Miért lógatunk a karácsonyfára csokoládét, zselés szaloncukrot, angyalhajat, gömböket, fényfüzéreket, gyertyákat és angyalkákat? Vagy még mélyebbre ásva: Miért is viszünk egyáltalán tűlevelű fát a lakásunkba karácsonykor? Mi köze van ennek a szokásnak tulajdonképpen Krisztus születéséhez?
Ahhoz, hogy megválaszoljuk ezt a kérdést, messzire vissza kell utaznunk az időben. Egészen pontosan az ókori Egyiptomba, ahol már évezredekkel ezelőtt is rendkívül népszerű volt az örökzöld növények – akárcsak a karácsonyfáink – dekorációként való használata. Akkoriban is, ahogy ma is, a télen is zöldellő növények a vitalitás és a remény szimbólumának számítottak. Az ókori kínaiak is díszítették házukat örökzöld növényekkel több ezer kilométerrel távolabb – az örök élet jelképeként. Később a rómaiak is babérágakkal díszítették otthonukat újév körül. A germánok számára az örökzöld növények a gonosz szellemek elleni védelmet szolgálták. Egész fákat azonban valószínűleg ritkán állítottak fel ezekben a kultúrákban. Sokkal inkább ágakat, gondosan készített koszorúkat vagy girlandokat használtak a díszítéshez.
A faállítás szokása valószínűleg csak a középkori paradicsomjátékok során jelent meg. Ezek Ádám és Éva történetének színházszerű előadásai voltak. A keresztény analfabétáknak szerették volna ilyen módon elmagyarázni, hogyan került a világba az úgynevezett áteredő bűn. Nyilvánvalóan a történethez szükség volt a hírhedt tudás fájára is. Mivel a paradicsomjátékokat hagyományosan mindig december 24-én – Jézus Krisztus születésnapja mellett Ádám és Éva emléknapján is – tartották, a keresztény Európa sok részén hatalmas probléma adódott. Honnan vegyenek egy paradicsomian zöld fát a tél közepén? A választék korlátozott volt, így kényszerűségből mindenféle örökzöld növényre esett a választás. Régiótól függően magyalok, bokrok, vagy sok helyen éppen fenyőfák találtak utat a színpadra a paradicsomjátékok alkalmával. Ezeket a „tudás fáit” aztán többnyire egy – télen is piros – almával díszítették, amely a tiltott gyümölcsöt jelképezte. Tada, megszületett a karácsonyfa. Nos, még nem egészen, de közel járunk.
Érdekes módon a középkori paradicsomjátékokat követték a ma is széles körben elterjedt betlehemes játékok. Az egyház számára ez a kettő összetartozott. Ádám és Éva által a világba hozott áteredő bűnt, egyfajta happy end jegyében, meg kellett, hogy kövesse a Megváltó születése. És valószínűleg a „tudás fája” akkoriban a betlehemes játékokban is a díszlet része maradt. A szokások, mint oly gyakran, idővel valószínűleg összemosódtak, amíg az örökzöld fák sokak fejében egyszerűen hozzátartoztak a Krisztus születése körüli ünnephez.
A karácsonyfára vonatkozó első írásos említések, és ezzel együtt a konkrét bizonyítékok, végül a középkor vége óta találhatók. A források nagy része Elzászból származik, ahol a 17. század elején valószínűleg már minden háztartásban megtalálható volt egy karácsonyfa, aki megengedhette magának. Az elméletek azt sugallják, hogy a protestánsok voltak azok, akik az újkor kezdetén a fát a paradicsomjátékok színpadáról a nappaliba vitték. A fát akkoriban egyébként az egerek elleni védelem érdekében még a mennyezetről lógatták le.
Elzászból a szokás végül a mai Németország területére került. Onnan kereskedők, utazók, nemesek és kivándorlók révén terjedt el az egész világon. Míg a karácsonyfa kezdetben inkább a tehetős körökben volt elterjedt, hamarosan megtalálható volt minden társadalmi réteg lakosztályában. Csak a katolikusok zárkóztak el sokáig a szokástól, amíg ők is legkésőbb a 20. század elején beszálltak a körbe, és – mivel időközben már régen kiszorítottak más örökzöld növényeket – tűlevelű fát állítottak otthonaikban karácsonyfaként. A fákat akkoriban almával, dióval és édességgel díszítették. A kor divatjaival azonban a díszítés persze folyamatosan változott, így ma már csokoládéfigurák sorakoznak színes gömbök és elektromos fények között.
A Vatikán ezzel szemben még a 20. század közepéig is ellenezte a szokást. Attól tartottak, hogy a karácsonyfa kiszoríthatja a betlehemet, mint karácsonyi szimbólumot. II. János Pál pápa csak 1982-ben ismerte el a katolikusok körében is már régóta meghonosodott szokást. Azóta minden évben a Szent Péter téren is karácsonyfa ragyog. Ezt mindig más országból importálják, hogy kiemeljék a keresztény hit világszerte való elterjedését.
Világméretű népszerűsége miatt a karácsonyfa mára sok helyen eltávolodott keresztény gyökereitől. Sokan manapság a díszített fenyőfát nemcsak a karácsonyi ünnep, hanem a közelgő új év vagy általában a téli időszak szimbólumának is tekintik. A karácsonyfa népszerűsége tehát nem csökken. Sőt ellenkezőleg, minden évben hatalmas médiafelhajtás övezi, amikor felállítják a karácsonyfákat a washingtoni Fehér Házban, a londoni Trafalgar Square-en vagy éppen nálunk, a bécsi Rathausplatzon. Ez utóbbi azonban hatalmas versenyhelyzetben van a „szívecskés fával” (Herzerlbaum), amely csak pár méterrel arrébb áll. De ez egy teljesen más történet.
