Dolgozz okosabban, ne keményebben: Okos munkamódszerek a stressz ellen

A munka világa az elmúlt években nemcsak több lehetőséget, hanem több döntést, több csatornát és nagyobb elérhetőséget is hozott. Ami előrelépésnek indult, az sokak számára elsősorban egy dolgot eredményez: az állandó belső stressz állapotát. Ennek oka nem a szorgalom hiányában, hanem egy strukturális problémában rejlik, ahogy azt a pszichoszociális tanácsadó, Sabrina Fleisch elmondja. Bár a modern technológiák óriási mértékben növelik a hatékonyságot, ezzel egyidejűleg állandó döntési kényszert is teremtenek.

Fleisch szerint különösen alábecsülik azt, hogy az állandó megszakítások milyen hatással vannak a fejre. Minden új értesítés riadókészültségbe helyezi az agyat: adrenalin szabadul fel, és a test harci-reakciós üzemmódba kapcsol. Idővel ez nemcsak a koncentrációs képességet rontja, hanem a hosszú távú memóriát is, mivel az információk nem dolgozódnak fel elég mélyen ahhoz, hogy ott megmaradjanak.

A tanácsadó hasonlóan kritikusan látja a multitaskingba vetett széles körben elterjedt hitet. Véleménye szerint ez a munkahelyi élet egyik legmakacsabb tévedése:

 

„Amit multitaskingnak nevezünk, az valójában egy folyamatos oda-vissza váltogatás a feladatok között, ami rengeteg energiát emészt fel.”

Sabrina Fleisch, pszichoszociális tanácsadó

A következmény: több hiba, nagyobb fáradtság és olyan feladatok, amelyek átlagosan kétszer annyi ideig tartanak, mint amennyire szükség lenne. Aki nem okosan dolgozik, az ezt gyakran csak későn veszi észre, mégpedig akkor, amikor a teli naptár ellenére minimális az előrelépés, nő a kimerültség, és a fontos célok újra meg újra a következő napra tolódnak. A prioritások hiánya, a gyakori figyelemelterelések és a célirányosság hiánya a tipikus figyelmeztető jelek.

Tanácsadóként Fleisch ezért pontosan a multitasking ellentétét javasolja: célzott fókuszfázisokat, amelyek során tényleg csak egyetlen feladat számít. A koncepciónak még neve is van: „deep work” (magyarul: mély munka), amelyet Cal Newport informatikaprofesszor alkotott meg, és a maximális koncentráció olyan állapotát jelöli, amely mérhetően jobb eredményeket hoz, és egyúttal erősíti a céltudatosság érzését.

Hogy mennyi ideig kellene tartaniuk ezeknek a fókuszfázisoknak, az embertől függ. Vannak, akik 90 percig bírják a koncentrált munkát, másoknak 30 perc után szükségük van egy szünetre. Fleisch azt javasolja, hogy minden munkaszakasz előtt és után értékeljük saját energia- és koncentrációs szintünket – egy egyszerű egyes-tízes skálán. Aki ezt megteszi, idővel ráérez arra, mikor képes igazán teljesíteni. Aki most szeretne belevágni, annak a Pomodoro-technikát ajánlja: 25 perc munka, öt perc szünet.

Az okos munkához azonban nemcsak a fókusz, hanem a határok meghúzása is hozzátartozik. A kimerült emberek azt hiszik, csak még jobban kellene szervezniük magukat. Pedig gyakran valami egészen más hiányzik, mégpedig a hajlandóság arra, hogy nemet mondjanak. Ez konkrétan azt jelenti: őszintén megvizsgálni, valóban van-e még kapacitás, mielőtt új feladatokat vállalunk, és ezt átláthatóan kommunikálni. „A nemet mondás nem a személyes kudarc jele, hanem a munkahelyi élet normális és szükséges része” – hangsúlyozza Fleisch. Aki ezt magáévá teszi, az nemcsak saját egészségét védi, hanem az egész csapatnak is jót tesz.

Ahhoz, hogy ez egyáltalán sikerüljön, a vállalatoktól is szükség van lépésekre. Sabrina Fleisch a rugalmas munkaidő, a világosan meghatározott célok és olyan kultúra mellett érvel, amelyben a szünetek nem számítanak gyengeségnek. Még a kollégákkal töltött klasszikus kávészünetnek is megvan a maga valódi értéke szerinte: javítja a munkahelyi légkört, és így termelékenységnövelő hatású lehet.

A nap végén érdemes szó szerint rövid szünetet tartani. Aki röviddel a munkaidő vége előtt írásban rögzíti, mi maradt elintézetlen, és feljegyzi a másnapi teendőket, gondolatban otthagyja a munkát az irodában. Ugyanakkor ez kiélesíti a tekintetet az időrablókra, a stresszorokra, de arra is, ami jól sikerült. Ez utóbbit a mindennapi munka során amúgy is túl ritkán veszik észre – figyeli meg a szerző.

És ha a nyomás közben túl naggyá válik? Akkor Sabrina Fleisch egyszerű fizikai intézkedéseket javasol: álljunk fel, nyújtózzunk, kapjunk friss levegőt, vegyük le a tekintetünket a képernyőről, és nézzünk felváltva közeli és távoli tárgyakra. Ami banálisnak hangzik, annak bizonyított élettani hatása van, és segít az idegrendszernek rövid időre kilépni a stresszüzemmódból. „Nem vagyunk gépek, amelyek minden nap tele akkumulátorral indulnak, és ugyanazt a teljesítményt tudják nyújtani. Néha 80 százalékos az energiánk, néha csak 40. Ez nem kudarc, ez emberi, és teljesen rendben van.”