Sok gyermek szentül meg van győződve arról, hogy már sikerült elcsípnie egy-egy elsuhanás alkalmával, és egy-két felnőttet is szívesen elvarázsol az adventi időszakban a Jézuska varázsa. Évszázadok óta Ausztria és szomszédos országai karácsonyi időszakának szerves részét képezi. Ezt a körülményt feltehetőleg a késő középkor legismertebb szerzetesének köszönhetjük.
Martin Luther: Nem a szentek rajongója
1517-et írunk. Martin Luther éppen kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára, és ezzel nyíltan szembeszállt a katolikus egyház gyakorlatával. Ez a reformáció kezdete. Luther szerint innentől vége a búcsúcédulák árusításának és a szerinte túlzott szenttiszteletnek. Még Szent Miklós és az akkor már hozzá kapcsolódó ajándékozási szokás iránt is kevés rokonszenvet tanúsít Luther. A reformátor szemében ez csupán „gyerekes dolog”. Ehelyett Jézus Krisztus tiszteletét követeli, és ebből a célból az ajándékozás szokását december 25-re teszi, amelyet a késő ókor óta Krisztus születésének napjaként tartanak számon.
Hogyan kapta a Jézuska a fürtjeit
Így kezdetben a protestánsok voltak azok, akik karácsonykor a kis Jézusról emlékeztek meg, és Jézus nevében ajándékozták meg egymást. Mint ahogy az gyakran lenni szokott, a szokás idővel önállósult, mígnem végül a katolikusok is kedvet kaptak hozzá. A jászolban fekvő gyermekből az évszázadok során egy aranyhajú, göndör fürtös angyali alak lett, aki szenteste észrevétlenül repült házról házra. Hogy miért változott meg a történelem folyamán ennyire drasztikusan a kis Jézus megjelenése, azt nem tisztázták véglegesen. Azonban kézenfekvő az a feltevés, hogy a betlehemes játékok, amelyekben a kis Jézust gyakran angyalok kísérték, nagy hatással voltak az ábrázolására. Más megközelítések abból indulnak ki, hogy Szent Lúcia tiszteletére rendezett ünnepségek formálhatták a Jézuska képét. A vértanú tiszteletére a lányok december 13-án fehér ruhát öltenek, és fénykoszorút viselnek a fejükön. A vizuális hasonlóság a Jézuskával tehát mindenképpen fennáll.
Dicséretektől a kívánságokig
A Jézuska körüli hagyományban manapság különösen szilárdan beágyazódott a kívánságlista vagy a Jézuskának írt levél. A szokás gyökerei valószínűleg a 17. század végére nyúlnak vissza. Az akkori szokásnak azonban nem sok köze volt ahhoz a kívánságlistához, amit ma ismerünk. Inkább arról volt szó, hogy a gyerekeknek az úgynevezett karácsonyi levelekben meg kellett köszönniük szüleiknek a gondoskodást és a nevelést, és Isten áldását kellett kérniük. Csak a 19. század közepén előrehaladó iparosodás fényében érezték meg a játékgyártók és -kereskedők a lehetőséget, és kezdték el kínálatukat „kívánságlistákként” kinyomtatni, amelyeket be lehetett ikszelni. Mivel a gyerekek egy idő után már nem akartak csupán egy kereskedő választékára korlátozódni, innen már nem volt nagy ugrás az önállóan írt kívánságlistákig és levelekig. Ma a szokás továbbra is nagy népszerűségnek örvend. Aki szeretne, az írhat levelet a Jézuskának az osztrák karácsonyi postahivatalba Christkindlbe, amely választ is garantál.
A Jézuska körüli nyüzsgés tehát töretlen marad, bár Luther terve nem teljesült maradéktalanul. Szerencsére számunkra, hiszen így a karácsonyi időszakban két jóságos ajándékozónak is örülhetünk: a Mikulásnak és a mára már a nem keresztények által is megszeretett Jézuskának.
