehézségek a használat korlátozásában (kontrollvesztés)
- társadalmi elszigetelődés
- negatív hatások a munkahelyi vagy iskolai teljesítményre
- konfliktusok a fontos hozzátartozókkal
- ingerlékenység, sőt agresszív viselkedés, ha az adott alkalmazás nem használható.
Aki pontosabban szeretné tudni, az elvégezhet egy online önkitöltős tesztet, például a közösségi média használatának témájában.
Mit tegyünk közösségi média függőség esetén?
„Manapság szinte elképzelhetetlen teljesen lemondani a közösségi médiáról. Túl sok kommunikáció és információ zajlik ezeken a csatornákon keresztül” – tudják Mader és Scheibenbogen. „Még az iskolákban is WhatsApp-csoportokon keresztül osztják ki a feladatokat, és Facebookon teszik közzé a meghívókat rendezvényekre vagy partikra. Természetesen a barátnőnk legújabb nyaralási fotóiról sem akarunk lemaradni az Instagramon. Tehát arról van szó, hogy megtaláljuk a közösségi média tudatos, kontrollált használatát.”
A már fennálló függőség esetén a szakértők szerint bevált módszer, ha legalább átmenetileg lemondunk a legtöbb közösségi média csatornáról. Ehhez elemezni kell, mely platformokat használtuk a legintenzívebben az utóbbi időben, majd le kell állítani vagy törölni kell a hozzáférést. Ennél az absztinenciánál a legnagyobb kihívás elviselni a „FOMO”-t („Fear of Missing Out” – azaz a kimaradástól való félelem). „Ennek a félelemnek a leküzdéséhez hasznos, ha tájékoztatjuk barátainkat a szándékunkról, és valódi tevékenységeket tervezünk velük, mielőtt lemondanánk a közösségi médiáról” – tanácsolják a szakértők.
A zökkenőmentes visszatérés érdekében érdemes kezdetben korlátozni az online töltött időt. „Tanulmányok kimutatták, hogy a közösségi média napi 30 percnél nem hosszabb használata nem vezet negatív következményekhez. Fontos tehát, hogy ne nyújtsuk meg a közösségi médiára fordított időt, és ezt mindig újra és újra ellenőrizzük is.”
Mader és Scheibenbogen könyvükben sok további tippet adnak a közösségi média függőségével és más internet- és mobilfüggőségekkel kapcsolatban, a szerencsejátéktól a vásárláson át egészen a játékfüggőségig.
